| KIEMELT AJÁNLATUNK | |
| Új maradandokkok | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő | |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 18:59 Összes olvasás: 5337351077. | [tulajdonos]: ü, mint | 2011-06-02 17:07 | Hatalmaskodó polgár.
Übürger.
| | Olvasói hozzászólások nélkül1076. | Pálóczi Antal: SZÉP ÚJ VILÁG. | 2011-05-31 16:32 | Igen, például Rilke idejében - az első világháborúig, amikor még szabadon lehetett utazni Európában - a nemzetállami sovinizmus nem létezett még. A magyar kabaré atyja, Nagy Endre is döbbenten ír arról, hogy útlevelet kérnek tőle a határon! Azelőtt ilyen nem volt. "Ó Európa hány határ/ minden határban gyilkosok!/ Ne hagyd, hogy sirassam a lányt,/ két két év múlva szülni fog!" - írta ugyanerről József Attila, kb. 25 évvel később. INTOLERÁNS NEMZETÁLLAMOK VILÁGHÁBORÚKAT GENERÁLÓ RANDABUGYRA lett Rilke fiatalságának Európájából! Pedig ő még természetesnek érezte, hogy anyanyelvén, csehül, majd németül világirodalmi színvonalon ír. Majd ugyanilyen szinvonalon tanult meg franciául is. S amikor Oroszoszágba utazott szerelmével, Lou Andreas-Salomével, s annak férjével (olyan felállásban, mint Ady, Léda és Dodó), akkor oroszul is meg akart tanulni, hiszen még sehol sem volt a kommunizmus! Addigi életének legnagyobb élményét jelentettet a harangzúgásos Moszkvában ünnepelni az ortodox húsvétot, és közben Lou Andreas-Saloméba szerelmesnek lenni, a bölcs, megértő férj társaságában. (Rilke egész életében küön záradékot illesztett Lou-nak írt leveleibe, hogy okvetlenül üdvözli Andreas professzort is!) Rilke egyetemes. Nemigen avul el, mert ősereejű Múzsája mellett az egyik legnagyobb mestere, August Rodin, a nehéz sorból származó, szintén őserejű szobrász volt. (Ady barátjának, Bölöny Györgynek a felesége, Itóka, érdekes portrét ír Rodinról), és Rilke kettőjük hatására olyan szintézist hozott létre az őserejű művész és a szobaember attitűdje között, amely egyelőre időtállónak látszik. Majd később bővebben, máshol, más apropóból.) Azonban tényleg fontos, hogy mi történik például kies hazánkban. Ezen a szonett koszorún "molyolok" (csak mos nincs időm rá, mert hivatalos ügyeket intézek). Ezt az ominózus eseményt szeretném megénekelni: http://www.youtube.com/watch?v=IDzOOxIPExk
2. A többiekkel együtt meneteljen, Mint egy magyar irodalmi típus. Tollrajzodhoz az aszfalti vértus Jó lesz, s elég, hogy a füzet beteljen.
Gyöngyöspatán, Húsvét utáni éjjel, Egy keresztény a keresztúton állt, És mit szépítsük: kivette faszát, Hogy aki látja, égjen szégyenével.
Cigány férfi, nő, serdülő gyermek Felé így csak fasiszta vizelhet. A térfigyelő kamera sokat ér!
Sajnos a bunyót nem mutatta épp, De a felvett hangból rájössz azért, Hogy került úttestre az a deci vér!
3. Hogy került úttestre az a deci vér? Orrból, szájból, szétnyílt fej sebéből. ................................. vascsövétől ................... abnormális esemény.
Mert olyan nincs, hogy egy normális Ember, a falutéren faszát lengeti! Más, jobb keresztény már ezt sem meri, Majd olyat tesz, mit a gárdája sem mer!
Egy fős őrült megszálló ütegként, Vagy mint a jószágra rontó medvék, Rátamad a fölfegyverzett falura!
Így aztán, mint a vérszomjas medvét, Harceszközökkel megütlegelték, Majd tökön is rúgták: "Nesze numera!" | |
1075. | [tulajdonos]: ő | 2011-05-31 00:08 | Kis bikákkal öklelőzni Rossz levestől öklendezni Jó híreken örvendezni Szeretőddel ölelkezni Önmagaddal összeveszni Elveidért ölre menni Kiskanalat örökölni Hideg kávét kiönteni Tönkölybúzát megőrölni Folyóként tengerbe ömölni Álomban gyilkosod megölni Barátokkal ökörködni Meztelenre öltözködni Soha meg nem öregedni
| | Olvasói hozzászólások nélkül1074. | Simson: MOST milyen? | 2011-05-30 22:13 | Élmény volt az Antal által beidézett Rilke vallomásokat olvasni. Főleg az elsőt. Számomra az jelentette az élményszerűséget, hogy éreztem Rilke szavainak megharcoltságát, valamint hogy szerzőjének fontos volt leírni ezeket a dolgokat. Mégis valamiért olyan érzés fogott el, hogy ma már nem lehet komolyan venni a tőle idézetteket, de ha ezt mégis erőltetni próbáljuk, abból sem sül ki több mint valami igen jóleső, de mégis értelmetlen nosztalgiázás. És akkor most arról kellene beszélni, hogy milyen változásokon ment át a világ Rilke óta. Hogy milyen események történtek és milyenek történnek közös múltunkban és közös jelenünkben. Arról kellene beszélni, hogy a világ, benne a mi kis életeinkkel MOST milyen?
| |
1073. | [tulajdonos]: hatalmas | 2011-05-29 11:59 | Pablo Neruda "Puedo escribir los versos mas tristes esta noche..." című versét eddig 11.460.309 ember nézte, illetve hallgatta meg a Youtube-on. A legutolsó megjegyzés pedig egy órával ezelőtt került fel. | | Olvasói hozzászólások nélkül1072. | Pálóczi Antal: CSAK MERT "NEM ÉRTETTED" | 2011-05-29 10:56 | Erre mondta Kassák: ellenségeink a mi legjobb barátaink. De itt most másról van szó. Hogy miről, annak kell majd benne lennie "A szerkesztőségi főemlős etológiájá" címmel írni kezdett komment regényemben. Amelynek megírására részben Rilke Malte Laurids Brigge feljegyzései című levél- (kisesszé-) regénye inspirál, amelyből az alábbi citátumokat hoztam, részben Kassáktól az "Egy ember élete". Erről majd részletesen, máskor, máshol, más apropóból. Itt csak azért közlöm ezt, mert nem értetted "mi történik az üzenő falamon". Ez, ami Rilkével a citátumban, de nálam úgy, mintha Kassák fogadná. És én MINDIG, minden vitámban ezen dolgozom. (Most, itt is.) | |
1071. | [tulajdonos]: béke velünk | 2011-05-28 20:45 | Antal, nem tudunk úgy élni, hogy ne legyenek ellenségeink. Nem tudunk összebékíteni összebékíthetetlen dolgokat, de bennünk legyen béke. És ha látszik ez a béke, akkor már legyőztünk ellenségeinket: mert minden a javunkra válik, még a bántás is nem csak a szeretet. | | Olvasói hozzászólások nélkül1070. | Pálóczi Antal: RILKE, MEGINT! | 2011-05-28 20:30 | Örülök, hogy neked is kedvenced az 1061-ben közzétett Rilke idézet. (Mondjuk meg honnan: Malte laurids Brigge feljegyzései, Bor Ambrus (és nem Görgey! ez fontos!) fordításában (Bor jobban ügyel a hiteles beszéddalamra stb. Itt most erről ennyit.) Nagyon szép Rilkébe ez a szelíd, csak a művészi kifejezésre törekvő attitűd, ugye? (Már-már Krisztusi...) Milyen más az, amikor valaki harcias! Mennyi támadást kap viszonzásul! Ugye? Vajon nem kéne megszelidülnöm? Nem kéne esetleg olyannak lennem, a kínos támadások pergőtüzében, t amilyen Rilke volt? Minden ezt sugallja! (Minden infantilis, a valóságot rosszul sejtő sugallat. Mert most megmutatom, milyen az, amikor áldozati típusként éli meg "ugyanezt" az ember!) Idézzük a legilletékesebbet: Rikét, ugyanabból a könyvből. (Az idők azóta csak annyit változtak, hogy már nincsen kegyelem.) "Sose látták a magányost csak gyűlölték anélkül, hogy ismerték volna. Szomszédjai voltak, akik felőrölték és a szomszédos szoba hangjai akik megtapogatták. Fellázították ellene a tárgyakat, hogy zajongjanak és az övé fölé kerekedjenek hangjukkal. A gyerekek ellene szövetkeztek mert szelid volt és gyermeki, s mert minden növekedésével a felnőttek nyakára hágott. Vadászható állatként szimatolták meg vackában és hosszú ifjúsága idején nem maradt tilalmi idő. Ha pedig nem merült ki és megmenekült, akkor azt szídták, ami tőle eredt és undoknak nevezték és megyanusították. S ha erre sem hederített arcátlanabbakká lettek és elették előle az ételt és a levegőjét szippantották el előle és beleköptek a szegénységébe, hogy megundorodjék tőle. Rossz hírét terjesztették, mint valami ragályos betegnek és hogy gyorsabban távozzék, köveket dobáltak utána. Régi szimatukban pedig nem csalódtak, mert ő csakugyan az ellenségük volt. De akkor, ha nem pillantott fel észhez tértek. Sejtették, hogy csak az akaratát szolgálták mindezzel... és akkor megváltoztak és a legvégsőhöz folyamodtak...a hírnévhez. Erre a lármára aztán majdnem mindegyikük felpillantott és kizökkent gondolataiból."
| |
1069. | [tulajdonos]: küzdés maga? | 2011-05-28 12:07 | A fáradhatatlan politikai aktivista végakarata.
Ha meghalok, hamvaimat egy mozgóurnába helyeztessétek. | | Olvasói hozzászólások nélkül Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|