NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 10:13 Összes olvasás: 49591244. | [tulajdonos]: kiköpött én - | 2019-12-17 15:25 | megyek az utcán és rám köszönnek eszméletlen szalad ki a számon valakivel összetéveszt kedves én magamat sehol sem látom pedig tucatszor találkoztam vele de egyszer sem ismertem rá(m) hogy mennyire az vagyok amivé lettem elképesztő /m/ilyen hamis a világ
a külsőm naponta változik pedig ma is a tegnapit hordom a kettő között egy műszálas mosás médiaborostás napok agyamban elhagyott hangyabolyok
keresem magamat hogy megőrizzem az egyik skatulya régóta üres de már isten is megunta rám rakni a jelet amíg vagyok úgyis összekeverem
| |
243. | [tulajdonos]: sírás helyett, kiírom magamból | 2019-12-16 14:34 | Megöregedtem. :(( Sem a moszkauert, sem az olasz göngyölt húst nem készítem az idei ünnepekre. Eddig évtizedek óta nem nélkülözte az ünnepi asztal. Idén más lesz. Csak kevésbé macerás ételek, de nekem már azokat is kihívás elkészíteni. Már most ügyködöm azokon, ami lefagyaszthatóak és csak az utolsó fázis marad közvetlen a tálalás előttre. Végtelenül szomorú vagyok. :( Tudom nem ezen múlik egy ünnep hangulata, a boldogság, de ezek is örömforrások voltak a családnak. | |
242. | [tulajdonos]: Nyugi! Receptet ide nem hozok | 2019-12-14 18:47 | Egy katasztrofális nap
Nagyon jól indult a mai napja. Minden igazán flottul ment. Azon felül teljesített, mint ahogy tervezte. Porszívózott, almozott, rendbe vágta a lakást, mosott, teregetett és még alig múlt tíz óra már hozzá is fogott a töltött káposzta készítésének. A savanyú káposztaleveleket és aprót még tegnap átmosta, a levelek vastag ereit kivágta, így ma már a töltelék elkészítése és a töltés maradt hátra.
Igaz egy kicsit meggyűlt a baja a levelekkel, mert kb a fele elég kicsi volt, így tovább tartott, mint gondolta az előkészület. De azután a nagyobbakat alulra, a kicsiket felülre helyezve, füstölt kolbásszal, kolozsvárival "lenyomatva" végre a gázra kerülhetett a nagy mű. Igaz ezekkel úgy elbabrált, s közben még ebédeltek is, a macskáknak erkélyládába búzamagot is vetett, mert fogytán volt, pontosabban kiszáradt az előző fű, hogy kettőkor sikerült elkezdeni a főzést.
Öt óráig azután a korábbi örömöket az üröm váltotta fel.
A lábas kicsinek bizonyult. A megdagadt káposzták felemelték a fedőt. A finom kolbászzsíros lé többször is kifolyt a gázra. A gáztűzhely valóságos csatatérré vált. A lábas alja odaégett a platnihoz. Mindkettőt többszöri súrolással sikerült elfogadható állapotba hozni, hogy azután ismét ráfolyjon a zsíros lé, s kezdhette elölről. De az igazi tragédia az volt, hogy a gyönyörű, érett, vékony káposztalevelek három óra alatt is ugyanolyan roppanósak, rágósak voltak, mint nyersen. Kész katasztrófa lett ez a főzés. Pedig előre örült, hogy ha kész, lefagyasztja az ünnepre, hiszen lesz még elég tennivalója addig.
Még javában fő a káposzta. A Nap nyugovóra tért. A tv megunta, hogy senki nem nézi, automatice kikapcsolta magát, a macskák hamuba sült pogácsát keresgélnek és két tarisznyát, mert elhanyagolt életüket végképp megunva elhatározták, hogy világgá mennek. Egyelőre csak az ajtó gátolja ebben őket. A kulcs elfordításában még nincs elég gyakorlatuk.
A párja ez idő alatt, mintegy fél napja, pisszenni sem mer. A vulkánkitörést vulkanológusok előrejelzése nélkül is érzi. Így többnyire semleges területen tölti a napot az egyik fél szobában, ugrásra készen, ha esetleg a kitörés realizálódna. Ezzel magyarázható, hogy ebéd után még pótebédet is vett magához, majd uzsonnázott, s így a vacsoráig akár étlen-szomjan, kitörés elől elzárkózva is kibírja.
Egyetlen dolog vigasztalta, bár attól még a káposztalevelek nem hatódtak, akarom mondani nem puhultak meg: a Holdkatlanban megjelent három verse.
| |
241. | [tulajdonos]: Péntek 13 | 2019-12-13 11:53 | Ma rájöttem, hogy ami tegnapelőtt történt velem kifejezetten preventív célból történhetett. A Sors úgy döntött, hogy nem rontja el ezt a napot, ha már úgysem vagyok babonás. Nehéz esetnek talált, így lerendeztette velem már 11-én azt, amit mára akart kiszabni rám. Ha valaki nem olvasta volna: A túrógombóchoz szánt 3 tojásfehérjével egy előre nem tervezett, de annál látványosabb és (idegileg is) hatásosabb mozdulattal beterítettem az egész étkező-konyhát.
Egyelőre még hálaimákat nem mormolok. A nap fele még hátra van. (Ja, hogy úgysem vagyok babonás? Jó, jó...de az ördög nem alszik...)
| |
240. | [tulajdonos]: röviden | 2019-12-12 06:44 | Pusztába kiáltott szavak
Isten a fülén ül, lehet ő is vénül. Neki tág a világ, míg nekem egyre fogy. Bár az én lábam fáj, s nem az övé kékül, mégis én vagyok az, ki elé térdre rogy.
Mindent látó szeme közönyösen bámul. Míg nekünk korrigálni nagyon rizikós, ő kompetens lenne, szíve mégsem lágyul, pedig itt az élet ma még nem fikció. | | Olvasói hozzászólások nélkül239. | Bara: re: V.Ildikó: érdekes | Vezsenyi Ildikó: érdekes | 2019-12-11 16:28 | Köszönöm szépen, Kedves Ildikó!
2009-ben kezdtem újra írni. Korábban - időhiányában - csak ritkán és kézzel. Füzetekbe. Mivel a párom nyugdíjasként órákon át a netet bújta, rászoktam én is. Kezdetben bosszantásképpen :-) Először csak olvasgattam, majd a nekem tetsző írásokat honlapokba gyűjtöttem - ez éveken át tartott, de belefáradtam -, s közben újra kedvet kaptam, hogy írjak és a sajátjaimat is megosszam. Bejártam, mint a szegény ember gyereke a fél világot, hogy megtaláljam a helyet, ahol "kitanulhatom" a "mesterséget", s közben elhagytam a jó szokásomat, és onnantól minden írásom ment a vinyóra. A piszkozatok is. Onnan meg fel, a honlapjaimra. Így fordult elő, hogy a már kritikusabb szemmel kevésbé sikerültek honlapját a nyilvánosság elől azóta már elzárva sok írás, vers, szöveg feledésbe merült. Ugyanakkor ott őrzöm sok, azóta egyik-másik változtatás nélkül "sikeressé" váltat is. Mivel az "ámokfutásom" célja az irodalmi portálok között a "szakma" csínja-binjának elsajátítása volt, így - bár nagyon örültem a pozitív véleményeknek - , végülis olyan helyeket kerestem, ahol - az előzetes tájékozódások után - úgy véltem, hogy kapok őszinte kritikát is. Emiatt Mari véleménye nem tört le. Inkább elgondolkodtatott. Elfogadtam, mert valóban hajlamos voltam - néha még most is - a szentimentalizmusra. Ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy vélemény - akármennyire elismert és tiszteletre méltó legyen is a kritikus - még nem szentírás. De fontos, és iránymutató (lehet). A kritikus - nevezzük így, aki szakmai értékeléssel tisztel meg - is ember, saját gondolatokkal, háttérrel, érzésekkel, asszociáció-képességekkel, szakmai háttérrel, ízléssel és a többi. Van, hogy elfogadom, van hogy nem. Az Olvasó és így a Te véleményed sem elhanyagolható egy alkotó szempontjából. Hogy én sikerültnek érzem-e? Bizonyos értelemben igen. Azok az érzések még mindig időszerűek. Így számomra nem szentimentális, hanem őszinte. S, ha más is így érz, miért is ne. Örülök. Még, ha nem is hoznám így ide a Dokkra bírálatra, örülök, hogy neked is tetszett!
(Elnézést, hogy elleptelek a szavak áradatával, de úgy tűnik eközben sikerült lenyugodnom, ugyanis túrógombócot készítettem...és sikerült a szétválasztott 3 tojásfehérjével egy rossz mozdulat miatt beteríteni az egész étkezőt, miközben elejtettem a tálat...Egyórás munkával súroltam, "nyaltam" fel a szőnyegekről és egyéb helyekről. A közben "mantrázott" szövegtől most megkíméllek... :-) )
Neked is szép estét! (..mert már lassan az van...)
| | Olvasói hozzászólások nélkül238. | Vezsenyi Ildikó: érdekes | [tulajdonos]: Hogy mik jutnak eszembe | 2019-12-11 08:44 | Lehet, hogy szentimentális vagyok, de nekem nagyon tetszik. Felkeltem, bekapcsoltam a nagy gépet, hogy ezt ide leírhassam.
Kicsit ijesztő, hogy így hathat ránk egy "rossz kritika", hogy töröljük miatta a gondolatainkat és az érzéseinket. Én, egy nagyon erős érzést, öt évig töröltem mire sikerült. De inkább csak lesüllyedt mélyre. Viszont, nekem is sikerült átadnom.
Üdvözletem, szép napot!
| |
237. | [tulajdonos]: Hogy mik jutnak eszembe | 2019-12-11 08:11 | Olvastam egy verset, s közben végig déjà vu érzésem volt. Percekig törtem a fejem, hogy melyik versem hangulata, ritmusa, tartalma sejlik fel a fejemben a versélmény kapcsán. Egy sor sem jutott eszembe. Majd bekúszott egy-két szókapcsolat, s addig bogarásztam a neten, hogy egy ismeretlen blogban rábukkantam. Innen már könnyű volt célirányosan rákeresnem egy - már nem nyilvános - honlapomban. Teljesen feledésbe merült ez a pársorosom. Lehet tudatosan is törölte az agyam, mert 2009-ben Mülléder Marit nem hatottam meg vele, aminek akkor hangot is adott. ( Nem a memóriám ilyen jó, hanem valaha nagyon precíz voltam...és a fontosnak tartott kritikákat is elmentettem.)
hiányzol Anya
szakad a hó szakad a szív fagyott ajkamon szenved a rím anya látod hogy hintázom nem szédülök csak ha leszállok anya gyere játsszunk újra az angyalok ölben vitték a nagy útra anya miért nem szólsz újra énrám gyertyát gyújtok hogy eltalálj hozzám anya hiányzol nagyon tudod
a fellegek takarják előled ha rossz vagyok *
"Szépek az érzelmeid, de nem tettek jót a versnek, mert az átesett a szentimentalizmus határán, nehéz, - tudom - a mértéket be-megtartani, ha a szerettünkről van szó, de a szavakon túl kell, hogy adjon nekünk, olvasóknak valami élményszerűséget, most ez nem sikerült..."
Legutóbb szerkesztette: Mülléder Mari - 2010. május * Igaza volt.
| |
236. | [tulajdonos]: töredékek | 2019-12-09 10:19 | távlat
felröppen a madár ha zavarják léptét te is útnak indulsz nem fog már a határ túlcsordul az égbolt nem mutatja térkép hol isten országába a kapu kitárt - most
itt nem kopog eső csak varjak csőre s az időre ránőtt a jelen pőre bőre
- a kárörvendő
most lenne jó feladni összetörni újra minden törhetőt amit eddig gonddal ragasztgattam vissza csak kirakós darabkák élettelenek akár a kő most fordítanék egyet a napon s ha a látóhatáron aludni készül szemem tükrében hadd lássa meg magát én meg kajánul vigyorognék lám neked is bealkonyult "babám"
- Beteljesült
Ma száraz ágon ágon száradt harmat helyén álmot láttam
Dongó voltam boltban dongtam virágporért szólót roptam
Mézet nyaltam mackó szájról vonalkódot flakon hátról
Elrontottam gyomrom s keddre felköltözhettem a mennybe
| |
235. | [tulajdonos]: ...azért örülök. | 2019-12-09 07:03 | A Hetedik-ben ismét megjelent négy versem .... a régi nicknevemen. (Sajnos. A félreértés már nem helyrehozható. Ez van. Kellett nekem írni ilyen-olyan neveken. Jobb, ha ezen csak nevetek. sic!) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|