NAPLÓK: Bátai Tibor Legutóbbi olvasó: 2025-11-02 03:23 Összes olvasás: 153359| 2010. | [tulajdonos]: Szécsi Margit 64. | 2025-10-31 22:19 | Mi vagyunk a jégvirág-ikrek
.
Látod, csillagzó, ékes sebekben
tündököl a kocsiút, jéglemezeken képmásod retten,
olyan szép, olyan fiatal, nem is illik e korhoz,
tündér-ezüstöt cinkeszárny-füleid fölött cirmosan hordoz,
édesem, édesem, a hideg pirosra csipked,
pirosan őriz, mint napos ablakban a jégvirág-ikret.
Dúdolva, dalolva beporoz a hófúvás, lerázod, elmégy
dúdolva, dalolva – s én súgom: mindig ilyen légy,
mert toroznak majd fölöttünk a romlás hajnalai,
s oly űzöttek leszünk mi: nem is lehet azt elmondani.
Csillogón a hóban,
hószinű, lágy nappalokban,
páfrányosan hajló
jégvirággá bomladoztam.
Kezem, lábom jég lett,
meg se vádolhatna senki,
hogy valami tiltott
álmot vágynék felkeresni.
A télben, a zord-ölü hóban
valami rejtelmes erő-felkorbácsoló van,
előle nem lehet megmenekedni:
ilyenkor kell leginkább szeretni, csókokat vetni.
Fagyott madártól, ágyúként durrogó fáktól a szellem
csöndje megdördül halálos ijedelemben:
bizony zokogva élünk, de élünk – boldog iramra
akár te ragadj dübörgő szamba ó szamba –
válj bíbor csókká,
élet, az én ínyemben,
jöjjetek, évek,
miket még nem ízleltem!
Dörmögő lángok,
falon árnyék-kisnyulak –
piríts ki engem,
tűz, sugárzó indulat!
Ha kés, ha koporsó
havas útra tétetett,
te küzdj meg értünk,
isten-lángú képzelet!
. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
