Baltazar: ma

NAPLÓK: Baltazar
Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 20:09 Összes olvasás: 533576

Korábbi hozzászólások:

174.	[tulajdonos]: ma	2008-03-11 22:03
Reggeli vérnyomás: 134/83, pulzusszám: 49. Bíztató állapot az egésznapos testi-lelki gyűrődéshez. Hajrá! Dél körül szembesülök egy iszonyattal. A DOKK mélypontja a mai naptól kezdve egy aljas vers. Érdes porszemként irritálja a tudat nyálkahártyáit, s bár rengeteg dolgom van, nem tudok szabadulni tőle. Persze elolvasom a kapcsolódó észrevételeket is, de azok sem könnyítenek rajtam. Munka után még vár rám egy összecsapás a postán két baromarcú férfival, akik egy kétgyermekes anyával keveredtek szóváltásba. A kisebbik gyermek (még csecsemő) az anya testén, "kenguruban". a nagyobbik, van vagy két és fél éves, szaladgál, igyekszik elfoglalni magát, mert iszonyú lassan halad a sor. Mivel a gyerek nem néma, és nem béna, tevékenysége hanghatásokkal jár. Az anya becsületére legyen mondva, rá-rászól, próbálja visszafogni az eleven gyermeket. Áll a sorban, várja hogy végre ő következzen, de mintha megállt volna az idő, semmi nem történik. Az üvegfal mögül a postáskisasszony rászól a gyerekre, az anyának azonban fölvágták a nyelvét visszaszól, hogy jobb lenne, ha dolgozna inkább. Az anyának bizony igaza van: miután valamennyian a jéggé dermedt idő foglyai vagyunk, s az anya már rászólt a gyerekére, tényleg jobb lenne, ha mindenki a saját dolgával foglalkozna. Ezek után még két férfi is beszólt az anyának, de mindkettőnek rövid és egyértelmű eligazítást tartottam. Rettenetes ez a mai magyar populáció: a testére erősített tartóban lévő pici babával áll egy nő a sorban (senki nem engedte maga elé; nálunk a gyermeket nevelő emberek amolyan csodabogarak, akik maguknak keresték a bajt) és férfiak(!) képesek rendre utasítani szegényt. Ilyenkor mindig előtör belőlem a lovag, a maga összes anakronizmusával. Verbális pofonokat én is kapok, de legalább megmentettem a férfinem becsületét. Este még elszántam magam egy jó futásra, 55 perc lett, jól érzem magam, jöhet a naplóírás. Törtem a fejem, hogy hol fejtsem ki nézeteimet: a mocsokvers szerzőjével nincs mit beszélnem. Majdnem Németh Bálint üzenőfalát választottam, de letettem erről, mert féltem, hogy minden igyekezetem ellenére kioktató lenne, amit írnék, és ő ennél többet érdemel. Hol is kezdjem? Ez az ország a rendszerváltás óta elvesztette nemzeti vagyonát, megsokszorozta adósságát, és eközben Európa legmagasabb adóit és járulékait fizeti. Óriási áldozatokat hozott és hoz, miközben ócska emberek nap mint nap azt vágják a képébe, hogy nincs ingyen ebéd. Ingyen? Van itt valami ingyen? Harmadik világbeli fizetését világpiaci árakon vásárolható árukra költi. A kormány pedig jövőképet nem ad, csupán reformként eladott bóvlit kínál, amin praktikusan megsorítást kell érteni. És persze, ez a kormány olyan botrányokon bukdácsol évek óta, amelyhez hasonlók miatt a világ bármely országának bármely kormánya pillanatok alatt megbukna. Válság van, kérem, tessék már észrevenni! És itt van a világ legúriemberebb ellenzéke, amelyik a hazugságbeszédtől felháborodott tömegeket domesztikálta, reakcióit egy alkotmányos alapjog medrébe terelte, állta a sarat a népszavazást akadályozó erőkkel szemben (melyek között még állami szerv is volt), és összehozott egy eredményes népszavazást (a másodikat az eddigi hatból). És most vannak, akik úgy tesznek, mintha csupán arról lenne szó, hogy bagatell 300 forint hozta lázba az embereket. PFÚJJ! Az igenre szavazók között volt akadémikus és hajléktalan, Kossuth-díjas és takarítónő. Nem tudom, ha én ballib lennék, azért kicsit finnyásabb lennék. Nehezen tudnék támogatni olyan kormányt, amelyik hülyének nézi a választóit, és biztos, ami biztos, olykor az ellene tüntetők szemét is kilöveti. Uff.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!