NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 17:23 Összes olvasás: 533567| 5323. | [tulajdonos]: egy szó | 2022-12-18 12:17 | "Kedves Vendégeink!
A szobák lakózása minden 9 órától 11 óráig tart.
A lakózás magában foglalja a törölközők cseréjét, szemetes ürítését , WC papír pótlását."
Mindig szerettem új szóval találkozni, ezúttal Cserkeszőlőn sikerült. Az internet sem tud vele mit kezdeni, mindig Heideggert ajánlja híres mondatával: "költőien lakozik az ember".
A lakózás tehát egy olyan szolgáltatás, ami kevesebb a takarításnál, de a vendég mégis kiérzi belőle a figyelmességet. | |
| 5322. | [tulajdonos]: nincs közép | 2022-12-16 13:35 | Feuchtwanger Goya-regényében (fordította Vas István) a 464. oldalon olvasom; Goya anyja mondja a fiának:
"– Nem való vagyok én az udvarba – mondta –, éppúgy, ahogy te sem, Francho. Aki hagymának született, abból sose lesz rózsa."
Nyilvánvaló az éles ellentét a két növény között, de van egy nagyon lényeges hasonlóság is: sem a rózsa virágjának, sem a hagymának nincs közepe. "Annyi temérdek pilla alatt / Senkisem alszik." (Rilke – Nemes Nagy Ágnes)
Ugyanez hagymára.
Annyi temérdek héj alatt nincs, aki sírna. | |
| 5321. | [tulajdonos]: egy szó | 2022-12-16 07:45 | Az Erdélyi Zsuzsanna gyűjtötte archaikus népi imádságok csodálatosak. Aki csak egyszer is találkozott ezekkel, sohasem felejti őket, ez egészen biztos. De minden visszafogottságuk mellett csodálatosak a kapcsolódó jegyzetek is. Néhány szó, néhány mondat erejéig megelevenedik egy-egy öregasszony, megtudjuk, kitől tanulta, hogyan, mikor imádkozták, efféléket.
Az egyik 1973-ban lejegyzett imádságnál például ezt:
"Elmondta: Ruzsányi Sándorné Friebert Mária, 1903. Szabadka.
Lakik: Tompán, Örökföld 3. Édesanyjától tanulta."
Utánanéztem: Tompának tényleg van egy Örökföld nevű része.
Örökföld, kóstolgatom a szót. Gyönyörű. | |
| 5320. | [tulajdonos]: rű | 2022-12-15 17:59 | "Robert-né a Mosnier utcában lakott, az Europe-negyed új és annyira csöndes utcájában."
Amikor ezt a mondatot olvastam a Nana című regényben, megörültem, hiszen egyik legkedvesebb képem Manet: A rue Mosnier zászlókkal című alkotása. Reménytelen vállalkozás leírni, milyen a fellobogózott utca képe, szerintem, aki egyszer is látta a festményt, sohasem felejti el. Az ünnepre hangoltságban, a fényáradatban van valami szorongató, a kép előterében egy féllábú embert látunk, aki mankóra támaszkodva halad. És most a regényben ugyanez az utca! Nem bírom ki, elkezdem keresgélni az interneten, hogyan néz ki valójában. És már nincs meg… Pontosabban, megvan, de már nem ez a neve, hanem Rue de Berne, ám Manet képe és Zola regénye őrzi az eredeti nevet.
Csak a művészet örök, a valóság bizonytalan? | |
| 5319. | [tulajdonos]: you rope | 2022-12-14 17:49 | A szombati írószövetségi közgyűlést tegnap már említettem, ma újra megteszem. Amint észrevett, Sturm Laci azonnal odalépett hozzám, és kezembe nyomta a Vas Istvánról szóló monográfiáját. Korábban már próbáltuk megszervezni ezt a könyvátadó pillanatot, de nem sikerült, így nagy volt az örömöm. Sturm elképesztő eleganciával és koncentráltsággal tud írni, élvezet olvasni. Mondjuk, vele beszélgetni is magasrendű időtöltés, mert az a laza és fanyar derű, ami belőle árad, azonnal jókedvre hangolja az embert. De vissza a könyvhöz. Amit idézek belőle, azok a szerző, vagyis Sturm László szavai, de ezeket Vas István gondolatai alapján fogalmazta meg:
"Vagyis az európaiság az erős ösztön- és érzelemvilágot állandó szellemi készenléttel követni, irányítani, szelídíteni tudó beállítottságot jelent. Nincsenek előre gyártott, mindenre ráhúzható dogmái, se mindent elfogadó fatalizmusa. Az egyedi adottságokhoz, változó helyzetekhez keresi mindig az épp megfelelő egyedi – bár sok vonásban általánosítható – választ."
Nyilván sok más, ezzel egyenértékű európaiság-definícióval lehetne előállni, de ez nekem most, 2022-ben tökéletesen megfelel. | |
| 5318. | [tulajdonos]: lámpa | 2022-12-13 14:30 | Megszólítva érzem magam.
A szombati írószövetségi tisztújító közgyűlés végén beszélgettünk Bak Ritával, aki kérte, hogy legyek jelen a Dokkon. Lehet, hogy nem pontosan ezekkel a szavakkal, de az értelme ez volt. Jellemző rám, hogy azt viszont képtelen vagyok felidézni, mit válaszoltam erre. Talán bizonytalanul annyit, hogy: "Jó."
Másrészt Vajdics Anikó Finta Lacis, Nyitott Műhelyes pillanatképében érzem magam megszólítva, mint a Kő, papír, olló című kötet szerzője, ami persze megint csak túlnyúlik önmagán, hiszen Nyírfalvi Karcsi majdnem ugyanannyit tett bele, mint én: a szerkesztést, meg a borítót.
A Nyitott Műhelyhez sok emlék fűz engem is, például ott szereztem Nagy László: Versben bujdosó című kötetét, melynek korábbi tulajdonosa egy csomó Nagy Lászlóval, főleg a hirtelen halálával kapcsolatos újságkivágást tett bele. A könyv az íróasztalomon van, rajta a lámpám (na, tessék: Nagy László meg a lámpa… "lámpámba lángot…"; ez eddig eszembe sem jutott), olyan ez, mintha együtt világítanának. | |
| 5317. | [tulajdonos]: megint? | 2022-08-04 19:02 | | Megint be vagy tépve, Cservinka? Mert a szövegértés nem jött össze, sajnos. Mondjuk, hogy egy olyan embernek, mint te, bármit is magyarázzak, elég röhejes, de megteszem a többiek kedvéért. Nem a szenvedőkről írtam, hanem azokról, akik igénytelen, giccses költészetet művelnek és reggeltől estig trombitálják a fülünkbe azokat a verseket, amelyektől a költészethez egy kicsit is értő ember rosszul van. Amiket meg összehordtál rólam, bőven elég egy személyiségi jogi perhez. Kezdj el gyűjtögetni, hogy legyen mit fizetned. De ne félj, az utolsó fillérig a szegényeknek adom. | |
| 5316. | [tulajdonos]: most van elég | 2022-08-04 18:04 | Egyik legnagyobb ellenségem írja a következőt:
"józsef attila
biztos nem kapna díjat
filip tamástól"
Nyilván a Proletár bácsi/néni verse című visszataszító irodalmi műfajjal kapcsolatos pikírt véleményemre épül a haiku.
Gond a következő.
A Proletár fiú verse Ady Endre műve.
A szememben József Attila az egész világ legnagyobb költője, nem ismerek nála nagyobbat. Olvasom, csodálom, mindennapi kenyerem a költészet.
Hogy adnék-e neki díjat?
Tűnj el már az életemből Gyurcsi, és szégyelld magad. | |
| 5315. | [tulajdonos]: műfaj | 2022-08-04 16:55 | A Dokkon kialakult egy új műfaj, a Proletár bácsi/néni verse.
A hozzávalók.
Tiborc.
Panasz.
Király.
Nagyurak.
Pórnép.
Kiegyenesített kasza.
Kunyhó.
Üres tányér.
Szegénység.
Éhség.
Ispán.
Uraság.
Dölyf.
És ehhez hasonló bornírt és kínos nyögdécselések.
Versíráskor ezeket kell összekeverni, plebejus dühvel felfőzni, ócska rímekkel megpántolni, letenni az asztalra. Nesztek. Az el nem hangzó kérdés, hogy "Ugye féltek tőlünk? Mi vagyunk a nép!"
A válasz rövid. "Tőletek?"
Mondjuk, az egész úgy hiteltelen, álságos, izzadságszagú, ahogy van. Az ember viszolyog az egész felhajtáshoz. Még egy kocsmában is kevés lenne ez a produkció, de a Dokkra jó lesz, gondolják a Proletár bácsik és nénik.
Én mondjuk, kikérem magamnak. Lehetne esetleg gondolkodni, mérlegelni, szembenézni, lemerülni a dolgok mélyére. A jó vers nem külszíni fejtés, hanem mélyfúrás. Na, ahhoz persze kell elszántság, akarat, eszköz és a meglévőnél sokkal nagyobb tehetség. | |
| 5314. | [tulajdonos]: át, vét, | 2022-08-02 20:12 | Hasonlóra van példa a 20. század két óriásánál is.
A "szellem és szerelem" ott van Babits Mint különös hírmondó...-jában, és ott van József Attila Ars poeticájában.
Minden bizonnyal tudatos volt a szókapcsolat átvétele József Attilánál. És aztán vannak az öntudatlan átvételek is, meg azok az esetek, amikor egymástól teljesen függetlenül jut eszébe ugyanaz két művésznek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
