NAPLÓK: Bara
Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 23:45 Összes olvasás: 50188| 123. | [tulajdonos]: ....... | 2019-07-09 14:26 |
körforgás
a kisfiú csacsog sohasem téved
repked a széllel majd felhőn hál
folyókat terel csillagot pörget
hátra sem néz amíg elől jár
fordul a föld az időnek sincs nyugta
tágul a minden amerre lát
addigi szépet menti a végnek
felnő s az élet a valóság
kavicsot dobál szikla üt vissza
tudja nem tiszta ha továbbáll
vállára veszi bár görnyed míg viszi
ám gyermek a lelke a szíve tág
elfér még benne a jelent cipelve
az ábrándos fiú s az öregúr
mire eszmélne az út körbeérte
mellette csacsog két kisfiú
|
|
| 122. | [tulajdonos]: Ízlések és pofonok... | 2019-07-07 12:27 |
Az alábbi versem anno kukás lett...
Valami azért mégis van benne...Jónás Tamás megtisztelte egy lájkkal a facebookon...pedig Ő nemigen osztja ész nélkül. :)
Összetört napok
Kopogó szemekkel kutat át minden polcot.
Már megint nem tudja összerakni a napot.
Elgurultak azok az átkozott darabok, akár
a könnycseppek, amik régen olyan könnyen
előbuktak, vagy mint az utolsó százas a
szekrény mögötti zugban. De nincs ereje
előkotorni, hisz a szíve egyre veszettebbül
ugrál, üres gyomra görcsbe rándul, ahogy
a szobára köd települ. A betűk elmosódnak,
a falak meg dőlnek-borulnak. Támasztaná de
súlyosan hajlik rá a nincsen.Törött darabjaiból
hiábavaló tervezni a napi mindent. Az utolsó
filterből összedobott teát szürcsöli. Élvezni
kellene gondolja, míg agyában zakatol, hogy
megint csak vegetáló pók a falon, és a
sarokban kesereg tovább a holnapon.
De mégis hogy rakja majd ki a "napot", ha
ismét elgurultak azok az átkozott darabok?
(2011. Bara) |
|
| 121. | [tulajdonos]: mert az Isten sem takarhat be | 2019-07-05 17:46 |
nyakam körül vizes kendő
oldalamon ventillál
egy kerekre jól kiképzett
légforgató s nem kizárt
a fejemben kesze-kusza
vízhiányos sejteknek
langyos nedvét szívja porrá
a kiszáradt képzelet
fagyos szavak nem olvasztják
archaizált világom
bár nem dukál késő halál
Isten nélkül csak fázom
|
|
| 119. | [tulajdonos]: magamon kívül | 2019-07-05 07:58 |
csend csorog testemen
ahogy körülölelnek a falak
a semmisejó ver gyökeret
tennivalók az asztal alatt
a szék üresen ásít
hiába keresem magam
csordultig telt pohár oldalán
maradok ujjlenyomat
kiürítettem a polcokat
ne bajlódjanak majd vele
szemétre a kacatokkal
másnak kell a helye
a számlákat rendeztem
csak néhány okozhat gondot
egy füzetbe róttam
minden fontosabb dolgot
készülődöm
legyen rend ha már vége
kínkeservesen becsukom
az ablakot
még ne szökjön be az éjjel
|
|
Olvasói hozzászólások nélkül| 118. | Gyurcsi: viszont | [tulajdonos]: szomorú vagyok | 2019-06-25 09:31 |
Igazad van, tényleg nem először.
Én ugyanilyen alkalommal kioktató méltatlankodást kaptam. Igaz, már régebben, da akkor is megtörtént a kivételezés. |
|
| 117. | [tulajdonos]: szomorú vagyok | 2019-06-25 09:20 |
..., mert rosszul esik a következetlenség. Van, akinek teljesítik - nem egyszer a kérését - , van akinek nem. :(
|
|
| 116. | [tulajdonos]: eltűntek és várakozók | 2019-06-15 19:56 |
azóta a parti fák minden sikolyra
földre dőlve ágaikkal a víz fölé nyúlnak,
a híd gerince elnehezül, és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
a búvárok retináján ezután örökké
ott lebegnek a hajóablakban kalimpáló széklábak,
mintha testek keresnének kiutat,
de csak vörös terítők kúsznak elő az iszapból.
elnyelt kiáltások buborékai szállnak a felszín felé
a fülsiketítő csendet felkavarva.
miközben a hősök félelme a kudarctól és
még mélyebb félelme a sikertől a tieddé lesz,
a sodrásban az alig kivehető foltokra tekeredik a
hiábavaló idő, hogy te is eltűnj majd
az örök várakozásban.
|
|
| 115. | [tulajdonos]: eltűntek | 2019-06-13 13:30 |
azóta a parti fák
minden sikolyra földre dőlnek,
ágaikkal a víz fölé nyúlva.
a híd gerince mintha elnehezülne,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban. |
|
| 114. | [tulajdonos]: Anyám | 2019-06-01 07:27 |
pillangó volt de alig repült máris
sebész szikéje szegte szárnyait
bőrén a hegek mint térképtetkók
pokol tüzében égtek a végekig
pongyolája szatén rózsakert volt
s míg szirmok hulltak róla a vén augusztára
nevetését a szél hozzám sodorta
ma is kicseng fülem zúgásából
anyám pillangó volt kivel játszott az élet
de amíg szállt hozzám mindig visszatért
elhitette hogy nem veszíthet
még most is várom hogy egyszer megérint
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
