NAPLÓK: Anyu mesél Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 07:04 Összes olvasás: 4856| 3. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-07 00:50 | | Anyai dédnagyapámat Balogh Józsefnek hívták. Komádi legnagyobb földbirtokosa volt, dinnyeföldjei voltak, Mama szerint ő honosította meg az Alföldön a sárgabélű bolgár dinnyét (tudod, ami olyan ízű, mint a görögdinnye, csak nem piros bele van, hanem sárga). Jól ment a dédnagyapánknak egészen addig, amíg valakinek kezességet nem vállalt, aki nem fizetett, isten tudja miért, biztosan csődbe ment, és rántotta magával a dédnagyapánkat is. Az összes birtokát elveszítette, még a házát is elvették. A családjával együtt a nagyihrázi uradalomra költözött egy cselédházba, olyan hosszú, sárból tapasztott épületbe, ahol több családra jutott egy közös konyha. A feleségéről nem tudok semmit. A gyerekei: József, Róza, Antal, István és a nagyanyánk, Erzsébet. A sorrendet, hogy ki volt idősebb, fiatalabb, nem tudom. Erzsébet már nagylány volt, amikor még a dédnagyapánknak még birtoka volt, lovakat, teheneket tartott, még lovász- és tehenészcselédje is volt. Erzsébet beleszeretett egy háborúból hazatért fiatalemberbe, Krucsó Ferencbe, aki a szomszédban lakott. 12-en voltak testvérek, szegények voltak, ezért nem akarták hozzáadni. Nagyanyám mégis átszökött a fiatalemberhez, ezért dédapánk kitagadta. A dédnagyanyánk a kerítésen adogatta át a ruháit, és az ennivalót, hogy legyen mit enniük. Mert amikor összeálltak, egyiknek sem volt semmije. Ez a huszas években zajlott. Aztán jött a második világháború. Mamáék csak úgy emlegették: a Háború. Nagyapámat hason lőtték. 30 km-en keresztül gyalog ment haza úgy, hogy a beleit a kezében tartotta. 1959-ben halt meg gyomorrákban. Hét gyerekük született. Abból kettő meghalt pár hónapos korában. Fiú volt mindkettő. Csak a négy lány maradt éltben: Bözsi néném, Róza néni, a Mama, akinek akkor még úgy mondták a nevét: Zsuzsánna, Juci néni, Emike. Emike se sokáig élt. Egy éves korában beleesett a forró zsírba disznótorkor. Nagyanyám sütötte kifele a zsírt, amikor kész lett, letette a földre és egy pillanatra elfordult. Emike, aki nagyon eleven kislány volt, ott sertepertélt körülötte, és mire nagyanyám visszafordult, már megtörtént a baj. Próbálták gyógyítgatni, de annyira megégett az alsó teste, hogy nem élte túl. Nem ez volt az első balesete. Egyszer szódát is ivott. Zsíros szóda, úgy hívták. Szappant főztek vele maradék zsírból és szalonnából. Porból volt egyébkét, nem tudom, mihez higította fel nagyanyám. Emike megitta, úgy mondták, nem tudom, hogyan lett belőle lé. Aranyos kislány lehetett. Az oroszok nagyon szerették. De most nagyot ugrottam, mert Mamáékról még nem is beszéltem. De majd oda visszatérek. 45-ben Emike még élt, amikor bejöttek az oroszok. Azt is külön elmesélem, hogy a nagyobb lányokat, köztük Mamát is rejtegetni kellett, hogy a katonáktól megóvják őket, mert lehetett hallani, hogy amerre járnak megerőszakolják a lányokat és férj nélkül maradt asszonyokat, de most még visszatérve Emikéhez: az orosz katonák rajongtak érte. Ölükbe vették, énekeltek neki, beszélgettek vele, hülyeségeket tanítottak neki. Ott ült benn ugyanis a nagyanyámék házában egy orosz tiszt mindig a kíséretével. Mert az a tiszt beleszeretett Róza nénibe, és feleségül akarta venni. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-04 09:50 | Az apai nagyapám anyja, az én dédanyám, Zemán Anna német nevelőnő volt. Az a hír járta, hogy a gróf, akinél tanított, teherbe ejtette, és tőle lett Hegedűs József, a nagyapánk. Én Papától hallottam ezt, ő is hallotta valakitől a családban. A nevét onnan kapta a nagyapánk, hogy Annát, a dédnagyanyánkat feleségül vette egy Hegedűs nevű férfi. Hogy ki volt, mit csinált, nem tudjuk. Papa nem mesélt róla. Nagykerekiben éltek. Hegedűs József, a gróf fia, ha az volt, felnőtt korában feleségül vette Dudás Virágot. Papa még ott született Nagykerekiben. Nyolcan voltak testvérek. Egy beleesett a bányatóba. Volt egy András nevű bátyja, az Amerikába ment. Hogy pontosan hova, nem tudjuk, azt sem, hogy mit csinált kinn, miből élt. Két testvérük még gyerekként meghalt. Négyen maradtak életben: Jani bátyánk, Ilonka néni, Anna néni és Papa, a legfiatalabb. Még gyerekek voltak, amikor a család a jobb élet reményében Nagyvárad mellé költözött, Tarcos községbe. Papa ott lett cseléd tizenkét éves korában egy tehenészgazdánál. Az apja, Hegedűs József léha életet élt. Nem törődött a családdal, ivott, nők után járt. Papának tejet kellett hordania Nagyváradra egy katolikus rezidenciára a papoknak és az apácáknak. Tejeskocsival jártak. Valaki vezette a kocsit, egy felnőtt, gondolom. Papa folyton éhes volt, de a tejből nem mert soha inni, mert a gazda az erdőszélen megbújva leste őket. Elcsapta volna a szolgálatból, ha beleiszik a szállítmányba. A nagyanyánk, Dudás Virág ekkor már nem élt. Tüdőbajban halt meg. Papát a nagynénje nevelte. Annyit tudok még, hogy Papa hároméves korában még szopott. Vitte a kis fejőszéket, leült nagyanyánk mellé:
-- Adjon egy kicsit!
-- Mit adjak kisfiam.
-- Hát, tudja azt maga.
Aztán meghalt nagyanyánk. Papa akkor lett cseléd, tizenkét éves korában. És itt megszakad a szál. Ezután már csak annyit tudok, hogy Papa Nagyváradon volt katona. Ott ismerkedett meg Mamával.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
