NAPLÓK: Apa levelei
Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 21:39 Összes olvasás: 7729| 28. | [tulajdonos]: Oláh Imre, vers | 2018-07-27 22:47 |
Anyáknapi Köszöntő
Ez a kis virág, oly pici hála,
De elmondani mással sem lehet,
Hogy akit anya szült a világra,
Az ölelni miért őhozzá siet.
Az anya, mindenéből a mindent adja,
Ezt őrzöm meg csontomban legtovább,
Szeretete mélyen átfűzet,
Mint szél lengte illatos ruhát.
A legjobbat adja szájából, mint a madár,
Kútjából, mint az élet!
Útra repít, mint tobozból a mag,
Szíve szerint csak magához ültet,
Együtt akar látni, mint az erdőt,
Mit nem választ el soha semmi már,
Azt is eltűri, ha közöttünk a bozót,
De ő csak mindig, mindig haza vár.
Az anya a napfény! Kalászban a mag!
Az anya az öröm! Az anya az ég!
Nyári szellő hűs legén az élet!
A köszönöm! Az étel! A soha sem elég!
Ébredő reggel könny mosta arcon!
Az anya a bársony! S a kimondhatatlan!
Gyertyán a kanóc, s vér a kardon,
Feltartott fehér (békítő) fonattal!
S ki érti ezt meg? Ki érti?
Csak Isten adhat ily nagyot!
Semmiért mindent! Önmagát!
Csak Isten adhat Csillagot.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
