. . Berenényi Géza CORVIN-KÖZIEK . . Nem gondoltam, hogy életemben még eszembe jut, tisztán látom olykor mégis a szomszéd nagyfiút, szombat este jött ivás után, s félrehúzott: van egy balladám. . Nem gondoltam, hogy életemben még eszembe jut, mégis hallom bort susogva a szomszéd nagyfiút, azt susogja: Corvin köziek, s félrenéz, a lakók közül melyik hallja meg. . A Corvin közben összegyűltek rég a nagyfiúk, fegyvert fogtak egy-kétszázan, nem volt más kiút, ők voltak a Corvin köziek, s félrenézett, hogy ki hallja meg. . Fegyvert fogtak, régen egyszer mind a nagyfiúk, s összegyűltek Corvin közben, nem volt más kiút, árvák voltak, úgy, mint te meg én, senkik voltak, úgy, mint te meg én. . Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, Ők, tűzben és rongyokban, árván és boldogan, névtelen, kénytelen Istenszem előtt. . Rongy az élet, csak azt tudták, s nincsen más kiút, csak összegyűlni Corvin közbe, s lenni nagyfiúk. Isten szeme rajtuk épp megállt, fegyvert fogtak, kezdeni a bált. . Rátámadtak Corvin-közre tankok,, fegyverek, - úgy súgta a szomszéd fiú, más ne hallja meg - rájuk támadt az egész világ, árvák itt nem kezdhetik a bált. . Isten szeme mivel éppen rajtuk megakadt, visszalőttek s meggyújtották mind a tankokat. Ruszki árvák égtek fáklyaként, rongyok ők is: megtudták a tényt. . Corvin közben énekeltek mind a nagyfiúk. Isten szeme rájuk akad, aztán tovafut, másutt keres rongylángra valót, máshol gyújtja embert és a szót. . Újabb tankok jöttek - súgta szomszéd nagyfiú, lőtt árvára újabb árva, folyt a háború, és a világ sose tudja meg, kik voltak a Corvin-köziek. . Mert ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, Ők, tűzben és rongyokban, árván és boldogan, névtelen, kénytelen Istenszem előtt. . Éppen Isten szeme előtt felbukkantak ők, lángragyújtva rájuk nézett, lángjuk egyre nőtt, meghaltak és egy se tudja meg, kik voltak a Corvin-köziek. . Szombat este fülbe súgta ezt a balladát, szomszéd fiú s eltántorgott és így szólt anyánk: rongyos ember mind rosszat tanít, gyertek enni most szokás szerint. . Rongyok égnek, lángjuk égig csap és lezuhan, - ezt a képet látom ismét, szombat este van, rongyos Isten, öreg rongyszedő, Corvin köz, te árva temető, rongyos Isten, öreg rongyszedő, Corvin köz, te árva temető. . Ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, ők voltak, Ők, tűzben és rongyokban, árván és boldogan, névtelen, kénytelen Istenszem előtt. . .
. .
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
