Miki tegnap nagyon megbántott. Elmondtam neki, hogy a sógorom majdnem megerőszakolt, erre ő úgy reagált, hogy én megcsaltam őt. Nem értem, hogy lehet így elferdíteni egy szituációt. De tudom, miért teszi. Nem boldog velem.
Anna a belváros egyik terének padján üldögélve beszélgetett édesanyjával arról, hogy a szakítás után az élet megy tovább. Anna úgy érezte, végre őszinte lehet az anyjával, és elmondta neki, hogy az utóbbi pár napban milyen furcsának látja a világot. Mintha mindenki ismerné, róla beszélne, úgy érzi, kamerák figyelik minden mozdulatát, róla szólnak a tv-műsorok és az újságcikkek. Majd így szólt: - Túl sok itt az ember. A tömeg abban a pillanatban, mintha meghallotta volna, elvonult a térről.
Miután Anna kijött a pszichiátriáról, és visszament az egyetemre, elmondta a tanárainek, mi történt vele. Volt, aki kinevette, de a legtöbben megértőek voltak. Az első napokban Annának erős déja vu érzése volt, amit meg is osztott az egyik oktatóval: - Olyan, mintha egyszer már hallottam volna az órán elhangzottakat. A tanár nem lepődött meg, azt mondta, ez a kurzus minden félévben fut, Anna biztos felvette már egyszer.
Anna elkísérte édesanyját a temetőbe. Amíg anyja a sírt rendezgette, rágyújtott, felnézett az égre, és azt kívánta, bárcsak melegebb lenne az idő, és kisütne a nap. Észak felé fordult, és koncentrált. Északon napsugár jelent meg az égen. Kelet, Nyugat és Dél felé is megismételte a rituálét. Végül meleg lett, és sütött a nap. Anyja ekkor ránézett, és azt mondta: - Azonnal haza kell mennünk.
Az első időben Anna minden egészséges ismerősének mesélt a betegségéről. A legtöbben úgy reagáltak, hogy Annának különleges, természetfeletti képességei vannak, vagy éppen a jövőbe lát. De abban mindenki egyetértett, hogy le kellene írnia az élményeit.
Rendeltem jövő hétre Schobert Norbi féle Update menüt. Reggeli, ebéd, uzsonna, vacsora. Elkezdek tornázni, és többet fogok sétálni. A cigarettázást is abbahagyom, veszek nikotin-tapaszt. Fogyni szeretnék, erősödni, és jót fog tenni az életmódváltás. Magne B6-ot és Q10-et is szedni fogok, hogy nyugodt és energikus legyek.
Rendkívüli nagycsoportot hívtak össze. Mindenki kíváncsian várta, miről lesz szó. A kezelők megkérték az egyik lányt, hogy meséljen. A lány hallgatott. Elég sok idő eltelt, mire az egyik kezelő, megunva a hallgatást, így szólt: - Ha nem beszélsz, haza kell menned. A lány sírni kezdett, de továbbra sem szólt. Végül többszöri kérésre elmondta, hogy a házban többen alkoholt és drogot fogyasztottak előző este. A nagycsoport vége az lett, hogy a fél társaságot hazaküldték.
Anna a szobájában számítógépezett, mikor kiáltozásra lett figyelmes. Kiment a szobából, és meglepődve tapasztalta a kinti pánikot. Egy fiú rohant el mellette a hátsó mosdó irányába, ahonnan női sikoltozást lehetett hallani, majd az ügyeletes nővér futott be a fiú szobába, ahol a tömegtől már szinte mozdulni sem lehetett. Hamar kiderült, mi történt. A fiú szobában feküdt egy cukorbeteg fiú, aki nem evett, ráadásul felvágta az ereit egy borotvával. Ezt egy lány vette észre először, aki berohant a hátsó mosdóba, és szintén felvágta az ereit. Felbolydult az egész ház, mindenki megpróbált segíteni rajtuk. Szerencsére nem történt tragédia, a mentők hamar kiértek. Az intézet vezetője is megjelent, aki így szólt a tömeghez: - Hogy összegyűltünk ezen a szép estén.
Az MR és CT vizsgálat után az endokrinológus megnyugtatta Annát, hogy nincs agyalapi mirigygyulladása. Anna azt mondta, szerinte gyógyszer mellékhatás. A doktornő felháborodott, közölte Annával, hogy ne diagnosztizálja saját magát, nem ért hozzá, és biztosan nem arról van szó. Visszarendelte Annát egy hónap múlva. Egy hónap múlva elmondta, hogy utánanézett az internetes keresőben, és tényleg gyógyszer mellékhatásról van szó.
Tizenkét éves korában azt mondták Annának, hogy csontritkulása van. Anna intenzíven sportolt, de most azt mondta az orvos, hagyja abba, és menjen vissza fél év múlva. Anna nem kapott gyógyszert, és semmilyen kezelést. Fél év múlva azt mondta neki az orvos, hogy meggyógyult a csontritkulásból.
|