NAPLÓK: Gleam világa Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 04:53 Összes olvasás: 29437| 12. | [tulajdonos]: ...talán befejezem... | 2006-02-09 07:31 | Azt hiszem, a dokk-"pályafutásom" befejezem.. vagyis ritkábban leszek....
De Nektek további jót és szépet kívánok!
....bár még jövök...csak csendesen...
Szeretettel: Gleam.. | |
| 11. | [tulajdonos]: Ma.. | 2006-02-07 20:22 | Ma egész nap kavarogtak a gondolatok bennem.. S írtam több verset is... De azért sem írom ide őket! :-)
Vajon, miért osztom meg ezt most a publikummal?
Hisz oly lényegtelen....mint világom...
Egy gondolat:
....csendes szobában gyertyafény pislog
táncol a sötétben, néha meginog;
mint én szoktam, mikor
lelkemből a világ kiolt
egy darabot....
| |
| 10. | [tulajdonos]: Fly-nak.... | 2006-02-07 09:28 | Kedves Fly! :)
Nem volt kötelező elolvasni...
S ezentúl sem az.. :-)
Nem tehetek arról, hogy más benned a világ... más a véleményed valamiről... Nem hibáztatni kellene s kérdőre vonni... csak tudomásul venni, elfogadni, hogy nem vagyunk egyformák....
Ha ez Neked nyáltenger, legyen... engem nem zavar.... :-)
Szeretettel: gleam.. | |
| 9. | [tulajdonos]: Sose szégyelj mosolyogni.. | 2006-02-07 07:26 | Örülj a napfénynek, mely bearanyozza a háztetoket, neveli az életet, és kényezteti arcod simogató sugaraival...
Élvezd a husíto víz zamatát, mikor száraz torkod, mint a homokdunék délidoben...
Hallgasd a madarak dalát, kiknek aprócska torkából száll az erdoknek zenéje...
Csodálj meg egy százéves templomot, melynek minden részletét alapos és fárasztó munka árán áldoztak Neked, és Isten hatalmának, vagy egyszeruen csak örülj annak, hogy este álomra hajthatod fejed szereto családod fészkében. Kedvesed oldalán, odaadó barátaid szuk körének oltalmában, boldog magányod szentélyében...
- Mosolyogj rá a kövek közt rejlo aprócska virágra, vissza fog nevetni rád.
Gyönyörködj a hatalmas folyó örvényében, el fog varázsolni. Kacsints vissza egy mosolygós szempárnak, boldogság járja át lelked. Fürdesd szíved a tóban, mely a csodákat rejti. És örülj annak, hogy a világ muzsikája hozzád szól, téged szeretne éltetni...
Juttasd eszedbe ezen szavakat, mikor észreveszel egy kis vadvirággyermeket, ki bátortalanul, de dacosan tekint fel rád utad szélérol. Küldj neki szeretetet, egy kis kedvességet, és örülj, hogy láthattad létének egy cseppnyi részletét.
Meg fogsz lepodni. Sose szégyellj mosolyogni... (Albert Tibor)
| |
| 8. | [tulajdonos]: ..szeretet | 2006-02-03 09:16 | Ha a szeretet int felétek, kövessétek őt; jóllehet minden útja meredek és nehéz. Ha a szeretet átölel, engedjétek át neki magatokat; jóllehet szárnyaiban rejlő kardok sebet ejtenek majd rajtatok. Ha a szeretet szól hozzátok higgyetek szavának; jóllehet összetörheti álmaitokat. A szeretet nem ad egyebet, mint önmagát és nem vesz el csupán önmagából. Mert a szeretetnek elég a szeretet. A szeretet nem birtokol és nem birtokolható. Szeressétek egymást, de a szeretetből ne legyen kötelék; legyen inkább hullámzó tenger lelketek partjai között..
| |
| 7. | [tulajdonos]: ..alig győztelek.. | 2006-02-01 08:49 | Arra kérem a jövot - bár elkéstem már ezzel is -, hogy könyörüljön legalább az ajtóknak és az ablakoknak; hagyja oket kézzel nyithatónak. Mert milyen világ is az, ahol nem lehet az ablakot mohón kitárni s úgy nyitni ajtót, hogy annak lendülése - és nyikorgása - helyettünk kimondja: alig gyoztelek várni..
| |
| 6. | [tulajdonos]: ...az igazi szeretet örökké | 2006-01-30 10:32 | A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu marad. Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden; a család, a barátság, az érzések..
De ma már tudom, ha a szeretetünk kiáll minden próbát, két embert - aki egymásnak született - semmi sem választhatja el egymástól!
Ha elszakítanak tolünk valakit, akit szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, hogy szeretetünk sosem szunik meg. A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart..
| |
| 5. | [tulajdonos]: Ugye?... | 2006-01-26 07:35 |
...Ugye, ha valaki felé szeretet van bennünk, akkor azzal törődünk is?
Ugye, nem fontosabb minden nála?
Ugye, öröm vele az együttlét?
...S ha vendégül látjuk, akkor vele vagyunk... lélekben is! Figyelünk rá, örülünk a társaságának... HA szeretjük.. Ugye?....
| |
| 4. | [tulajdonos]: mai versem... | 2006-01-23 11:26 | Egyszer talán..
Egyszer talán
...majd itt maradok veletek,
megbújok csendesen,
hogy senkit ne zavarjak.
Egyszer talán
...majd megmaradok valaki
szívében teljes önmagam,
hogy ölelhessem a tavaszt.
Egyszer talán
...nem az arc lesz a nyertes;
világok eltűnő fellegében
én is látszom majd a zenében.
Egyszer talán
...önző részem köddé válik;
s ha adok, ne tudják, ki volt
maradjon titok a táj is....
| |
| 3. | [tulajdonos]: A boldogság titka.. | 2006-01-23 06:27 |
Egy kereskedő elküldte fiát minden emberek legbölcsebbikéhez, hogy tudakolja ki tőle a Boldogság Titkát. A fiú negyven napig vándorolt a sivatagban, míg egy magas hegyen álló pompás várkastélyhoz nem ért. Ott élt a Bölcs, akit keresett. Hősünk, ahelyett hogy egy szent embert talált volna ott, a vár nagytermébe lépve zajos forgatagba csöppent: kereskedők jöttek és mentek, a sarkokban emberek beszélgettek, egy kis zene- kar kellemes dallamokat játszott, s egy hatalmas asztalon a vidék legfinomabb ételei sorakoztak. A Bölcs mindenkivel beszélgetett egy kicsit, s a fiatalembernek két óra hosszat kellett várakoznia, míg rá került a sor.
A Bölcs figyelmesen meghallgatta, amikor vendége előadta jövetelének okát, de azt mondta, éppen nincs ideje arra, hogy a Boldogság Titkát elmagyarázza. Azt ajánlotta neki, hogy járja körbe a palotát, és két óra múlva jöjjön vissza. "De szeretnélek valamire megkérni - tette hozzá a Bölcs, és a fiatalember kezébe egy kiskanalat adott, amelybe két csepp olajat töltött. - Fogd ezt a kanalat, és figyelj, hogy útközben ne lötyköld ki az olajat."
A fiatalember így járkált föl- le a palota lépcsőin, és szemét le sem vette a kis- kanálról. Két óra múltán visszaért a Bölcshöz.
"Nos hát - kérdezte a Bölcs -, láttad a perzsaszőnyegeket az ebédlőmben? Láttad a kertemet, amelyet a kertészem tíz éven át épített? Észrevetted a gyönyörű pergameneket a könyvtáramban?" A fiatalember szégyenkezve ismerte be, hogy semmit sem látott. Csak azzal törődött, hogy ne löttyintse ki az olajat, amit a Bölcs rábízott.
"Akkor menj vissza, és nézd meg világom csodáit - mondta a Bölcs. - Nem bízhatsz olyan emberben, akinek a házát nem ismered."
A fiatalember már nyugodtabban fogta meg a kiskanalat, és ismét sétára indult a palotában, ez- úttal megfigyelve minden művészi alkotást a mennyezeten és a falakon. Látta a kerteket, körös-körül a hegyeket, a gyönyörűséges virágokat, felismerte a kifinomult ízlést, amellyel a műalkotásokat méltó módon elhelyezték. Amikor visszament a Bölcshöz, részletesen beszámolt neki mindenről, amit látott.
"De hol van a rád bízott két csepp olaj?" - kérdezte a Bölcs. A fiatalember rápillantott a kanálra, és látta, hogy az olajat kilöttyintette. "Nos, ez az egyetlen tanács, amelyet adhatok neked - mondta a Bölcsek Bölcse. - A Boldogság Titka abban rejlik, hogyan lássuk a világ minden szépségét úgy, hogy közben ne feledkezzünk meg egy pillanatra sem a kanálban lévő két csepp olajról."
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
