| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 10:12 Összes olvasás: 5336604780. | [tulajdonos]: Ove | 2021-01-17 15:21 | Az ember, akit Ovének hívnak. Szerethető és sikeres film egy olyan országból, ahol korábban Ingmar Bergman alkotott. De a legnagyobb rendező se örök életű, és ő már régen átadta a helyét az újaknak. A főhős ugyanarra az autómárkára esküszik, amelyikre én, sokat zsörtölődik, ennyi elég volt, hogy kíváncsi legyek a filmre. És persze jó volt megnézni, de nem maradéktalan az élmény. Van benne néhány a legnagyobb jóindulattal sem elfogadható pszichológiai túlzás, de nem is ez a nehéz. A finomra hangolt érzékenyítéssel nem tudok megbékélni. Nyilván minden műalkotás bevon a művész által teremtett világba, és arra „gyúr”, hogy más emberré váljak tőle és általa. A nagy műveknek ez sikerül, a nem elég nagy műveknek nem sikerül.
Az ember, akit Ovénak hívnak című filmtől nem lettem más, mint amilyen előtte voltam. A változás elmaradásának rám eső részét vállalom, de a másik rész maradjon az alkotók sara. Egy ember, akinek mindenki idióta, aki mindenkivel békétlen, csodálatos módon csak és kizárólag a bevándorlókkal találja meg a hangot, feltűnően és a valósággal nyilván tökéletesen egyező módon egy iráni nő fedezi fel benne a jó szívet, és ő tesz meg mindent azért, hogy a megkeseredett férfit valahogy visszafordítsa a halálba vezető útról. A svédek gonoszak, közömbösek, szívtelenek, ostobák, adót csalnak, hiányzik belőlük a jó szándék, de az iráni nő meg a meleg török fiú cukik. Mindez nem rontja el a filmet, de az érzékenyítés vörös farkincája 116 percen át csóválódik benne. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|