NAPLÓK: Graffiti Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 22:52 Összes olvasás: 27460| 160. | [tulajdonos]: Hóillatú | 2018-08-26 21:36 | Hóillatú
Esteledik. Szeretem ezt az álmos csendet, a felhők ólomszürkéjét.
Minden kobalt vagy vízszínű, mégis így szép. A tököket
tegnapelőtt szedtem be, némelyik már rothadt volt, vagy szétfagyott.
Kicsit ki kellett jönnöm pár fenyőágért, s közben az
álmokról, igen, az álmokról gondolkodtam. Azokról a meghatározhatatlan
színűekről, melyek valahogy mégis egyre fakóbbá
lettek. Ahogy barátom, W. arcának csendje, most, akár egy
előhívhatatlan negatív a fiók alján. Vagy a madaraim, akik észak
felé szálltak, és talán nem térnek vissza többé. Ez a hamarsötét.
A mai nap töprengő. Hóillatú. A felébreszthetetlen csend bennem.
Ég felé kapaszkodó fám, melynek korhadt ágát csak az
ima tartja. A fagyöngyök (akár ujjaid bütykei), aztán a kéjes érzés,
ahogy csipkebogyót lopok egy kert szürkéjében. Elkóricált
macskám hiánya, majd csészényi forró, fahéjas tea gyömbérrel,
vagy ahogy szinte nem történik semmi különös napok óta. | |
| 159. | [tulajdonos]: na így más | 2018-08-26 21:21 | Mórotz Krisztina
Szamárhúzta időkordé
B. az óra rugóját kereste, de sehol nem találta.
Épp csak kimoccant a magányából, hogy lássa a felhőket, ám ekkor az óra rugója elszakadt és
billegve belepörgött egy csatornába.
B. teljesen kétségbeesett. Számára az órarugó szerves része volt az időnek, ennek az absztrakt
fogalomnak. Még az öregapjától kapta az antik órát, az meg az ő apjától, és így tovább, ki
tudja hány nemzedéken át. Egy ilyen rugó nem vész el soha.
Amikor találkoztam B-vel, mindig ugyanazt mondta:
– Értsd meg, nekem csak az Idő maradt, ami közönséges emberésszel fel nem fogható! Ülök a
padlásszobám magányában, madárdalok magasában, nézem a felhőket és közben írok. A
szomszéd templom tornyából fertályóránként rámkondul a harang.
Megállt, elgondolkozott, majd folytatta:
– Tudnom kell, mikor jönnek a gomolyfelhők. Az a fajta ember vagyok, aki nem nélkülözheti
a fogódzókat az életéhez. Nem indulok el esernyő nélkül a kis szobámból. Persze ha hideg
van, kabát is kell.
Fölnevetett, majd hangosan szavalni kezdett:
A tökéletes végtelen
Írta: B.
Ó, ha egy percre az idő megállna most!
Csak a valóság, ami örökké változik.
Hajnalok és alkonyok, körbe forgó illúzió.
Az örökkévalóság változatlan.
Eluntam és tovább mentem.
Már el is felejtettem az órarugót, a gomolyfelhőket, az embert, akit B-nek hívtak, amikor
belém botlott egy napon.
– Hogy van? – kérdeztem tőle?
– Ááá – felelte B. hunyorogva – rájöttem, hogy az időt felhasználhatom az íráshoz. Tudod,
most egy parasztról írok. Szamárhúzta kordé az idő. Ez lesz a címe. Csak a bolondok
vesztegetik a gondolataikat az idő múlásán. Nézz meg egy parasztot. hajnali négykor kel
minden nap, ez az állandó az életében, ellátja az állatokat, kiviszi a folyó mellé őket, ó,
dehogy viszi, kitereli, aztán a birkák mellett ácsorogva nézi a felhőket. A déli naptól mind
cserzettebbé válik a bőre. Szalonnával törli át az arcát, érzi, ahogy a zsír behatol a pórusaiba.
Szamárhúzta kordé az idő. A parasztom jókedvű, birkát nyír az asszonyával, este nyolckor
még dolgoznak, hogy éjfélre ágyba kerüljenek.
– És ha jönnek a gomolyfelhők? – kérdem. – Mi van, ha nagy cseppekben esik az eső?
– Mi lenne? Ilyen együgyű vagy? Addig is van munka a csűrben, hát nem érted?
Azzal otthagyott, félhangosan mormicolva magában. Betekerte magát a birkagyapjúba,
felszállt az égbe, ott egy felhő lett belőle. Szétesett pontosan 6 óra 13 perckor, és az
esernyőmön kopogott tovább. | |
| 158. | [tulajdonos]: kedvenc-egyik.. | 2018-08-26 21:17 |
Szamárhúzta időkordé
B. az óra rugóját kereste, de sehol nem találta.
Éppen csak kimoccant a magányából, hogy lássa a felhőket, ám ekkor a rugó elszakadt és billegve belepörgött egy csatornába.
Kétségbeesetten nézett utána. Még az öregapjától kapta az antik órát, az meg az ő apjától, és így tovább, ki tudja hány nemzedéken át.
Amikor találkoztam B-vel, mindig ugyanazt mondta:
– Értsd meg, nekem csak az Idő maradt, ami közönséges emberésszel fel nem fogható! Ülök a padlásszobám magányában, madárdalok magasában, nézem a felhőket és írok. A szomszéd templom tornyából fertályóránként rámkondul a harang.
Megállt, elgondolkozott, majd folytatta:
– Tudnom kell, mikor jönnek a gomolyfelhők. Az a fajta ember vagyok, aki nem nélkülözheti a fogódzókat az életéhez. Nem indulok el esernyő nélkül a kis szobámból. Persze ha hideg van, kabát is kell.
Fölnevetett, majd ünnepélyesen szavalni kezdett:
A tökéletes végtelen
Írta: B.
Ó, ha egy percre az idő megállna!
Csak a valóság, ami örökké változik.
Hajnalok és alkonyok, körbe forgó illúzió.
Az örökkévalóság változatlan.
Eluntam és tovább mentem.
Már el is felejtettem a padlásszobát, a felhőket, az embert, akit B-nek hívtak, amikor újra egymásba botlottunk.
– Hogy van? – kérdeztem tőle?
– Ááá – felelte hunyorogva – tudod, most egy parasztról írok. Szamárhúzta kordé az idő. Ez lesz a címe. Csak a bolondok vesztegetik a gondolataikat az idő múlásán. Nézz meg egy parasztot. hajnali négykor kel minden nap, ez az állandó az életében, ellátja az állatokat, kitereli őket a folyó mellé, aztán a birkanyáj mellett ácsorogva nézi a felhőket. A déli naptól cserzettebbé válik a bőre. Szalonnával törli át az arcát, érzi, ahogy a zsír behatol a pórusaiba. Szamárhúzta kordé az idő. A parasztom jókedvű, birkát nyír az asszonyával, este nyolckor még dolgoznak, hogy éjfélre ágyba kerüljenek.
– És ha jönnek a gomolyfelhők? – kérdem. – Mi van, ha nagy cseppekben esik az eső?
– Mi lenne? Ilyen együgyű vagy? Addig is van munka a csűrben, hát nem érted?
Azzal otthagyott, félhangosan mormicolva magában.
Betekerte magát a birkagyapjúba, felszállt az égbe, ott egy felhő lett belőle.
Szétesett pontosan 6 óra 13 perckor, és az esernyőmön kopogott tovább.
| |
| 157. | [tulajdonos]: hm | 2018-08-26 00:27 | Nem, oké más ha szaval és más, ha beszél:)) Itt énekelve mondom, de Theodor lefárasztott,
aznap még Balázzsal is szavaltam, az ő hanja illett az enyémhez... Majdnem szenvtelen hang, és ironkus. Balázzsal sok verset szavaltam, na vele jól össze tudtam dolgozni...Kár, hogy véget ért... Majd kersek még:))
Nevet nem írok ki már.. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 155. | [tulajdonos]: ok... szavalok | 2018-08-25 22:51 | Nos itt a hangom, túléneklem szerintem....
https://vocaroo.com/i/s12Rz1HNJKpM
| |
| 154. | [tulajdonos]: :)) | 2018-08-25 09:31 | Hogy kell betölteni mp 3-ban levő hangosverset?
A hiányjeleket szavalom, és szép...
Segítséget kérnék ehhez!
Olyan jó lenne, szavalok...
| |
| 153. | [tulajdonos]: blue | 2018-08-24 23:35 | abszurdot találtam:)))))
Mórotz Krisztina Blues-abszurd
Jaques Prévert meghalni jött a tengerhez. Legvadabb álmaiban sem gondolt arra, hogy egy nőt lát holdolni, türkiz klepetyusban. Festményben volt, egy fémszínű kollázsban, amelynek megtört a kerete.
Zavarba hozta a holdoló nő, ahogyan feküdt. Sértette a férfit játéka a holddal, felívelő kacagása. Elvégre halni jött, és pofátlanul megzavarták. A türkizezüst nő fél szemét kinyitva (igen, a szeme volt ezüst) egyszer csak megszólalt.
– Várok a produkcióra! Azért jöttél nem? Halni.
– Ki maga? — ijedt meg Prevert.
– A természet oksági láncolatának egyede vagyok.
Csönd, és szemkigúvadás; csönd, és egy tétova ó.
– Hát idefigyelj, kisapám! A hangyák vonulása felajzza a narancs gyíkokat, majd
jön a macska, hogy felzabálja őket. Hát aztán? Nos, időről időre a vipera halálra mar egy macskát. És az ember? Az első esővel beállít ősszel a láz. Az öregje úgy hull a sírba, mint a gyümölcs a fáról. Na, érted már a kettőnk közötti különbséget? Én holdolok, te várod, hogy moszat nőjön az orrlikadból — mondta, és kacagása ismét felívelt.
– Akkor most ne halljak meg? — vált teljessé Prévert zavara, amikor megértertte, hogy a nő holdolni hívja.
| |
| 152. | [tulajdonos]: vicc, blöff, hiba ... | 2018-08-24 10:58 | Oké, most olvastam a leveled. Megjelent egy versem itt a dokkon. Aláírtam természetesen, hogy én
írtam. A publikálva rovatba azt írtam be:
BÁRKA, vagy Opusz. Miért kérdésre az a válaszom, hogy azért tettem, hogy meggyőződjek arról,
hogy
olvas-e még Szokolay Zoltán, aki engem zsarol követ,vagy már abbahagyta az én üldözésemet.
Mindez hiba volt belátom. Viszont mentségem: Tényleg beküldtem.
a Lila lovakkal kapcsolatban: Van még egy példánya , szintén beküldtem. A másik példányban talált
hibát a szerkesztő. És abban olyan hibát követtem el, ami tulajdonképpen nem illett a szövegbe.
És hát tényleg nem jelent meg. "Hiba nélkül való ember nincsen" . Hibáztam.
Említetted, hogy pályázatot írsz. Ebből hagyj ki. Nyomatékosan kérek, és felszólítok mindenkit, hogy
hagyjanak ki minden pályázati anyagból.
Lehet, hogy az a könyv amit én írok a Dokkról, sikeresebb lesz mint a te pályázatod? Szerintem
igen...:-))))
Köszönöm. Elnézést kérek, szerintem ez hiba volt.
| |
| 151. | [tulajdonos]: hm | 2018-08-24 09:40 | | Akkor elnézést kérek, rosszul emlékeztem. Arra viszont emlékszem, hogy én imádkoztam érte, drukkoltunk neki... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
