NAPLÓK: Bátai Tibor
Legutóbbi olvasó: 2024-12-21 19:27 Összes olvasás: 129705| 1684. | [tulajdonos]: Nagy László 137. | 2024-12-13 21:34 |
Zuzmara
.
Micsoda sóhaj dermedt rá a
tetőcserépre, ecetfára,
csillére, dúcra, drótkötélre,
vaslándzsás villakerítésre?
Fölsóhajtott a pince, kamra,
az ember és az ember barma,
mert szólt a tél, hogy visszalábol
a karmos észak csillagáról.
Zuzmara minden, vaslap-szürke
egek alatt e sóhaj-csipke.
A delelő nap skarlátmázas,
de árva, mint az üres lábas.
Piros tűzvésze sok virágnak
kioltva már, csak szárak állnak.
Rongyos papír-zsák beborítja
a rózsafákat, térdig sipka.
Ej, barbár ritmus kell a télnek,
lábdobogások, szisszenések –
már próbáljuk a hozzáméltó
zenét, már szól a tüdő-sípszó.
Tejecske sír a csarnokokban,
remeg a szív az asszonyokban,
kupicák között nagy a csöngés,
kisüsti szagot ont a söntés.
Az új aszfalton hanyatt fekszik
az útcsináló, úgy melegszik,
fujja a párát eltünődve,
emlékezik az anyaölre.
Vígság, sípjaid befulladnak,
az út, a szuroksötét szallag
nyarat gyászol e zúz-csokorban –
a szívem iszonyúat dobban.
. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
