NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 17:20 Összes olvasás: 114316170. | [tulajdonos]: RE: #169, Vadas Tibornak | 2017-05-16 16:59 |
Kedves Tibor!
Az a psziché amelyet Te boncolgatsz hozzászólásodban, a köznapi értelemben vett (és nem a "sűrített") psziché, csakhogy én másról beszélek / beszéltem.
A sűrítettségnek persze nincs "mértékegysége", ám a "sűrített psziché" megélése (szerző és a befogadó oldaláról egyaránt ) a magam értelmezésében egyfajta (a köznapihoz képest) módosult tudatállapotot jelent (amely érzetében a katarzishoz áll a legközelebb), és noha esetenként más művészeti ágak alkotásai is képesek ezt kiváltani (leginkább a színházi dráma), véleményem szerint a költészetnek, a lírának sine qua nonja, hogy ezt rendszeresen megtegye.
Másként fogalmazva, számomra kizárólag azok az egymás alá tördelt sorok minősülnek "vers"-nek, amelyek – függetlenül bármiféle formai kötöttségtől vagy éppen kötetlenségtől – eleget tesznek ennek az elvárás(om)nak — mégpedig nem pusztán időnként, hanem az esetek döntő többségében. Kivételt egyedül a befogadó alkalmi hangolatlansága vagy eredendő alkalmatlansága jelenthet.
Az a (versnek szánt) szöveg, amely erre nem képes, számomra nem vers, legfeljebb verskísérlet. Ugyanezt nem tartom reálisan és általános érvénnyel elvárhatónak semmilyen más írásmű(faj), de képző-, zene-, színház-, film- vagy más művészeti ág esetében sem.
Az már csak hab a tortán, hogy egy igazán jó vers az olvasás ideje alatt szinte mindvégig (azaz már a befogadás aktusakor is) tartósan módosult tudatállapotot képes kiváltani a befogadóban. Véleményem szerint a hosszabb lélegzetű, epikus művek és más művészeti ágak alkotásai alighanem a legritkább esetben, legfeljebb fehér holló számba menő kivételként képesek ugyanezt elérni. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!