NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 22:50 Összes olvasás: 112652327. | [tulajdonos]: 1956 | 2017-10-23 15:27 | Nagy Gáspár OKTÓBER VÉGI TISZTA LÁNGOK Oratorikus emlékezés 1956 vértanú hőseire . . 1. (Requiem) . A lángok lobbanó szívéhez értem, mikor a nagyszerű halált megidéztem, mikor a könnyek az Égből estek, mikor legjobbjaink értünk elestek. . Helyettem, helyetted is itt, Budapesten, fiatal vérük folyt már az első esten, egy örökre szent-évszámú Kedden, aztán sokáig…! . Sortüzek gyalázta Magyarország! Csak halott hőseid szemében villant a szabadság! . Október-vég… és nem akárhol! Most is március idusa lángolt egy letiport nemzet szívében… . De nem tilthatták a lángot! Egyetlen költőnk volt: Petőfi Sándor! . „Szent suhancok” bátor tettei sokkolták a Világot! Ámultak közel és távol… Mert elszoktak már az ilyen csodáktól: hogy Dávid ismét legyőzi Góliátot! . . 2. (Kyrie) . Láttad aztán: mennyi kereszt állt itt! Valaki mindig egy újabb nevet ráírt… s alattuk hány győztes, vértanú-Dávid… kérdezte: talán egy Angyal járt itt? . Mert a gyalázott, szétlőtt tereken, szent halottaink – mint oltárköveken – a megtöretett test és a kiomló vér misztériumát másolták le hányszor… . Akár a pap úrfelmutatáskor! Ezért a tiltott börtön-parcella, temetőárok csöndjében is ők tanúskodtak a szabadságról! Nem a halálról: mert a gyertya értük lángolt. . És a kereszt hirdette: valóban győztek, hiszen emlékük maradt a legerősebb! Romolhatatlan arcuk, mint a márvány, Isten elé tett memorandum: fényes kiáltvány! . . 3. (Dies irae) . Az ország lett néma és halott… . Talán halottabb is mint nem egy ifjú holt… . Ezért a lelkük dacos és tiszta volt, . akár a novemberi fehér krizantémok. . Mésszel leöntött testüket reflektorozta már a Hold, . vallata brutális csönd, majd a végső borzalom tüstént munkába állt… s szorgos hóhér-idő jött! . Ez volt akkor (azóta, most) a te édes hazád, és ez a vérrel dúsan öntözött drága mostohád…! . Ez a minden árva rög fölött őrködő maradék hited: egyetlen anyaföld! . Éltüket menteni elhagyták akkor annyian…! Nem segített itt semmi már, de befogadta őket legalább az addig szájaló Nyugat! . . 4. (Libera me) . A gyertya lángja, korma, s a hirtelen szabadság fehér áldozati füstje, akár a holdfény színezüstje a kivágott zászló-lyuk helyén sietve, gyűlölt címerét s csillagát feledve szállt föl az égi csillagokba! . S az idő titokzatos méhéből egyszer csak kirobbant a gyermek… az a nem várt, aki majd mindent halálpontosan lát: ő lett az első forradalmár! . És mámorosan skandált utcákon, tereken át szavalta a verset… keze még nem érintett fegyvert, de már félni sem mert, hősként tette a dolgát: vele üzent a szabadság! . Hogy véréből született ő, aztán hirtelen felnőtt, mint az a szép őszi álom mielőtt kilobbant annyi fiatal élet álma ottan… testükön nem „fújó paripák” vágtatták át… tankok gyalázták őket holtan! De lelkük már a csillagokban, az Ég oltárán örökre ott van! . . 5. (Sanctus) . Mert ezerszer is október-november… ritka ősz: csak erre gondol az ember, mert ezerszer is szent hősökért kiált, kikért eljött még a láng! . S forró szívükben a világ fölemelhette mégegyszer lehajtott fejét, míg reszketve arra várt: hátha megválthatja bűnös önmagát! . Gyújtott hát sebesen örökmécset… A halál bizony több lett mint az élet! . S ezerszer szentebb a gyávaságnál! Fényeskedjetek a gyertyalángnál! . . 6. (Agnus Dei) . Minden a vérükből termett, és a vérük áramával mozdult, ha volt még börtönajtó… megcsikordult. . A gyökér, ha lent szunnyadt a mélyben, fényre fordult. Nem volt hiábavaló az sem, ami elmúlt: feledésre ítélt legutolsó szavuk, életük, álmuk, hősi áldozatuk. . Temetetlen, megtört testük fölött a jövő lélekharangja kondult. . . 7. (Lux aeterna) . A lángok forró szívéhez értem, nincs, nem is lehet már több ellobbanó pillanata ennek az útnak. . Élők: mutassátok föl a világnak, s a hunyorgó égi csillagoknak a mi hőseinket, szent halottainkat, akik most már jobban ragyognak és fényük egyre fényesebb lesz, ahogy megérti áldozatukat a nemzet, ha századonként legalább egyszer fölkel és nem riaszthatja semmi fegyver… . Ekkor nagy lesz és hatalmas, tántoríthatatlanul forradalmas, bukásaiban is büszke, méltóságos… . Azt súgja: csak a holtak igazára hallgass, mert az október végi tiszta lángok szívébe égették a szabadságot! . . (2004–2005) . . Az illusztráció Kelebi Kiss István alkotása. . .
. . | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|