| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| Prózák | |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Baltazar Legutóbbi olvasó: 2025-11-29 03:25 Összes olvasás: 646917| 17. | [tulajdonos]: fáj | 2007-04-26 21:22 | Jézus mindig úgy szól az emberekhez (még az apostolokhoz is), hogy lényegében nem törődik azokkal a kötelékekkel, amelyek az emberi kapcsolatok szükségképpeni velejárói, szavai mindig az egyedhez szólnak, akinek mintha nem lenne se apja, se anyja, se tstvére, se házastársa, se gyereke, se munkája, se múltja, szokásai, tapasztalatai. Az embert kizárólag az Istenhez való kötődés szempontjából szemléli, ez pedig számomra azokhoz a mai kisegyházakhoz teszi hasonlatossá a kereszténységet, amelyeket manapság megítélünk, mondván, nincsenek tekintettel a családi kapcsolatokra, kiragadják az embert természetes kötelékeiből.
Jézus többször mond szinte megbotránkoztatót (ilyenkor mindig szeretném azt hinni, hogy az evangelista túloz buzgalmában), aminek persze mindig az a célja, hogy az embereket Istenhez vigye közelebb, akár minden egyéb kapcsolatuk kárára. Jézus sohasem beszél munkáról, családról, tanulásról, művészetről, államról - vagyis mindig az élet egy (legyünk méltányosak: a legfontosabb) dimenzióját állítja mondandója középpontjába. A hagyomány sokat gazdagított-finomított ezen, lassacskán beemelte azokat az elemeket a tanításba, amelyek Jézus (leírt) szavaiban nem szerepelnek, csak így alakulhatott ki, hogy ma már a keresztény hit és a családi élet összekapcsolását természetesnek érezzük. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
