NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 23:34 Összes olvasás: 113825| 823. | [tulajdonos]: „Rímek” és „rémes” emlékek... | 2019-07-07 01:14 | .
.
Bevallom, a szabadversek rímeléssel történő meggyanúsítása személyesen / személyemben is érzékenyen érint.
.
Magyarázatul ide idézem a „Párbeszéd kérdő módban” című (a Dokkon még 2012 júliusában „marasztalt”, és számomra különösen kedves) szövegemet, valamint az annak kapcsán kapcsán egy „kritikussal” (nem a Dokkon) történt pengeváltásunkat.
.
.
Először tehát a szóban a szóbab forgó szövegem:
.
.
Párbeszéd kérdő módban
.
(Amit a férfi kérdez)
.
Hervadhatatlan ki tarthat virágot kezében?
Ki őrizheti meg a pillanatot, múlhatatlan?
Tenyerében a tenger hullámzását, ki?
Égrelobogást a gyertyalángban is, ki?
Léptek neszére várakozást legbensőbb termeiben, ki?
És tisztának a tisztát, vajon ki?
Örök zenitjére ki szögezheti a Napot?
Éj múltán csillagot ki marasztalhat?
Ki indul, föladva harcállásait,
Elfoglalni a folytonos változást
És nem sejtett emlékeit, szerelmem, tebenned,
És visszatekintve az időben, ki tudhat majd
Mindenkor egyetlen asszonyának téged?
.
(Amit az asszony kérdez)
.
Kinek a kezében lehetek virág, hervadhatatlan?
Múlhatatlannak kiben őrizhetem meg pillanatom?
Hullámzásomat, akár a tenger, kinek a tenyerében?
A gyertyalángban is föllobogásom, kiében?
Lépteim neszét kinek a legbensőbb termeiben?
Tisztaságomat tisztának kinek a szemében?
Kire nézhetek Napként örök zenitemről?
Éj múltán is, csillaga gyanánt, kire?
Ki fogadja el, föladva harcállásait
Folytonos változásom, és ki ismer
Nem sejtett emlékeire bennem?
S visszatekintve az időben, ki
Egyetlen asszonyának tudhatom magam?
.
.
A kritikus észrevétele:
.
„Nekem egy bajom van ezzel a verssel: a morfémarímek. Kis történelmi kitekintő: az első magyar nyelvű versek (tekintsünk el az ÓMS-tól) között találhatunk morfémarímeket, de már a korban is gyengének tartották. A morfémarímeket a latin fordítás hagyományaként vettük át, és ami a latinban jól mutat, az a magyarban kevésbé.
Ha tehát lehet, a morfémarímeket kerüljük, mert nem ékesíti a verset (nem saját megállapítás, nálam jóval nevesebb tudósemberek jöttek erre rá :) ).
Tartson kötekedősnek, de -rímelés szempontjából- nem találom a rendet: hol rímel, hol nem.”
.
.
A kritikára írt válaszom:
.
„Szó nincs itt rímekről, még morfémarímekről sem.
A mondatszerkesztésből adódóan ismétlődik néhány sorvégen a "ki?" kérdőszó, de aki ebben rímet keres/talál/lát, az más galádságra is képes, és eszem ágában sincs a kedvéért változtatni a szerkezeten. (Preventíve megjegyzem, hogy a szóismétlés kifogását is ugyanilyen határozottsággal engedném el a fülem mellett.)
Az előzőek vonatkoznak az asszony-szakasz néhány sorának végén olvasható -ben végződésekre is.
Köszönöm fáradozását!”
.
.
Ma sem gondolom másként (sőt...), és ma sem fogalmaznék másként
.
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
