NAPLÓK: Gedichte Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 19:18 Összes olvasás: 6100| 5. | [tulajdonos]: Oláh Imre, vers | 2018-07-20 00:03 | Anya! Apa!
Anya.., ha sírok, ha nem értek,
ha dühöm fakad, és tehetetlen vagyok..,
ha arcomon a sebek barnák,
hajamból elveszett,
és nem ott vagyok, hol akarok...
Kérlek, Te maradj itt velem!
Etess tovább engem teremtő élettel!
És, ha sötétek is ezek az órák,
mint a kötszeren átitatott jódnyák..,
kérlek te hozd el nekem,
az örömöt, a reményt, az ódát!
Apa.., ha apák vétkéért bűnhődnének fiak,
nem rónám fel neked, mert annyira szeretlek!
Akkor is a nyakadba ugranék,
s várnám a szavad,
hogy elfogadsz-e, s szeretsz-e még.
Apa, ha miattad bűnhődnék,
az csak régi szövetség lenne,
mert különben Jézus apjának is,
mivel szenvedett, bűnösnek kellene lennie...
De, ugye, nem lehet, hogy az?
Ki kenyeret ad az éhezőnek,
s felhozza napját a rosszra,
az sosem lehetett bűnös,
és EgyFiát Igazságért adta,
hogy könnyezzünk Vele,
hogy higgyünk Vele,
mert szenvedése küszöb a világnak...
Csókold sebeimet,
ha nem akarom is!
Vigyázz rám,
ha nem kérem is!
Akkor is!
2018. május | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
