NAPLÓK: Apa levelei
Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 02:47 Összes olvasás: 7730| 27. | [tulajdonos]: Oláh Imre, vers | 2018-07-27 20:50 |
A ház mögött, a baromfiudvaron egy nagyon öreg eperfa állt. Ott volt ez az "éneklő hinta". Kisgyerekként ez a sok ismétlés, "előre-hátra" hangzott. Ezért is tettem bele a versbe. Van akinek ez monotonnak tűnhet, de nekem akkor így működött, ismételgetve, belefeledkezve mindenbe... Később az unokatestvéremtől, ki öt évvel idősebb, rengeteget énekeltük "A börtön ablakába soha nem süt be a Nap..." kezdetű éneket.
Ez a vers, azért ilyen egyszerre vidám és szomorú nekem, mert ezeket éreztem visszaemlékezve.
Hinta
Előre- hátra, előre- hátra
előre- hátra, előre- hátra
ring a hinta szállva
nyári napsugárban játszva
előre- hátra, előre- hátra
énekel, zenél, mint hárfa
Eperfa ágáról lóg le a hinta
előre- hátra csapkodva- ingva,
száll, röpül a magasba vágyva,
előre- hátra nevetve, szállva
Régen volt.
Talán meg sincs már az a hinta,
az a díszes, az a csöpp kis inga,
mi felszállt a magasba.
Akkor nevetve.
Most sírva.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
