Bátai Tibor alkotói naplója: PLATÓNRÓL TÖBB ÜLÉSBEN

NAPLÓK: Bátai Tibor alkotói naplója
Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 22:41 Összes olvasás: 48187

129.	[tulajdonos]: PLATÓNRÓL TÖBB ÜLÉSBEN	2019-05-16 18:30
. . . . A teljes ciklus szövege egy lélegzetre. . . Platón kapualja . Először s utoljára kísértelek haza. Vigyázva, meg ne bánts, másodszor mondtad a szemembe, amit megbántás nélkül egyszer sem lehet ilyen nyíltan. Bár folytak még utóvédharcok, az volt a döntő momentum. Meg kellett legyen, és pontosan így, hogy most elmondhassuk: egymás nélkül is meglettünk egymásnak. . . Platón a psziché titkairól . Kár próbálkoznia, ez a kapualj sosem lesz Öné. Idegen felöltőt szélesre táró gesztus is hasztalan, ha a provokált tisztában van vele, mit takar önnön tógája, s mit tart meg titkaiból a psziché. Nehéz lenne elfojtáson érni, aki publikus szövegekben analizálja saját motivációit. Akár maradhat is — egyáltalán nem feszélyez. Arra azért megkérném, Professzor: ne állja el a kilátást, és ne traktáljon Jung doktort leszóló történeteivel. . . Platón az origóról . Hiba volt szóba hoznom az Öregnek. Most, hogy az emlegetett megjelent, már egy flashmobhoz is elegen lennénk a kapualjban. Önök ketten persze máshonnan érkeztek célba – vagy csak: meg –, én mindvégig el sem mozdultam innen, az origóból. Milyen tanulsággal szolgálhatna egy ilyen Önök felől nézve valószínűleg dögunalmas karakter lineáris fejlődése, és milyennel a professzionális önmegfigyelés alatt tartott psziché hullámvasutazása nekem? Mit is mondhatnánk egymásnak olyat, aminek érvénye lehetne? Talán meg tudjuk állni, s nem zavarjuk egymás köreit. Ha kételyei vannak, csak szóljon, Carl — szerintem az agg Ödipusz is biztos rábólintana, hogy szükség esetén Frau Spielreinhez forduljunk tanácsért. . . Platón a madárdalról . Mindenkor tartózkodtam a hallatlan szavaktól. Miért akarna túlozni, aki a legnagyobbat érinti meg mégoly köznapi dologról beszélve is? Nem a szó, a logosz-e, amitől érthető lesz az érthetetlen, és az értelmetlen értelmet nyer? Csak az van, ami kimondható. Jól figyeld meg, miként ölt alakot az alaktalan! Elég megnevezned az érzékekkel fogható egyedit, hogy megszólíthasd az ideáját is. Metafizika a madárdalban — 2 in 1, csupán idézd fel, amiről kezdettől tudtál. A professzor alig tévedett azzal a varázsnotesszel: a szöveget el lehet tüntetni, de a viaszon ott az összes jel. Kérdés persze, ki hagyott rajta elsőként nyomot. Kész szerencse, hogy Carl éppen erre házalt kollektív tudattalanról szóló tézisével. Azért én mégis maradnék a viasz- táblánál, az eszményeknél, meg ennél a kapualjnál. Itt valahogy sokkal könnyebben elő tudom hívni őket. . . Platón az ideák természetéről . Zavarba ejtenek a végletesen ellentétes érvek. Mintha múlhatna bármi is azon, hogy alkalmaztam-e az elvonatkoztatás műveletét, amelyről elsőként Arisztotelész tesz majd említést. Érdektelen vita, nem illendő döntőbírót játszanom benne. Fontosabb ennél, hogy megértsék: az ideák nem azonosíthatók a fogalmakkal, hiszen éppenséggel ezeknek ideái. Pusztán annyi közük van a dolgok absztrakcióval föltárható lényegéhez, hogy a mibenlétük pszichés érzetei. A megnevezés közbenső állomás, zajmentes állapot, a megismerés csendje. Az „ágy” egy minden egyeditől megtisztított, elvont fogalmat jelöl, az idea pedig – például – olyan tökéletes ringatózás benne, mely pusztán érzéki úton semmiképpen sem megtapasztalható. Mégis, emlékezhet rá a szerencsés, aki ismeri a módját. Magam gyakorta itt is ringatózom, ebben a kapu- aljban. És ha már „ágy”: az ölelkezést sem hagyom ki. De az egy merőben más idea. Freud meg Jung eléggé sokat beszél róla, s ilyenkor valamiért rendre szóba kerül Frau Spielrein is. . . Platón az írásról (kérdez) . Az egészet írod felül, ahányszor valamit hozzáteszel. Lehet, csak egy árnyalattal lesz gazdagabb, egy addig homályban hagyott részlettel pontosabb az összkép, ám megeshet, hogy merőben új értelmet nyer. Akár szándékodtól függetlenül is. Te magad vagy írott történeted, a szöveg veled együtt alakul, olybá tűnik, kényed–kedved szerint. És ha kiderülne: buzgalmad csupán annyi, hogy engedsz lefutni egy beléd kódolt programot — a cselekményt már előtted megírták? Kíváncsian vagy kelletlenül folytatnád-e tollba- mondás után a megkezdett mondatot? S elég bátor lennél-e, hogy megkérdezd, ki írt engem ebbe a kapualjba? . . Platón várakozása . Mindkettőnknek tartozom vele, hogy be- lássam: mióta először hallottam felőle, mindennél jobban izgatott, miképpen is lehetne becserkészni. Kezdetben szándékosan halogattam a dolgot, mint az ínyenc, aki csupán csipeget elő- és főételekből, a desszertre várva. Azután egyre többet foglalkoztatott a gondolat, hogyan üthetném nyélbe anélkül, hogy félreértésekre adnék alkalmat. Mindahányszor ugyanoda lyukadtam ki: üzenhetnék érte Carllal vagy akár a professzorral. Ám mindig vissza is hőköltem — ki vagyok én, hogy magamhoz rendelhessek bárkit, pláne egy ilyen különleges asszonyt. Így továbbra is csak a halogatás marad, s a desszert egyre fájdalmasabban késik. Pedig feltétlenül szót kellene váltanunk Sabinával arról, működhet-e úgy is a nevemmel társított kapcsolat, ha egyszer már beteljesült. Remélem, elég kíváncsi lesz ahhoz, hogy mer majd elsőként lépni. Van időm kivárni. . . Platón bátorságáról (Frau Spielrein) . Carléktól hallottam, hogy már többször is csaknem értem küldött, de valamilyen félreértéstől tart. Persze fölöttébb bosszantó a férfiúi önteltség, amely ennyire kevéssé becsüli a másik nem pszichés képességeit. Ám zavaróbb ennél, hogy mindhiába furdal a kíváncsiság, milyen is az a róla elnevezett érzület, amely állítólag beteljesülés nélkül is egyfajta teljességet ad. Lehet, arra vár, hogy majd én teszem meg az első lépést. Csalódnia kell. Hogyan kockáztathatnék meg éppen én egy félreértést a magam közismert előéletével? Nem mintha sokat adnék a szóbeszédre, de mindenképp tekintettel kell lennem azokra is, akik köröttem élnek. Nem kenyerem a türelem, amit mégis kénytelen leszek gyakorolni. Csak legyen miért. Most csupán annyi bizonyos – eddig is tudtam –, hogy minden kapcsolathoz szükség van bátorságra. És Platón tudja-e abban a bátortalan kapualjban? . . Platón búcsúja . Még mindig nem jön, én meg mintha ide- ragadtam volna, pedig rég elfogyott az összes mondanivalóm Carlnak vagy a professzornak. Amúgy is kerülik a fölösleges szószaporítást, ha helyette új esetre vadászhatnak a járdán nyüzsgő tömegben. A praxis fontosabb számukra az elméletnél. Ideig–óráig kedvemre esett a szemlélődés, mint akad horgukra egy–egy új delikvens, s milyen büszkeség tölti el őket ilyenkor – akárha ezzel végleg eldőlhetne kettejük párbaja –, hogy azon melegében új trófea után nézzenek. Már az sem igazán szórakoztat, hogy fogadást kössek magammal, melyikük jár előbb sikerrel. Bár gondolkodni mindenütt lehet, azért jót tenne kedélyemnek több változatosság. Csak az tartott itt ilyen sokáig, hogy úgy tűnt, ez a leg- alkalmasabb helyszín, ahol Sabina bizonyosan felkereshet, ha akar. A hosszú várakozás közben végül rájöttem: olyannyira hozzám nőtt, hogy valóban enyém lett a kapualj. Így bárhová magammal vihetem, akár csiga a házát. Megüzentem Carllal: mostantól mindenhol könnyen megtalál. . .

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!