NAPLÓK: Az őrült nő ketrece
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 05:48 Összes olvasás: 20193375. | [tulajdonos]: vers | 2018-05-10 09:58 |
fantomfájdalom
csillagesőben járok nyelvem szavakat keres hová tűntek hová tűntek üres a semmi forgat kínjaim összefonnak a messzi úton hazáig nevetést álmodik a szív zokognak csontjaim arcom ragyog rád gondolok múlékony csoda hozzád futnak szavaim de a vágyam mostoha messzire nyúlik karom érted kiért e vers szól szerettelek szerettelek cipelem emlékterhemet harcoltam tigrisanya de egyre halkult a vágy súlyát enyhíthette volna csókod kései nyár még érzem testem kínját ez csak fantomérzés mindennap felkel a nap sugarai elkerülnek rám borong a könnyes ég tépném a szürkéjét ablakot nyitni a holnapra nélküled mindhiába virágjaim szirmai többé ki nem bomlanak ha azúrkéken villant az ég rajtam az sem segít tükrében láthatnám szép jövőnket elfáradtam békévé olvasztom vágyaim kínzó háborúját éktelen is lenne futni megvénült remény után önmagamban keresem már a boldogulásom míg az ég termeibe vágyom úrnak templomába tekintete felemel nyugalomra simul a testem elhagyom hívságaim a menyekbe írom nevem
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!