NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 00:17 Összes olvasás: 50405| 443. | [tulajdonos]: Dokk meóra | 2021-10-07 09:22 | http://dokk.hu/forum2/olvas.php?id=46956
"Olyan számomra ez a szöveg, mint amikor a ceruza hegy nélkül akar írni a papírra. Nem érzem a meggyőződéses szándékot, bár az akarat megvan a versírásra. Nem tudom marasztalni jó szívvel, főképp, mert az utolsó szak semmiféle koherenciát nem mutat a vers első két szakával, még ha annak látszik is, nem ebbe a versbe való.
"
Kedves Gyula!
A hasonlat, amivel jellemezted a verset, remek. Kár, hogy ezt pont az én versem alatt olvashattam. De elhiszem, vagy képzelem, hogy igazad van, mert az esetek 99 százalékában a kritikáiddal egyetértek.
Lehet nem kellett volna feleröltetnem ezt a verset. Vagy az eredetit kellett volna megmérettetni. Bár van egy sejtésem, hogy abban is akadna olyan szakasz, - s amiatt a versegész - ami pl nem lenne közérthető/tetsző .
Az eredeti egy meglehetősen letargikus időszakomban született - 2010. - , amikor ezt a hangulatot erősítendő rengeteg francia sanzont, dalt hallgattam. Így a Georges Moustaki - Le Métèque-t: https://youtu.be/MV8fGf-N06A című számát (is).
A zene volt az, ami előhozta és elmélyítette. (A dal eredeti szövegétől most tekintsünk el! Köszönőviszonyban sincs a két téma..)
Az eredeti:
selyemvirágok
szétszórva a lapon
még középen hagyom
az asztalon
végigsimítja őket a kezem
az élet mondd miért nem
ilyen selyem
színes keretbe sejtett életem
szanaszét a lapszélen
mindig a lapszélen
selyemvirágok
szerteszét hagyom
alattuk csend
fölöttük kezek
köztük nyugalom
a fény lassan elpihen
árnyakkal vegyül
de a föld odalent
nem simogat
selyemvirágok alatt
a hideg sohasem ringat
Több, mint tíz év múltán előkerült, s valahogy épp akkor, amikor uaz a helyzet állt elő, csak most elodázhatatlanul. Hamarosan egy nagyműtétre kerül sor - 27-én -, aminek a kimenetele a koromnál fogva sem bagatelizálható el.
Lehet ez is ott bujkált bennem, amikor feltöltöttem:
Félek....
attól, hogy a műtét sikerül, csak éppen valami újabb problémát okoz/hoz elő, s szenvedhetek amiatt, ahogy az eddigi 6 műtétem esetében is.
..., hogy nem fogom már úgy elviselni a fájdalmat, ahogy fiatalabb koromban, amikor még engem állítottak példaképnek a jajgató idősek felé császározás után, ami "rutin" műtét helyett végül nagy-műtét lett...
De azóta még több fájdalomcsillapítóra lettem allergiás. Így nemigen találnak semmit, amivel enyhíteni tudják majd...
Félek, hogy a műtét nem sikerül, és
....,"elveszítem" a gyerekeimet, unokáimat...ahogy ők is engem.
..... nem tudok segíteni és nem tudom enyhíteni a fájdalmait a súlyosan beteg páromnak.
....,nem tudom mi lesz a sorsa a két, engem rajongásig szerető cicáimnak, ha mindketten elmegyünk.
..és félek, hogy csak egy emlék leszek, amit - talán tapintatból - az emberek majd nem mernek felidézni...
...és folytathatnám.
Mellesleg mindíg utáltam a selyemvirágokat a sírokon...
("Elküldöm" ezt a bejegyzést... de lehet megbánom, hogy "kiadtam" magamat... De jobbnak láttam itt, mint a vers alatt.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
