| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 03:49 Összes olvasás: 533612Olvasói hozzászólások nélkül| 2082. | [tulajdonos]: Folyó | 2014-05-22 08:00 | Negyedik napja írok egy blogot a Folyó című internetes folyóiratban.
| |
| 2081. | [tulajdonos]: (...) | 2014-01-16 23:21 | Az idő-ártér most olyan üres,
álmos szúnyograj kóvályog benne,
keresgéli a vért, de ember sehol.
Máskor meg kiömlő vizeket szeretne
lecsillapítani, de a vizek
nyughatatlanul átúsznak rajta,
nyomukban vékony iszapfilm marad,
amit majd az árvíz után üres nézőterek előtt
fognak lejátszani a művészmozik.
Jegyet váltok, egyedül nézem a szürke
csobogást, némák közötti párbeszédet,
megszomjazom, eszembe jut a torkolat és a forrás,
halak, halászok, elsüllyedt hajók rakománya,
át nem adott üzenetek,
fuldoklások és utolsó lélegzetek.
Sötét van, kezem magától megindul,
tapogatózva keresgéli az evezőket.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2080. | (.): retus | 2014-01-15 23:12 | szerettem volna ha rétegekben rakódik rám az idő
vagy engem rak össze rétegekben
rendezett gondolatlapokon
rendezett képek a múlt és én
a szemlélő
külön
mint egy ki-bekapcsolható létezés remegő fényfoltja
a kontúrrajz nélküli sötét keretben
válaszokat teszek fel magamnak válaszokat
régen megdermedt kérdéseimre
mint egy asztalon felejtett puzzle-játék lenyomata
színroncsok
a nehezen követhető vonalak között
homályos arc takar egy másik homályos arcot
medúzák lebegnek a sikátorban
és mindez ujjbegymaszatos üveglap alatt
megülepedett maradékok
a málló ünnepi virág dohszagában
mindannyian akár a szó
jelentőségünk nem több mint amit a lenyomat őriz
amiből már kifogytak a titkok
bár csodálatos titkai voltunk az anyagnak
és elhittük Istennek hogy lesz feltámadás
de hogyan lehetne ebben a végnélküli újratemetésben
| |
| 2079. | [tulajdonos]: (?) | 2014-01-15 18:44 | Nem érdemlek ilyen szépséges ajándékot. De nem volt szívem eldugni mások szeme elől: megmutattam mindenkinek.
Most is ez van előttem, olvasom,
"mint legelső
és legutolsó,
egyetlen olvasmányomat."
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 2078. | (.): ajándék | 2014-01-15 00:07 | van úgy hogy elveszítem magam
van úgy néha hogy a csukott szem meglát
kifigyel
és amikor tágranyitom
elveszít
mintha csukva lett volna az ablak
de a bedobott kő nyomán
a zuhanás
a csörömpölés én vagyok
***
keresem a lomjaim között
eltűnök a keresésben
és amikor megtalál
nem engedem meg neki hogy visszafogadjon
***
mit is tehetnék mást mint hallgatok
kopott kis hallgatás ez
de a csendben
nem illik hangosan elsiratni magam
***
beletettem
aztán kivettem
és csodálkoztam hogy nem maradt semmim
***
a távolodásoddal semmi gondom
mert csak magad kerested nálam
és miután megtaláltad
nem hitted el hogy én vagyok
***
aztán eltűnnek a partok
el a végső lázroham
és a nap kihűlő szemén át nézlek
***
valahol újra gyülekezünk
pedig még nem jutottunk el sehova
valahol falak omlanak ránk
pedig még nem is építettünk semmit
valahol fakó tükrökben látjuk
merészségeinket
pedig csak várunk
hogy belezuhanjunk a rettenetes csendbe
***
összehasonlítom magam a felnemfoghatóval
egy kiütött fog repülés közben
nem történik semmi és ez a pillanat
örökre bevésődik a végtelenbe
***
kitermeltük magunkból
és most
kétségbeesetten figyeljük
szenvedését
ahogy megpróbál visszatalálni hozzánk
***
most úgy nézel rám
pontosan úgy
mintha magadat látnád bennem
amikor éppen
magamra figyelek
***
az egész élet
véletlen rés az időben
hogy visszatalálhassunk önmagunkba
***
télközép és rügyeznek a fák
megsemmisült pillantások a házak
borzongató felismerés hogy eddig
bolyongtam
mert nem
mert nem akadt senki hogy hazáig kísérjen
***
megtámasztom a fejed
tenyerembe simulnak a gondolataid
egyedül maradtam
***
ahol az ágak összeérnek
a mindenség kap helyet
egy vak madár fészkében
***
elkéstél
csak eddig tudtam repülni
visszafelé már zuhannunk
illik
| |
| 2077. | [tulajdonos]: tovább írtam | 2014-01-14 23:26 | Sétámnak hirtelen vége szakadt,
mikor a nagy hógolyó megkérdezésem
nélkül magába fölvett utasnak,
forog velem, s én ővele,
nincsen előttünk akadály.
Útitársaim között egy jósnő,
hallom, kártyát vet valakinek.
Egy torony leomlik, miközben
teljesen ép marad.
Már meg is szoktam, hogy
fordított fény van itt belül.
Látom, mi van a homlokomra írva:
számok és betűk, értelmük ne kérdezd,
ám, ha mégis meg kéne fejtenem,
habozás nélkül azt mondanám,
minden utolsó perc a boldogságig
gyalulja le a pusztulást.
| |
| 2076. | [tulajdonos]: you h? | 2014-01-13 19:55 | | Nekem minden nap ajándék, amikor van dokk, szóval tessenek olvasni, írni, lájkolni, meg minden. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
