Tegnap déltunán megkaptam a hozzáférést vagy tíz év után a régi honlapomhoz, az volt az első, amit annakidején készítettem, elég gagyi volt, és a tartalma már rettentően elavult. Most ráment az éjszakám, de letöröltem az egészet, és elkezdtem egy újat csinálni. Előbb-utóbb feltöltöm tartalommal, ha sokáig tart a kánikula, akkor többet tudok vele foglalkozni! :)
- Juliskám lelkem! Este, amikor apádék elalszanak, gyere ki hátra a szénaboglyához, és majd töcskölünk egy jót! - Á, értem én a célzást, ott leszek!
Értem én is, bármennyire is megpróbálta Tamás rejtegetni, a „retten tőmatoes” című bejegyzése, ha csak érintőlegesen is, de nekem is szól egy picit.
Amit nem értek belőle, az az, hogy – bár én még egy versemben, egy naplóbejegyzésemben sem említettem a bal- vagy a jobboldalt -, ismét elnyertem nála a baloldali besorolást.
Igen, írok aktuálpolitikai verseket is, de azok mindenkor egy-egy történésről, intézkedésről szólnak, és nem hiszem, hogy ezek valamilyen politikai oldalhoz kötődnének, de nézzük akkor a konkrétakat!
Négyosztálynyi bátor ember.
A tanárokkal kapcsolatban írtam, átszámoltam a 133-at osztályokra, meg aztán így rövidebb lett és a ritmus is jobban kijött. A ”bátor ember” jelzőt pedig valamelyik hatalomközelitől hallottam, már meg nem mondom, melyiktől, de elfogadom, tényleg kell bátorság ahhoz, hogy valaki mérlegelés nélkül megnyomja a gombot, meg se kíséreljen önálló véleményt megfogalmazni, de felvállalja azt, hogy egyszer akár a saját választói is kérdéseket tesznek fel neki.
Ez a frakció egyébként reakcióidőn belül nyomta a gombot amikor a saját fizetéséről kellett dönteni, nem tette függővé a Brüsszeltől érkező pénzektől, és akkor is, amikor a pedagógusbéremelésről kellett dönteni, ahol – még a saját ismerete szerint is - az csak a tíz százalékára vonatkozhat, tehát 90% nyugodtan beleférhetett volna.
Gazemberek lennének, ahogy Tamás írta?
Azt nem tudom, de önzők és szervilisek szerintem igen.
Ettől egyébként jobboldali valaki? Ezek a tulajdonságok nem függenek a politikai beállítottságtól. Az biztos, hogy döntéshelyzetben most ők vannak, jelenleg rajtuk múlik a pedagógusok pénze, no meg a sajátjuk is.
És bár számomra ez nem jelent semmilyen oldalt, az furcsa, hogy a jellemzően jobboldali vezetés alatt álló nyugati demokráciákban a pedagógusok többször annyit keresnek – saját költségvetésből fedezve -, mint nálunk, furcsa, hogy ellenérzéseim miatt baloldaliként minősít Tamás.
Mondjuk ehhez már hozzászoktam, hiszen ma már baloldali mindenki, aki bármiben kifogást talál a jelenlegi működésben, akár legyen jobbikos is, mondjuk a mihazánkosok talán még nem kapták meg, de annak is eljöhet az ideje.
Most akkor a másik versről, a jogszerűről!
Tamás írja: „-Értsd: a szegény tüntető gyerekeket a gaz és galád magyar rendőrség megveri.”
Egy rendőri intézkedés nem oldalfüggő. Katonai hierarchia, bevetés előtt eligazítás. Ha működik, a parancs alól kilógó rendőröket felelősségre vonják, ha már a parancs is törvénytelen, akkor az azt kiadót. Például 2006 után születtek elmarasztalások az utcán tevékenykedők ellen, de az íróasztalok mögöttiekkel szemben is, ez így helyes.
Egy biztos: a testi kényszer alkalmazásának szigorú előírásai vannak, a pontos határpontokat nem tudom, de biztosan máshol vannak az arányos ellenlépések, ha valaki kockaköveket hajigál, vagy ha kapaszkodik egy fémkorlátban.
Egyébként, amit írtam, az de facto igaz, szülő soha nem verhet jogszerűen gyereket, míg egy idegen – a vers által sugalltak szerint például egy rendőr – bizonyos körülmények között igen.
Tamás számonkéri rajtam, hogy a szélsőbaloldaliak gazságairól nem írok verset.
Ez igaz. Ahogy az anyagyilkosokról, az unokázós csalókról, a korrupt végrehajtókról és a betonvastolvajokról sem, aki bűnöző, arra sújtson le a törvény a teljes szigorával, nincs indíttatásom a Kékfény pótlására. Engedtessék meg nekem, hogy arról írjak, amiről kedvem van, amikor azt látom, hogy valami nem úgy történik, ahogy igazságosnak látnám, és igazán esélye sincs annak, hogy másképpen történjen.
És amikor úgy érzem, hogy méltatlanul kapok egy besorolást, hogy egy dobozba zárnak olyanokkal, akikkel egyébként más közösséget nem vagyok hajlandó elvállalni, minthogy egyszerre vagyunk egy dologban más véleményen, mint a magát jobboldalinak valló, de igaziból minden ideológiától mentes hatalom!
Jaj, majdnem elfelejtettem a Trianonos verset.
Tamás, ha ezt el kéne magyaráznom, az mindkettőnk számára méltatlan lenne, tudom, hogy sorról sorra pontosan tudod dekódolni, hiszen mindegyikhez neveket, dátumokat, paragrafusszámokat lehet csatolni, legalább olyan égő ezt részletezni, mint egy viccmagyarázás, és erre a versre csak azért utaltál, hogy provokálj!
Egyébként a szerkesztői odakacsintásról: - ebben a balosparadicsomban – persze most nem számolnék utána, de – szerintem a vállaltan jobboldali Bátai Tibinek lehet a legtöbb maradó verse, téged se szoktak lepontozni, Egry Artúr sincs mellőzve, és még nem láttam olyat, hogy bárkit alul- vegy felülértékeltek volna ilyesmi miatt. Például furim pont az általad kiemelt státusztörvényes verset mulasztaná verstani szempontok miatt.
Az, hogy hatalompárti versek nem születnek, nem lehet véletlen, a dicséretekre vannak hivatalból elegen, kritizálni azon az oldalon nem szoktak, az ellenzéknek meg nincs olyan befolyása, hogy akár csak megemlíteni is érdemes lenne, mindenesetre nem tudnak beleszólni az emberek sorsába.
Mindenesetre megígérem, hogy amennyiben a részükről engem bármilyen sérelem érne, nem fogom szó nélkül hagyni! …Bár egyszer valahol írtam Dúró Dóra könyvdarálásáról, de már nem emlékszem, hogy mit, biztos nem tartottam annyira lényegesnek, nem tartottam attól, hogy valaha is törvényt szabnának rá.
A fehér asztalt módosítanám, rusztikus tölgyasztal háromméteres, legalább öt centi vastag pallókból, viszont ipari mennyiségű száraz vörösbor fér el rajta, persze a rozé vagy a vörösbor se esik le róla, és nem kihívás neki a fekete magozott olajbogyó sem. Ja, és százméteres körzetben egy idős hölgy lakik csupán, ő pedig éjjel nem használja a hallókészülékét, így akár hangosan is beszélgethetünk!
Ez most kissé unalmasan indul, de szerintem hamar átcsap érdekesbe, tudom, a mai rohanó világban nincs idő türelemre, ezt a szót lehúzhatjuk lassan az erények közül, a következő generáció már ugyanúgy a gúgliból ismeri csak meg, mint a kiemelést Cicerótól, o tempora, o mores, és ennek tényleg semmi köze a cigánysághoz. . Naszóval délelőttönként – tizenegykor kezdődik – nézni szoktam a Légikatasztrófák című sorozatot. Nagyon tanulságos, néha évekig tartó nyomozással derítik ki a történteket, a levont következtetések alapján módosítanak szabályokat, előírásokat, műszaki megoldásokat, a légiközlekedés egyre biztonságosabb.
A mai adás után következő műsorban a hajóroncsokról volt szó, és egyszer csak megütötte a fülemet, hogy a hajóbalesetet vizsgálók megtalálták a hajó eseményrögzítőit.
Gondolhattam volna, hogy a mai technika mellett már vannak ilyenek, de eszembe se jutott, az egyik dobozban a hajó műszaki és navigációs történéseit, a másik a hídon keletkezett hangokat, beszélgetéseket. zajokat rögzíti, és bevallom, ebbe beleborzongtam.
Mi került volna rögzítésre olyan fél évszázada, akkoriban ébrenlétem majd’ felét a hídon töltöttem különféle beosztásokban, az emlékezetesebb dolgok akkor zajlottak, amikor kormányosmatróz voltam, és ebben nagy szerepe volt Tantinak, ő volt a tisztem, féléjszakákat töltöttünk együtt, én nagyon szerettem vele egy őrségben, úgy gondolom, neki se voltam ellenszenves, az ökörködés szinte a munkaköri leírásunkban is benne lehetett.
Tanti igazi nevét kegyeleti okokból nem írom le, aki személyesen ismerte, tudja, kiről van szó, a többieknek csak annyit, hogy beceneve a Tantor nevű elefántra utal, egy alkalommal állítólag egyszerre két részeg matrózt cipelt be a hajóra vállain, megismerve őt nem is tartom elképzelhetetlennek a dolgot, na akkor kapta ezt a nevet.
Esténként, amikor felvettük az őrséget, az elején tisztáztuk, hogy van-e kedvünk beszélgetni, ha nem, akkor én a híd egyik szélső ablakán bámultam a vizet és ő a másikon, ha meg igen, akkor középre pozícionáltuk magunkat és végig lökettük az őrséget.
Egyik alkalommal vendégünk volt, Peti, a deckboy (elsőutas matróztanonc) feljött beszámolni szüzessége elvesztéséről, nagy élmény egy gyereknek elsőre egy hivatásos járdáskirálynő, pláne, ha megtudja a hölgy, hogy ő teszi le az alapjait a remélhetően hosszú közös útnak, nagy dolog a törzsvendég, ugye?
A profik ösztönösen jó marketingesek, Peti elmesélte, hogy a leány különféle pozitúrák bemutatása mellett az árakat is közölte, ezeket Peti mind kipróbálhatná, ha fizetne, persze egy elsőutas deckboynak már az alapszolgáltatásra is meg kellett húznia a nadrágszíjat, nemhogy levenni.
Szóval dőlt Petiből a szó, ha akkor lett volna hangrögzítő, többet fütyült volna a bazmegprogram, mint Hacki Tamás a kimittudban, de Tanti átment értetlenbe.
Neki persze már évtizedes tapasztalatai voltak a témában, és volt néhány olyan pozíció a Peti által vázoltak között, amiket nem tudott értelmezni.
- Gyere Tanti bácsi, megmutatom!
És ott, a linóleumon megkíséreltek lejátszani néhányat, miközben nekem a kormánynál a könnyeim potyogtak a röhögéstől, kishíján padkáztam a hajóval, és akkor megláttam, hogy Sidló captain áll a híd egyik ajtajában, és döbbenten figyeli, hogy a harmadiktiszt és a hajóinas 18-as karikákat rajzol a linóleumon.
Az én nemesvonalú orcámon megfagytak a röhögőkönnyek, szólni se tudtam, a barba fél percig csak meresztette igencsak elkerekedett szemeit, majd mélyen elgondolkodva elment.
Na, ekkortól a hangrögzítőben szalagot lehetett volna cserélni, ha nem lettünk volna alapból iszákosak, biztosan borúsabbra vázoljuk a jövőt, így az a nézet dominált, hogy a captain is volt bizonyára fiatal és bohó, csak nem lövet minket halomra.
Végülis nem volt semmi következmény, vagy ha volt is, nem emlékszem rá, mint már mondtam, akkoriban iszákosabbra vettem a figurát, ennél lényegesebb dolgokat is elfelejtettem már.
Ha jók lesztek, legközelebb is írok szerencsére elmaradt hangfelvételekről!
A Dokkra pillantva meglepődtem, az új maradóknál öt Gyurcsivers, kettős érzés, az egyik az öröm, lám, a szerkiknek átment az üzenet, nekem minden versem jó, és most ötnél ők is úgy látják, a másik a féltés, a Dokknak jelenlegi állapotában más se hiányzik, mint egy Gyurcsi-túladagolás…
No, lesz itt meglepetés, vár még vagy öt versem az osztályozóban, ha azok is a párnásba mennek, lesz, aki szeppukuba menekül, de melyek is azok?
Jé, ott csak egy van, akkor viszont négyet már a fapadosba küldtek, lássuk, most jön a Dokk lényege, az ottani meóktól leszek okosabb, jó, ez csak vicc volt, én már nagyobb ütemben felejtek, mint ahogy tanulok, de más okos még mindig tanulhat a káromon.
1./ …a nap alatt
Két meó.
Bak Rita - szerki -- meo | ...a nap alatt ________________________________________ Tandori Dezső és Petri György is írt hasonló verseket. A 90- es évek költészete jut eszembe. Marasztalom.
Fűri Mária - szerki -- meo | ...a nap alatt ________________________________________ Jó ez az n+. Ötletes. És ötletesen játszol vele, aminek ráadásul mélysége is van. Marasztalom én is.
Kérdésem: - Akkor most mit is basztam el? Tanácstalan vagyok.
2./ az újakhoz
Bak Rita - szerki -- meo | az újakhoz ________________________________________ Kedves Gyurcsi! Erős versnek tartom. A vers lezárását frappánsnak tartom. Marasztalom.
Fűri Mária - szerki -- meo | az újakhoz Egyetértek: frappáns. Marasztalom én is.
Mit mondjak, ettől se lettem okosabb, de szerintem más se!
3./ kiderült egy újabb
Fűri Mária - szerki -- meo | kiderült egy újabb Kedves Gyurcsi! Szépen kibontottad a -- nem szokványos -- alapgondolatot. Marasztalom.
Bak Rita - szerki -- meo | kiderült egy újabb Számomra is értékes gondolatok- marasztalom
Köves István - szerki -- meo | kiderült egy újabb Van még jobb a szerzőtől, inkább azt ...
Na, itt legalább van egy mulasztást indokló vélemény, amivel tulajdonképpen egyet is értek, hiszen tényleg van jobb versem is, de akkor a logika azt diktálná, hogy szerzőnként csak egy vers legyen maradó, a legjobb, a mulasztáshoz elég ok az, ha egy vers gyengébb a többinél.
Lényeg a lényeg, ebből se tudtam meg többet hiányosságaimról.
Vérszemet kaptam, visszagörgettem egy kicsit a múlóim között, mindjárt itt van a
karácsony? – című.
Bak Rita - szerki -- meo | karácsony? Kedves Gyuri! Aktuális vers. Karácsony második napja van. Szerintem az is nagy dolog, hogy ketten vagytok egymás ajándekai. A nyugdíjas évek során összefolynak a hétköznapok és az ünnepnapok, mégis kiemeletd, versbe foglaltad a karácsonyt mint ünnepet. Marasztalom.
Fűri Mária - szerki -- meo | karácsony? Akkor a mai nap is az. :) Marasztalom én is.
Köves István - szerki -- meo | karácsony? Akadt jobb versed a várakozók közt, több is ...
A mulasztás oka ugyanaz, mint az előbb.
Ennél a versnél Simf volt olyan kedves, és megfogalmazott egy különvéleményt is, szerettem olvasni, de sajnos a jelen megközelítésnél nincs relevanciája, így nem idézem.
Viszont az, amire kihegyezném a dolgot, az az, hogy számomra a Dokk teljesen elvesztette a műhely-jellegét.
Nem azért teszek fel ide egy verset, hogy osztályozzák, hogy besorolják! Nem kívánok itt versenyezni sem másokkal, sem magammal. Nem érdekel, hogy melyik fiókba helyezik, én azt szeretném, hogy az írástudók segítségével ledobjam a hibáimat, és megerősítést kapjak akkor, ha már jó irányban indultam.
Most a Dokk számomra csak arra jó, hogy archívumként használjam, amióta géppel írok papír helyett, nem vagyok jobb helyzetben, mint amikor tollal írtam fecnikre, akkoriban azokat hagytam szerteszét, most meg mindenféle hülyenevű mappákban semmitmondó című doc-okat keresek fél éjszakákon át, de itt a Dokk, elég, ha csak egy sorra emlékszem egy versemből, fél perc alatt rá tudok keresni.
De csupán így használni ezt a portált nagy luxus. Mintha aranyból lenne a vécélehúzó.
Ezt most a naplóm mellett az üzifalamra is felteszem, semmiképpen nem szeretném, hogy azok, akiknek módjukban áll engem lenyugtatni, ne olvassák!
Azt hiszem, nem vagyok egyedül abban, hogy az énképem jóval fiatalabb a valódi koromnál, időnként velem is előfordul, hogy felhorgad bennem a hatvanéves ifjonc, villámgyorsan reagálok valamire, és nem számolok azzal, hogy egyre kevesebb barázda csúfoskodik agyvelőmön, időnként be-benézek valami, és el-elfelejtek dolgokat.
Szerencsémre vannak köröttem ifjak - és így még gyorseszűek -, figyelmeztetnek, ha nagyon benézek valamit, arra kérnek, hogy előbb számoljak százig és csak utána reagáljak valamire, mondjuk ez nem vált be, már hatvan körül elfelejtem, hogy mit is akartam.
Lényeg a lényeg Tibor, a mi korunkban már jól jön egy barát, aki ügyel arra, hogy ne tegyünk semmi jóvátehetetlent.
Kedves Tibi, én szívesen felajánlom féltő barátságomat – könnyű nekem, a saját team-em segít ebben -, és finoman, hogy ne legyek bántó, szólok: - benéztél egy pár dolgot, és el is felejtettél néhányat!
Amit benéztél: Gyula hiába írta le kronológiailag az eseményeket, átsiklottál a tényeken. Anélkül, hogy utánanéztél volna, azt is feltételezted, hogy ő nem próbált kapcsolatba lepni PIG-gel.
Amikről elfelejtkeztél:
1. - Elnézést kérni mindezért Gyulától.
2. - A jómodorról. Mi még emlékszünk arra – hiszen a hosszútávú memória funkcionál a mi korunkban is -, hogy a két nulla a kocsmák WC-in volt a gyorsan értelmezhető szimbólum, hiába, ezek a mostani emojik nem olyan hangulatosak, a lényeg, hogy egy irodalmi portálon ezzel az egyik költő a másikat nem illetheti úgy, hogy ne kelljen önmagából is feladni valamit.
2/a -- Ha félreértelmeztem, és azt nem Gyula minősítésére szántad, csupán aláírtad vele naplóbejegyzésedet, akkor a harmadik nulláról feledkeztél el, az neked jár, hiszen doktor vagy.
Kedves Tibor barátom!
Ha a résztulajdonodat képező Dokk felé a jó gazda köteles gondosságával járnál el, akkor oltanád a tüzeket, nem szítanád! Ha úgy látod, hogy valaki rosszul lát valamit, oszlatnod kéne a félreértéseket, nem fokozni!
Elismert költő vagy, sokkötetes, egy irodalmi portál egyik birtoklója, mi lenne, ha értő szavakkal a tanulni vágyókat segítenéd? Ha elismeréssel illetnéd, ha valami jót, valami ígéreteset látsz, vagy felhívnád a szerzők figyelmét a hibákra, ha éppen olyat tapasztalsz? Ezek helyett miért játszod a szigorú házmestert, aki semmi mást nem tesz, csak rárivall a renitensekre?
A legjobb úton haladtok afelé, hogy a tulajdonotok szart se érjen.
Tamás néhány napja taglalta, hogy milyen ütemű szerkesztői munka folyik a Dokkon. Ez egy irodalmi műhely, tessék mondani? Ki tud ilyen ügyben tenni valamit, ha nem a tulajdonosok?
A főrészvényesnek – úgy látom – nem fontos, az egyik kisrészvényes minden olyan helyre, ahol eltűrik neki, számomra értelmezhetetlen, és szerintem nem is idevaló sületlenségeket ír, a másik pedig mindent elolvas, de csak akkor szólal meg, ha nem tetszik neki valami. Igaz, megadja a módját, energiát és időt nem sajnálva GIF-eketet, szimbólumokat gyárt, és igenis SUNYIN sérteget.
Tibor kedves! Elrepült felettünk az idő, semmi szégyellnivaló nincs abban, ha időnként nem tudjuk felvenni a fiatalok ritmusát, ez még nem a demencia, csak a természetes kopás, és azért se kell röstelkednünk, ha néha segítségre szorulunk. Csak egy szavadba kerül, és fiatalabb társaim neked is szívesen segítenek, nem kell hálálkodni, ezért vannak a barátok!
Érte már szó a ház elejit azért, mert ide műszaki videót tettem fel.
Úgy gondolom, hogy a nevemhez köthető naplóban lazán megtehetem, hiszen személyiségemre legalább annyira jellemző az ilyen tevékenységem, mint az írás.
Lehet persze, hogy mindkettőt alacsonyabb szinten művelem, mintha csupán csak az egyikre – bármelyikre – koncentrálnék, de én ismerek nálam gyengébben írókat, akik egy kalapáccsal legfeljebb önmagukban tudnának kárt tenni, és ügyetlenebb lakatosokat, akik még a kutyát is három té-vel írják.
Mindenesetre én hajlok a kompromisszumra, műszaki videóim jelentős hányadában verset is mondok, a témák szervesen kapcsolódnak a videókon láthatókhoz.
Egyet még kiemelnék: - nem mások videóit linkelem ide, azokon én teszek-veszek, a verseket is én mondom, szintén nem másokét.
A mostani videóm versét most írásban is ideteszem, a YouTube számlálóját követve tapasztaltam, hogy a Dokk felől alig-alig van rákattintás, érdekes, hogy ebben nincs különbség abban, ha műszaki egy videóm, vagy ha vers. Mondjuk ez elgondolkodtató.
A gáz és a villany
Az ősember egy szót se szóljon! Alig akadt komoly gondja, mondjuk szar ügy, ha egy mamut a lassúbját eltapossa, vagy, ha egy kardfogú tigris elmajszolja desszert helyett, viszont fel se merült benne, hogy villany kell a gáz helyett!
Hétszerannyi – kétszerannyi, ha a kvótát általlépem. Meggondolom, hogy a gázt, vagy a ménkűt kedveljem éppen! A gázzal a plafont fűtöm, a delejjel csak a vasat, és a káros kibocsátás - jó, csak nálam – kicsi marad.
Mert, ahol a ménkűt gyártják, ég a lignit, mint az avar! Napelem vagy szélerőmű alig, de ez kit is zavar? Méregzöld nálunk a zöld is, az akksiból csak a gőze, a Nagy Dögkútbajnokságon kies hazánk vajon győz-e?
Munkahely az akksigyárban… Találkozunk Filippinél! Az ilyen hely csak pénztárcát, és sajnos nem embert kímél! De hát itt – ahogy a buksza, úgy a melós se a mienk. Bárha jutna a magyarnak, amennyi a Csengnek kicseng!
Mert egy gyár, úgy önmagában még nem ám az Antikrisztus, de minálunk… ezt mutatja az empíriokriticizmus! …Elvoltam ám, míg ezt a szót nagy nehezen rímbeszedtem, de ilyenkor lódul az agy, és csapong fékevesztetten.
Lehet, nem is jól használtam, hisz’ mindenhez én se értek - és még a sánta kutyánál, jóval előbb utolértek -, viszont nem is rajtam múlik tízmillió ember sorsa.) Van erre a jólfizetett császár. Vagy csak császármorzsa?
