NAPLÓK: Bara
Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 00:18 Összes olvasás: 50251116. | [tulajdonos]: eltűntek és várakozók | 2019-06-15 19:56 |
azóta a parti fák minden sikolyra földre dőlve ágaikkal a víz fölé nyúlnak, a híd gerince elnehezül, és a folyóra szemfedőnek ereszkednek az éjszakák. a búvárok retináján ezután örökké ott lebegnek a hajóablakban kalimpáló széklábak, mintha testek keresnének kiutat, de csak vörös terítők kúsznak elő az iszapból. elnyelt kiáltások buborékai szállnak a felszín felé a fülsiketítő csendet felkavarva. miközben a hősök félelme a kudarctól és még mélyebb félelme a sikertől a tieddé lesz, a sodrásban az alig kivehető foltokra tekeredik a hiábavaló idő, hogy te is eltűnj majd az örök várakozásban.
|
|
115. | [tulajdonos]: eltűntek | 2019-06-13 13:30 |
azóta a parti fák minden sikolyra földre dőlnek, ágaikkal a víz fölé nyúlva. a híd gerince mintha elnehezülne, és a folyóra szemfedőnek ereszkednek az éjszakák. ahogy az alig kivehető foltokra tekeredik az idő te is eltűnsz velük az örök várakozásban. |
|
114. | [tulajdonos]: Anyám | 2019-06-01 07:27 |
pillangó volt de alig repült máris sebész szikéje szegte szárnyait bőrén a hegek mint térképtetkók pokol tüzében égtek a végekig pongyolája szatén rózsakert volt s míg szirmok hulltak róla a vén augusztára nevetését a szél hozzám sodorta ma is kicseng fülem zúgásából anyám pillangó volt kivel játszott az élet de amíg szállt hozzám mindig visszatért elhitette hogy nem veszíthet még most is várom hogy egyszer megérint
|
|
112. | [tulajdonos]: agymenőke | 2019-05-26 14:16 |
homlokcsakra agyoncsapva
vérszemet kapott szemet szemért a csere-vele kifogott rajta szemüregébe már nem fért be a secondhand műszem a cserepartner lesújtó pillantása szemtelenül élesen hatott alhatott vagy ébren képzelődött nem látott semmi különbséget a különbség nem szemezett vele vakon is tudta volna a valódit semmi nem múlhatja felül mégis minden marhaságnak felült mert felül a két szemüreg felett a homlok közepén nem ült meg a harmadik szem
|
|
111. | [tulajdonos]: éjszakai intermezzo | 2019-05-13 12:46 |
a szemcseppes üveg már megint úgy robbant be a szobába mint a bomba szinte szétroncsolta szívemben az ereket alig hallható szuszogás követte majd csend
megkönnyebbülhettem volna de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát valamit nem jól csináltam már megint vagy kihagytam de fáradt voltam még a kérdéshez is a sötétben a nyitott szobaajtóban álldogált
fel kellene kelnem gondoltam fel kellene kelned gondolhatta nem bírok nem bírtam
a sokadik ilyen éjszaka után vártam a jól ismert csoszogást a fészkelődés zajait az ágyon s végre a megnyugtató hangokat ahogy alszik és elfelejti a műtéteket a sugárkezeléseket talán apám halálát is szerettem volna
szerettem de már nem volt erőm kimutatni
|
|
Olvasói hozzászólások nélkül110. | bara: furim: re | furim: re | 2019-05-09 11:54 |
Mégsem látom. Már mindegy...máskor nem kattintok az "Elrejt"-re. A lényeg, hogy tudd, olvastam... :-) |
|
Olvasói hozzászólások nélkül108. | [tulajdonos]: mindig tanul az ember | 2019-05-09 11:14 |
Nem is tudtam, hogy ha egy üzit rejtve hagyok, akkor onnantól nem látom én sem. Így később nincs mód rá, hogy nyilvánossá tegyem. |
|
107. | [tulajdonos]: örömködöm | 2019-05-08 10:32 |
A Holdkatlanban, a Górcsőben megjelent már korábban az "elszakadt" c. versem. Ma fedeztem fel még három versemet, ezúttal az Újdonságaink között: cselszövők; tus; bűnös. Érthető, hogy örömködöm. :) Köszönöm, Holdkatlan! |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!