NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 01:35 Összes olvasás: 50254| 249. | [tulajdonos]: Üzenet angyalváróknak | 2019-12-24 08:56 | Akiknek már angyalok a szeretteik...
Egyszer mindenki (vissza)várja az Angyalait...s talán minket is.
*
Ne szólj! Kicsit, hagyd a csendet nőni,
s meglátod, hogy benne van a menny!
Képzeletben segítsd tovább szőni
a gondolatot, ami abban leng!
Szárnyra kelt, hogy megóvnak a bajtól:
ne pironkodj, hogy mennyire hiszel.
Csak szívedben hagyd nyitva az ajtót!
Majd halkan jövünk. A csend lesz a jel.
| |
| 248. | [tulajdonos]: rávezetés... | 2019-12-22 09:25 | Nyomomban csillagok
Nem tudok én hazudni sem csalni,
pókerarccal maszatoljon más.
Tenyeret asztalra odacsapni
már nehezebb, mint össze a bokát.
Magányosnak marad a csend, s mégis
szétgurult hangzók közt kutatok.
Meg kell mentsem mindet ától zéig,
hogy elhitessem néma nem vagyok.
Lekapcsolom a Holdat az égen,
sötétben nem látszik sehol árny.
Te tartod a szívem kötőféken,
"csak a lelkem csapkod, mint a szárny."
Úgy hagyom a csillagokat égni,
ha elvesztenél, s lelked még sóvár
tolmács sem kell, ha végre megérti,
mindegyikhez én vagyok szótár.
Idézőjeles sor: Tóni bácsitól, Neogrády Antaltól ajándék. :) | |
| 247. | [tulajdonos]: para frá(s)z is | 2019-12-21 12:35 | ha belopózik
a hajnal lustán sorra jár
utcát, lépcsők tört fokát.
letépi róluk az ében mázt,
hol isten festett égre gyászt.
a hangtalanul érkező
fénypászmák, mint a vércsecsőr',
kitépnek egy-egy falatnyit
az árnyakból, s hogy nappal nyit,
már felpörög a köd mögött
az alvó város és rád köszön,
s ha visszatér a nyár, a várt,
rá hangolja ritmusát.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 246. | Bara: törlési kérelem | | 2019-12-19 16:42 | Kedves PIG!
Ha lesz majd időd, s módodban áll, a hibás "Elhatározás" c. bejegyzésemet - ahol nem jelent meg a kép - töröld majd légy szíves! Előre is köszönöm! bara | |
| 245. | [tulajdonos]: Bocs! Javítva..ha igaz | 2019-12-19 16:39 | Elhatározás
Esküszöm, hogy túléllek, ha beledöglök is!
 | |
| 244. | [tulajdonos]: kiköpött én - | 2019-12-17 15:25 |
megyek az utcán és rám köszönnek
eszméletlen
szalad ki a számon
valakivel összetéveszt kedves
én magamat sehol sem látom
pedig tucatszor találkoztam vele
de egyszer sem ismertem rá(m)
hogy mennyire az vagyok amivé lettem
elképesztő /m/ilyen hamis a világ
a külsőm naponta változik
pedig ma is a tegnapit hordom
a kettő között egy műszálas mosás
médiaborostás napok
agyamban elhagyott hangyabolyok
keresem magamat hogy megőrizzem
az egyik skatulya régóta üres
de már isten is megunta rám rakni a jelet
amíg vagyok úgyis összekeverem
| |
| 243. | [tulajdonos]: sírás helyett, kiírom magamból | 2019-12-16 14:34 | Megöregedtem. :((
Sem a moszkauert, sem az olasz göngyölt húst nem készítem az idei ünnepekre. Eddig évtizedek óta nem nélkülözte az ünnepi asztal. Idén más lesz. Csak kevésbé macerás ételek, de nekem már azokat is kihívás elkészíteni. Már most ügyködöm azokon, ami lefagyaszthatóak és csak az utolsó fázis marad közvetlen a tálalás előttre.
Végtelenül szomorú vagyok. :(
Tudom nem ezen múlik egy ünnep hangulata, a boldogság, de ezek is örömforrások voltak a családnak. | |
| 242. | [tulajdonos]: Nyugi! Receptet ide nem hozok | 2019-12-14 18:47 | Egy katasztrofális nap
Nagyon jól indult a mai napja. Minden igazán flottul ment. Azon felül teljesített, mint ahogy tervezte. Porszívózott, almozott, rendbe vágta a lakást, mosott, teregetett és még alig múlt tíz óra már hozzá is fogott a töltött káposzta készítésének. A savanyú káposztaleveleket és aprót még tegnap átmosta, a levelek vastag ereit kivágta, így ma már a töltelék elkészítése és a töltés maradt hátra.
Igaz egy kicsit meggyűlt a baja a levelekkel, mert kb a fele elég kicsi volt, így tovább tartott, mint gondolta az előkészület. De azután a nagyobbakat alulra, a kicsiket felülre helyezve, füstölt kolbásszal, kolozsvárival "lenyomatva" végre a gázra kerülhetett a nagy mű. Igaz ezekkel úgy elbabrált, s közben még ebédeltek is, a macskáknak erkélyládába búzamagot is vetett, mert fogytán volt, pontosabban kiszáradt az előző fű, hogy kettőkor sikerült elkezdeni a főzést.
Öt óráig azután a korábbi örömöket az üröm váltotta fel.
A lábas kicsinek bizonyult. A megdagadt káposzták felemelték a fedőt. A finom kolbászzsíros lé többször is kifolyt a gázra. A gáztűzhely valóságos csatatérré vált. A lábas alja odaégett a platnihoz. Mindkettőt többszöri súrolással sikerült elfogadható állapotba hozni, hogy azután ismét ráfolyjon a zsíros lé, s kezdhette elölről.
De az igazi tragédia az volt, hogy a gyönyörű, érett, vékony káposztalevelek három óra alatt is ugyanolyan roppanósak, rágósak voltak, mint nyersen.
Kész katasztrófa lett ez a főzés. Pedig előre örült, hogy ha kész, lefagyasztja az ünnepre, hiszen lesz még elég tennivalója addig.
Még javában fő a káposzta. A Nap nyugovóra tért. A tv megunta, hogy senki nem nézi, automatice kikapcsolta magát, a macskák hamuba sült pogácsát keresgélnek és két tarisznyát, mert elhanyagolt életüket végképp megunva elhatározták, hogy világgá mennek. Egyelőre csak az ajtó gátolja ebben őket. A kulcs elfordításában még nincs elég gyakorlatuk.
A párja ez idő alatt, mintegy fél napja, pisszenni sem mer. A vulkánkitörést vulkanológusok előrejelzése nélkül is érzi. Így többnyire semleges területen tölti a napot az egyik fél szobában, ugrásra készen, ha esetleg a kitörés realizálódna. Ezzel magyarázható, hogy ebéd után még pótebédet is vett magához, majd uzsonnázott, s így a vacsoráig akár étlen-szomjan, kitörés elől elzárkózva is kibírja.
Egyetlen dolog vigasztalta, bár attól még a káposztalevelek nem hatódtak, akarom mondani nem puhultak meg: a Holdkatlanban megjelent három verse.
| |
| 241. | [tulajdonos]: Péntek 13 | 2019-12-13 11:53 | Ma rájöttem, hogy ami tegnapelőtt történt velem kifejezetten preventív célból történhetett. A Sors úgy döntött, hogy nem rontja el ezt a napot, ha már úgysem vagyok babonás. Nehéz esetnek talált, így lerendeztette velem már 11-én azt, amit mára akart kiszabni rám.
Ha valaki nem olvasta volna: A túrógombóchoz szánt 3 tojásfehérjével egy előre nem tervezett, de annál látványosabb és (idegileg is) hatásosabb mozdulattal beterítettem az egész étkező-konyhát.
Egyelőre még hálaimákat nem mormolok. A nap fele még hátra van.
(Ja, hogy úgysem vagyok babonás? Jó, jó...de az ördög nem alszik...)
| |
| 240. | [tulajdonos]: röviden | 2019-12-12 06:44 | Pusztába kiáltott szavak
Isten a fülén ül, lehet ő is vénül.
Neki tág a világ, míg nekem egyre fogy.
Bár az én lábam fáj, s nem az övé kékül,
mégis én vagyok az, ki elé térdre rogy.
Mindent látó szeme közönyösen bámul.
Míg nekünk korrigálni nagyon rizikós,
ő kompetens lenne, szíve mégsem lágyul,
pedig itt az élet ma még nem fikció. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
