NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-12-21 19:24 Összes olvasás: 129704| 1690. | [tulajdonos]: Nagy László 144 | 2024-12-19 23:24 |
Tájkép magammal
.
Tengerbe bukott napvilágtól
búcsúzkodok, lépnék utána:
hideg tajtékon holtan táncol
szívem öröme, ifjusága.
Végső ez a stáció, végső,
ne lessetek, nagy vízhez értem,
eddig elértem –, világ-sértő
arcom ezt jelzi mészfehéren!
Legyek csak árva. Rám a mocsok
tündökölhet, hogy megigézzen,
ellene fürdök, itt pancsolok
rettegve a végzet vizében.
Visszaköpöm a halál ízét,
amit a habok dobálnak számba,
dolgom: el ne moccanjak innét,
legyek élet s halál határa.
Hátamnál dombok: néhány emlék
búbosodik, ennyi a kincsem,
még nem hűltek le, – mint kemencék
melegítik fázó gerincem.
. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
