..igen. ez szentimentális a javából. Sajnos mostanság mégis úgy érzem, legyenek bármennyire is giccsesnek hatók, bár újra átélhetném, érezhetném ezeket a pillanatokat! (Lehet megbánom, hogy feltettem...)
Emlékfátylam
Ma gyöngyházfényű felhőket ölelt magához az ég. Halk dobbanások íve alatt az éj sóhajokba rezdült. Kagylókba zárt zsongás ringatta tenger fodros álmait. Izzó öledben a Hold ezüstje félszegen megenyhült. . . . * Mire érintésed mellettem elszenderedik, a horizontot már bíborszínnel csókolja a hajnal, de bennem olthatatlanul tovább bizsereg, és féltve őrzöm ezt az éjszakát magamnak. * Ma gyöngyházfényű felhőket ölelt magához az ég, s én egy pillanatig elhittem: karjaimban szunnyad a világmindenség, és holnap is velem leszel, kincsem
...nem csak a szívemben pihensz emlékfátylam alatt magadnak... (2010.) ????
Lemerült a mobilom, ezért életemben először a párom mobilján nyitottam meg a fészt. Az első poszt, ami feljött, mellbe vágott. A "Megtartó képzelet" című, pár nappal ezelőtt feltöltött versem volt. A szívem összefacsarodott.
"...... de nincs ki megölelne nincs veled barát nem hallod többé szavát gyermekednek távol a világtól nem kellene még lenned"