Igazad van , nem duplikálok többé. Különösen a Párbeszédes naplóba.
Több okból!
1. Javaslatod a link használatára nekem nem praktikus, nem működik linkként.
2. A Párbeszéd-napló az utóbbi néhány beírással elveszítette a párbeszédjellegét.
3. A valódi felvetéseimre nem kaptam érdemi reagálást, méltatlan lenne hozzád – és hozzám is – azok megismétlése.
4. Az utóbbi néhány beírásnak talán mégis helye van az említett naplóban, ha nem is a párbeszéd vonatkozásában, de a Dokk jövőjét mégis előrevetíti.
És még egy vélemény, már számozás nélkül:
A tulajdonosnak mindig van felelőssége. Az én házbiztosításomban a mai napig van egy egymilliós tétel, ha a kutyám megharapna valakit, a biztosító helyettem állja a kár megtérítését. Pedig már vagy tíz éve nincs is kutyám.
A pusztán puszira dolgozó szerkesztőgárda, amelyik a néhány szerző heti egyes korláttal beküldött verseivel nehezen boldogul, mihez kezd a szerzőnként napi egy, esetleg több bejegyzéssel?
Kérdés 2.
A naplóbejegyzések alkalmanként kerülnek minősítésre, vagy már akkor, amikor maga a napló megszületik (a cím, esetleg a szerző személye alapján)?
Kérdés 3.
A regisztráció deklarált célja, hogy ne lehessen felelőtlenül, a névtelenség homályából vitázni, veszekedni, inzultálni másokat. Ugyanakkor vannak naplók, amikről csak néhány beavatott tudja, hogy kik a gazdáik, tőlük viszont nem lehet megtudni. Kellemetlenkedni, más életét megkeseríteni viszont úgy is lehet, hogy a naplózó nem lépi át a törvényekben meghúzott határokat. Akkor így mire is jó a regisztráció?
Véleményem: Én a regisztráció híve voltam, sokszor érveltem is mellette, de az ilyen módon kiherélt regisztráció mellett nekem se maradt érvem.
Ha egy naplót csak úgy lehetne elindítani, hogy az első bejegyzés a bemutatkozás lenne, vagy a személy kiléte már a címből kiderülne, kevesebb lenne a homály.
Kérdés 4.
Érdemes ilyen vitákat generálni akkor, amikor már csak néhánytucat szerző küld be verseket, azokat viszont csak idegesíti? Az állítólag százas nagyságrendű látogató meg ezt látja. Biztos nagy kedvük lesz regisztrálni!
Egyedüli megszólítottként reagálok, no nem mindenre, csak néhány dologra.
Naplóbejegyzéseim látogatottságát – ha eszembe jut – követni szoktam néhány napig.
Például úgy, hogy fölírtam, hogy a haikukutyinos bejegyzésemnél 10681 volt látogatók száma, most 10715-nél tart, tehát 34 látogatást ért meg
Az utolsó két bejegyzésemről a Gyurcsi-naplóba.
Az egyik egy műszaki, még csak nem is valami, se használati tárgy, se ajándék, nem több, mint amikor telefonálás közben firkálok a naptáram szélére.
Nem panaszkosom, rákattintottak vagy százan.
Az utolsó bejegyzésem egy másik videó, nagy büszkeségemre egy színész – jó, nem egy Koncz Gábor, de mégiscsak! – adja elő szerintem profin az egyik versemet.
Erre is úgy százan kattintottak.
Én a YouTube studiós fiókomban látom, hányan nézik meg a videóimat, időre lebontva.
A Dokk irányából mindkettőt egyformán ketten-hárman nézték meg.
Ez most ugrott egyet, az utóbbi 48 órában volt egy-egy látogató a videókon, 17 és 18 óra között, gyanítom, hogy ezeket neked köszönhetem.
Kérdésem a fentiek alapján: - Miből derül ki, hogy ez egy irodalmi oldal? Hogy mi való ide, és mi nem?
Van egy gyanúm, a naplómra való rákattintások magas száma szerintem annak köszönhető, hogy abban bíznak, megint összeveszek valakivel, de legalábbis valami hülyeséget írok. A „költészetem” viszont senkit se érdekel jobban, min az, hogy meg tudok-e görbíteni egy darab vasat.
Más:
Írtad, hogy a szerkesztőkre bíznád, mi jelenjen meg első láthatásra a naplókban.
Ezt én olyan lájtos cenzúrának gondolom, ráadásul látva, hogy a szerkesztés, a meózás milyen ütemben halad, ezzel megszakadna a szerzők és a Dokk közötti promt kapcsolat.
Láttam volna én igazi értelmét is a felügyeletnek, de akkor, amikor néhányan szabadon garázdálkodva, minden akadály nélkül juttatták a Dokkot a mostani, vegetatív állapotába.
Remélem, te is elgondolkodsz azont, hogy a DOKK_FAQ utolsó bejegyzése szeptember hetedikei, Pálóczi Antaltól, ráadásul olyan jellegű, mintha a „gazda” informálta volna a népet, a pikantéria az benne, hogy – te írtad – csak te fizetted be a részedet.
Szóval, Imre, gondold át, hogy variálsz-e a naplókkal, raksz-e még terhet a szerkesztőkre, működik-e például a játék-beksztéjdzs napló, ha ott is a szerkesztőkre kell várni – hozzátéve, hogy a hetesjáték mutat egyáltalán valami életjelet -, és van-e valóban még olyan, amiben érdemes szelektálni a naplóbeírásokban?
Talán világos az eddigiekből, hogy nem a sajátjaimat féltem, hiszen számomra kiderült, a kutyát se hoz lázba, ha írok, ha kalapálok. De talán akad olyan, akinek még számít.
Most nem emlékszem, hogy a párbeszédes napló nyílt-e, vagyis várni kell-e a megjelenésre, ezért ezt most a sajátomra is felteszem. Még amíg lehet.
Ez még nem maradó, csak jó volt csinálni. Ezután kell még funkciókat találni rá!
Jó lehet WC-lehúzónak, kályhaajtó-fogantyúnak, egyszerhasználatos fülpiszkának - persze kihegyezve -, rusztikus klipsznek, egészen pici elefántokhoz ösztökének stb. Fantázia kérdése csupán.
Unalmas téli estéken kukoricamorzsolgatás közben "hogyan készült" videókat szoktam nézni.
Ezekből sokat tanultam, sok videón viszont rengeteget mulattam, látva az ügyetlenkedést.
Rájöttem, hogy minden videó alkalmas lehet a kétféle megítélésre, attól függ, hogy aki nézi, az abszolut értékben hol helyezkedik el a videó készítőjéhez képest.
Magyarán, lesznek olyanok, akiket lenyűgöz az, amit teszek, mások meg hülyére röhögik magukat szerencsétlenkedésem láttán.
Mondjuk a Dokkon jellemzőbb az egyik se, az előző naplóbejegyzésemre rákattintottak vagy negyvenen, de a YouTube-megtekintések száma csak néhánnyal nőtt. Sebaj, én mindent megtettem, rajtam nem múlik a dolog! :)
Köszönöm beszámolódat, melyet élvezettel olvastam. Te még a nyavalyáidról is úgy tudsz írni, hogy röhög az ember egyfolytában, ha olvassa.
Köszönöm , hogy segítenél ha arra szükség lenne. Ám, sajnos nagyon sokszor jártam már a Markó utcában, igaz akkor általában egyenruhában voltam, pisztollyal az oldalamon, vagy fehér köpenyben, ha beteget vittem. Most civilben fogok belépni eme szentély kapuján, érdekes érzés lesz! Már nagyon várom. Ugyanis így egészen más szemszögből fogom látni azt, amit már "belülről" sokszor megszemlélhettem. Imádtam anno a patinás lépcsőházat, az ódon ajtókat, az ajtók fölötti vésett kő áthidalókat, a becsületes és a tisztességtelen emberek által fényesre koptatott padok karfáinak mintázatát, a sürgő-forgó igazság-szolgákat, a különféle színekkel ékített fekete talárokat, s azt, hogy azok épp olyanok, mint amikor egy néprajzi műsorban a pitykegombkészítőt a szerkesztő "beöltöztette" kék ingbe-bőgatyába, fekete lajbiba... a lajbi alól kilátszott ugyanannak a kopott, feslett kötött pulóvernek az ujja, amiben aztán már odahaza ez a vékony gulyásember a fekete, repedezett kezeivel a finom, kicsi rézpitykét készítette. Erre hajaznak az ügyvédek is. Van, aki Armanira, van aki Lui Vuttonra, van aki egyszerű nyári ingre-pantallóra veszi fel a talárt, ám amikor felölti magára, onnantól egy más ember áll veled szemben! Ő a TÖRVÉNY szolgája!
Nos, az általad említett DFT-nek nagyon nehéz dolga lesz, én önmagamat fogom védeni!!! Felkészülök addig. Van miből. Hála az égnek, ahogy tőle megkaptam, tilinkós álparasztként minden más szakmára alkalmatlan bévésként, az irodalomhoz még csak nem is konyítva élek. Sőt, azt is megtudtam, hogy apám apjának az apjának az öregapja irtotta Rákóczi fejedelem katonáit, így az én szememet is tépjék ki a hollók!! Most újabb dolgokkal is szembesített DFT, például, hogy szexuálisan igénytelen, lógóf.szú szamár vagyok, akinek az élete értéktelen volt, a házassága is, mert úgy könnyű, ha nem is kívánok más nőt (bocs, szamarat).
Tudod Barátom, én 60 éves koromig rendelkezési állományban vagyok, tehát nem nyugdíjas, mint DFT. Így ő gyakorlatilag egy hivatásos BV-s sérteget és vádol-szapul. Már csak azt kell bebizonyítanom a bírónak vagy a bírónőnek, hogy ő a hivatásom miatt csinálja ezt velem. És ebben is könnyű dolgom lesz, hiszen ezerszer megsértett a hivatásom miatt, a börtönőrség miatt. Így hivatalos személyt sértegetett. Ha ezt bebizonyítom, DFT akár még letölthetőt is kaphat, mert hogy viszonvádolom majd, az hótziher!!
DFT (a Dokk Felkent Trollja) azt javasolta neked, hogy tőlem kérdezd meg, hogy juthatsz el a Markóba?
Nos, egyszerű, addig kell szembesíteni valakit a saját szavaival és megnyilvánulásaival, míg az illető kifogy az észérvekből – illetve, azokból már az elején kifogyott, de már benne is tudatosul -, és fel nem jelent.
Akkor aztán kapsz egy idézést (elővezetés terhe mellett) vádlottként.
Innentől már csak a veresegyházi megközelítésről tudok referálni, tehát vagy előbb eljössz Veresre – és akkor nálad is működik az itiner -, vagy keresel nálam tapasztaltabb kalauzt.
Érdekes, hogy régen mi ketten egy folyamat két szélső végén tevékenykedtünk, de ez az állomás nekünk kimaradt.
Én detektívként számtalan rejtőzködő köztörvényes bűnözőt kerítettem elő és juttattam a bírók elé, míg te az onnan kikerülő elítéltekre ügyeltél, hogy – legalább a személyükre kiszabott büntetés kiállásáig – ne keveredhessenek a törvénytisztelő emberek közé.
Visszatérek a veresi megközelítésre.
Neked azért gyorsabban működne a dolog, nekem ugyanis van néhány személyes gondom, te ezektől mentes vagy.
Addig ugyanis nagyon élveztem a dolgot, amíg a számítógépem előtt ülve pontról pontra cáfoltam – és egységes keretbe foglaltam – a feljelentés állításait. Erre ugyan ráment két éjszakám, de sebaj, nappal kialudtam magam, éjjel viszont jobban tudok koncentrálni, nem zavar senki. Inkább nekem kellett ügyelnem arra, hogy hangos röhögésem ne ébressze fel békésen pihenő páromat.
A gond a beidézés napja előtt jött csak el.
Ilyen esetben én már szilárd ételt nem vehetek magamhoz, a folyadék még nem okoz gondot, az csak aznap kerül korlátozásra. Egy colitis ulcerosából nem lehet kigyógyulni, csak tünetmentessé tenni hosszabb-rövidebb időre, de az ilyen időszak alatt is nagyon rövid az az idő, ami a sürgető érzés és a megvalósulás között az ember rendelkezésére áll.
Ugyanez elmondható egy megműtött hólyagrák után a másik anyagcserés vonatkozásban, egy ilyen műtétnek – gyógyulás esetén is – vannak egész életre szóló következményei.
Lehet, hogy egy bíró megrökönyödne, ha mondat közben szapora kis léptekkel elsietnék a tárgyalóterem kijárata felé, érdekes, ilyenkor még a fogaimat is összeszorítom, közöttök szűrve a szavakat kérném elnézését, és jobb esetben elérném a célállomást anélkül, hogy szégyenben maradjak.
De maradjunk még az odaútnál!
A lordosis nevű lumbágó erősen behatárolja azt a távolságot, amit a beteg egyhuzamban, leülés és néhány perces pihenés nélkül meg tud tenni. Ez nálam – pillanatnyi státustól függően – olyan 30-60 méter.
A Nyugatitól a Markóig a legnehezebben az aluljárót kezeltem, az az útszakasz nekem kúrvahosszú. Sehol nem lehet leülni, csak falat támasztani néhány percig, de ez nem ér fel egy leüléssel, egyre rövidülnek a távolságok.
Kint már könnyebb a helyzet. Utcai virágládák, kirakatok párkányai, de akár a járdaszegély is, sőt, amikor én voltam, egy presszó kitelepült, még nem nyitott, de a székeket már kirakták, a sürgő-forgó pincércsaj nagyon kedves és elnéző volt velem.
Aztán a Markó előtt a vaskorláton lehetett ücsörögni a nyitásig, amikor meg felengedtek, ott voltak padok. A klotyó se volt túl messze. Hamar elröpült az az idő, amennyivel korábban mentünk – egy órával korábbi vonat, mert ugye gyanúsítottkét (vagy vádlottként, már a faszom se emlékszik) nem engedhettem meg magamnak a késést.
Aztán a békéltető (?) hamar lezajlott, DFT levágta a hisztit, békülni nem volt hajlandó, sőt, beígérte a döbbenten néző jegyzőnőnek, hogy még a bűntársaimat is a törvény elé citálja, aztán indulhattunk haza. Ja, a teremben volt ülőhely, és citált létem ellenére használhattam is, egy élmény volt.
A hazaút hasonlóan zajlott, csak többször kellett leülnöm, mert volt, amikor a röhögés miatt kellett.
Aztán ezt az utat még egyszer meg kellett ismételni, akkor már könnyebben ment, hiszen ismertem az etapok hosszát, lelkileg készülhettem a leküzdésükre.
Ez már akkor volt – és erről már írtam néhány szót -, amikor DFT elkésett a tárgyalásról, őszintén sajnáltam szegényt, hiszen bukta a költségeket, és örülök, hogy nem kértem magamról egészségügyi szakvéleményt – és így felmentést a személyes megjelenésre -, hiszen a jegyzőnő ennek a költségeit olyan hatvanezerre taksálta. Lehet, hogy a kötet se jelent volna meg a könyvnapra.
Szóval kedves Gyulám, így lehet eljutni a Markóba.
Tudom, hogy nagy örömmel és izgalommal készülsz az oda-visszaperekre, de el kell, hogy keserítselek! Belátható időn belül szerintem azokra nem kerülhet sor.
Nekem is vagy egy évig kellett várnom az első hivatalos idézésre, pedig akkor se járványszünet, se szénszünet nem volt.
Ha még nem voltál a Markóban, nézz meg róla egy fényképet! Mit gondolsz, azt a hodályt mennyibe kerül felfűteni? Ha lesz is egy év múlva bíróság, akkor is csak hómofiszban. Aztán a felgyülemlett tárgyalások, csődök, elmaradt kifizetések, falopások, megélhetési bűnesetek tömkelege, villany- és gázórák megerőszakolása, soroljam?
Aztán ezt az egészet meg is kéne érni. A közelségünkben egy eldurrant atomerőmű, neadjisten egy háború eszkalálódása, a becsapottak tudatra ébredése -, minden lehetséges, ne legyen igazam!
Az biztos, hogy tartós tejet én már nem veszek. Igaz, tartótlant se, tudod, colitis ulcerosa…
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
