NAPLÓK: Bocs Jenő, csak magam szórakoz Legutóbbi olvasó: 2024-04-22 05:27 Összes olvasás: 2548| 5. | [tulajdonos]: volt egyszer egy dokk..... | 2018-03-18 15:09 | Jimmi az elmúlt harminc évben nagyon messze került a porosan nyugodt kisvárosi iskolától, amely apja szatócsboltjának az utcájában volt, de mégis ezrekben mérhető mérföldekre repítette történelem és földrajz tanára aki Afrika imádatával megfertőzte. Végül talizmánként egy fekete antracit-követ adott neki és megígértette vele. hogy visszaviszi a Kilimandzsáró hegyére.
Jimmi először nem értette minek egy kő miatt ennyit utazni, de amikor odaért már tudta, hogy miért küldte oda az öreg.
Addigra ő is elkapta a függőséget mint betegséget, vagyis pontosabban a betegséget, amely függőséget okoz közte és a fekete földrész között.
A sivatag, a homokban rejtőző életek, mindennapi harc a túlélésért, az elképzelhetetlen különbségek és emberfeletti erők megbabonázták.
Megismerte és megszerette. Először csak jól érezte magát, aztán mikor elfogyott a pénze túravezetőnek állt. Meg is túráztatta rendesen a turistákat, életre szóló élményekkel gazdagítva őket, mert előfordult, hogy három nap múlva akadt rájuk a kiküldött keresőcsapat.
Az egyik ilyen balul sikerült kirándulás után jobbnak látta, ha odébb áll, és akkor jelentkezett a légióba. Azt gondolta nem érheti meglepetés. Tévedett, két hetes gyaloglás után a szahara nagyon meleg tud lenni. Főként a vízhiány.
Így lett pár évre matróz, majd hivatásos kalandor és volt még pár foglalkozásnak éppen nem nevezhető elfoglaltsága. Mint például amikor éppen menekült, vagy előle menekültek csalók, banditák, vagy csak egyszerűen nem csinált semmit.
Persze olyankor nem is érezte jól magát.
A hivatásos kalandságot külön megemlíteném, amely egy statisztaszerep válogatásával kezdődött. Akkor éppen nem volt semmi dolga sem pénze így vállalta a korai keléssel járó viszontagságokat . Pont abban az időben ismerkedett meg Levinnel az orosz költő és forradalmárral aki civilben az egyik kocsmában rendezte be az irodáját, leszólitotta a turistákat és némi fizetségért bármire hajlandó volt, ő is túrát szervezett a sivatagba, visszaszerezte az ellopott értékeket és még énekelt is esténként, bár azt Jimmi nem szerette mert olyankor mindig neki kellett hazacipelnie a kikötő távolabbi végén lévő kissé romos Patkánytanya nevű motelba ahol laktak.
Pont egy ilyen reggelen nyomott a kezébe egy szórólapot Vigéc Tihamér Hümér a nyápic tulaj és emlékeztette a heti bérleti díj fizetésének lejárt határidejére. Valami moratóriumot is emlegetett, de addigra Jimmi rácsukta az udvari szeméttároló tetejét.
Persze, hogy Hümér megharagudott. Éppen előtte öltözött át, talált egy alig viseltes inget és nadrágot az egyik apartmanban, ahonnét reggelre eltűnt a vendég.
Később keresték a rendőrök és Jimmi után is érdeklődtek, állítólag tél óta bent van a kabátja az őrsön.
Jimmi nem az a fázós fajta ezt akár bizonyítani is tudná Tihamér ha nem haragudna, mert amikor egyszer régen egy közös hajóúton, ahol Jimmi gyakorló matróz volt, Hümér pedig szakács, az egyik matróz, miután végre eltudta hagyni az illemhelyet spontán hasmenéséből kifolyólag belehajította Hümért a 3 fokos vízbe. Jimmi gondolkodás nélkül utána ugrott.
Talán hősnek született, habár lehet az ezüst óra miatt, amelyet előző este elnyert Hümértől, de akkor még nem kapott meg.
Jimmi mostani felháborodását az is nagyban befolyásolta hogy Hümér kártyán visszanyerte az órát.
Egyesek szerint cinkelt lapokkal játszik, bár ezt Jimmi is tudta, de nem ezért haragudott Hümérre, hanem a makacssága miatt.
Makacsul ragaszkodott az elveihez, mely szerint a barátoknak is kell lakbért fizetniük.
Tehát éppen ott tartottam, hogy elmesélem hogyan lett Jimmiből kalandor egy statisztaszerep erejéig, és azon túl is, mielőtt visszatérnék az ellopott viszkitszállító csatahajó történetére... ..
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
