DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2811 szerző 36301 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Petz György
  Arany - Kertben
Új maradandokkok

Filip Tamás: Kaleidoszkóp
Sági Ferenc Dénes: lábjegyzet egy randevú megfigyeléséhez
Ötvös Németh Edit: keserű pillanat
Boris Anita: haiku (6)
Wesztl Miklós: Hosszú-rövid (jav.)
Bara Anna: ahol találkoznak az égi óceánok
Kiss Anna Mária: Cicarapszódia
Natalie Danaisz: Gyermekosztály
Hepp Béla: Akkor...
Mórotz Krisztina: Tíz igaz ember
FRISS FÓRUMOK

Petz György 4 órája
Steszkó Juli 4 órája
Nagyító 4 órája
Ötvös Németh Edit 9 órája
Pillanat 11 órája
Dobay Katalin 13 órája
Sági Ferenc Dénes 14 órája
Francesco de Orellana 19 órája
Bara Anna 19 órája
Tiszai P Imre 22 órája
Filip Tamás 1 napja
Doktor Virág 1 napja
Kántor Zsolt 1 napja
Szakállas Zsolt 1 napja
Aranyi Gábor 1 napja
Boris Anita 1 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Kiss-Teleki Rita 2 napja
M. Szabó Mihály 2 napja
Ilies Renáta 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Játék backstage 10 perce
Jó, ha a vége jó 1 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 7 órája
efmintszerint (Sági Ferenc) 9 órája
Volt egy pillanat 10 órája
Héderváry Luca 11 órája
történések 13 órája
Bátai Tibor alkotói naplója 17 órája
Hogy vagy? 18 órája
Baltazar 18 órája
enigma 22 órája
Hetedíziglen 1 napja
Juli 1 napja
Zúzmara 1 napja
nélküled 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: A négy múzsa
Legutóbbi olvasó: 2019-06-25 03:52 Összes olvasás: 335

Korábbi hozzászólások:  
3. [tulajdonos]: Alvajárók2019-01-21 22:49
Ahogy Ármin egyre többet dolgozik, én egyre többet vagyok egyedül. Egyre többet beszélgetek a próbababákkal. Nevet adok nekik: K., I., V., F.. Csak látszólag egyformák, mint az ikrek, akiket csak az anyjuk tud egymástól megkülönböztetni. Mindegyiküket eltérő egyéniségnek képzelem, és e szerint adom szájukba a szavakat. K. az örök pesszimista vészmadár, I., az úrhatnám, hiú díva, és masztiőrült, V. a törékeny mimózalélek, és önfojtogató, F. a wannabe művész, és domina. Mindannyian biszexuálisok, természetesen. Ahogy Isten a saját képére teremtette…
Ilit az asztalfőre ültettem, F.-t az ablakba, K.-t a mosdóba, V.-t az ágyam mellé.
Mi Árminnal egykék voltunk, sok egyedülléttel, kevés baráttal, szigorú szülőkkel. Magányos szórakozással. Magunkkal és a játékainkkal beszélgettünk. Csak hogy a meccsbox, meg a gumidínó nem válaszolt vissza. Új családtagjaink annál beszédesebbek. Még szinte ki sem mondtam a kérdést, már tudják a választ. Sokak szerint pszichiáterhez kellene fordulnom, de ehhez semmi kedvem. Nem akarok a skizofrénia bélyegével élni. Sem azt, hogy gyógyszerekkel lebutítsanak, vagy ne adj isten, normális ember csináljanak belőlem. A legjobb kussban maradni. A babáimnak mindent elmondhatok.
Ármin még tagadja, hogy szerelmes a babákba, de a kulcslyukon át láttam, hogy F-el fürdött. Gyanúsan sokat fotózgatja mostanában. Hihetetlen, hogy féltékeny vagyok egy műanyag tárgyra.
- De hiszen ennek még feje sincs! – védekezik barátom.
- De lyuka van!
Nem is akármekkora. Akár meg is lehet öklözni.
- Te pedig azt a Verát babusgatod! Tegnap reggel megtaláltam az ágyadban, gondosan betakarva.
Ez szemenszedett hazugság. Minek tennék egy babát az ágyamba? A játékmacit is kidobtam. A kispárna is csak zavar. Az ágy az imádott kutyáknak is tiltott zóna.
- Drágám, eddig is tudtam, hogy alvajáró vagy, és nem zavar.
- Mi? Én? Soha!
- Akkor kinek a papucsa csoszog hajnal négykor a folyosón? Éjjeli evő vagy, de nyugi, velem is előfordul néha, hogy betolok egy szál kolbászt félálmomban.
- Lehet, hogy te igen, de én nem.
- Akkor ki eszi a laktózmentes sajtodat? A gumicukrot, amit utálok?
- Biztos a kutyád.
- Ő velem alszik.
- Ja, tényleg, a szerelmed. Meg is dugod?
Sértődötten temetkezik a legújabb zombivadász videojátékába.
De tényleg, hova lett az a sajt? F. baba mellén piros foltok. Ketchup. Ármin, Ármin, lebuktál. Azért a kolbászos-sajtos pizzán jöhet az a sajt, még ha laktózmentes is. Legalább törölnéd le a munkád nyomát. Ezért lehet megmondani a szakállas pasiknál, mi volt az eheti menü. Az esti búcsúpuszinál megnézlek, mert ott lehet a bizonyíték a bajuszodon.
De nincs. Biztos megmosta, miért is ne. De hogy került Franci nyakára az a zöld folt? Ármin nem is szereti a spenótot. Még rémálmában sem.
- Van egy ötletem! Szórjunk lisztet az ajtóink elé, és akkor reggel meglátjuk, honnan vezetnek a nyomok a konyha felé.
- Egy újabb ok a porszívózásra – dörmögöm, de azért beleegyezem. Tegyünk pontot az ügy végére.
Izgalmamban nem bírok elaludni. Beveszek egy altatót. Álmomban hatan ülünk egy ünnepi asztalnál. Nem lehet tudni, hogy lagzi, ballagás, vagy halotti tor. A levegőben egy habos torta közeledik, mondom, hogy nem kérem, de csak az arcomba tolják. Belenyomják a fejem, öklendezek. Diós, sok tejszínnel. A diónál csak tejszínt utálom jobban. Minden fehér, borotvahabként püffednek fel a falak, és a bútorok. A kutyák elnyalják a tányérokat. Tükörbe nézek, és egy próbababát látok, feje helyén habos-babos csipkekalappal. Le akarom borotválni a habot, de mikor belevágok, vérezni kezd. Felébredek. Hét óra. Pisilnem kell, de nem mehetek ki, akkor Ármin rám fogja, hogy én kószálok tudtom nélkül a lakásban. Úgyhogy inkább visszafekszem.
Kilenckor Ármin órájának csörgésére ébredek. Ő már nincs a szobájában, biztos Bütyökkel sétál. Kitámolygok a konyhába, főzni egy teát. Ármin a hűtő előtt áll, mint egy szobor.
- Jó reggelt!
Semmi válasz.
- Hahó, minden oké?
Válasz helyett félreáll, hogy lássam a hűtő belsejét. Üres.
- Hát a nyomok?
- Nincsenek.
- Azért a heringfiléért kár – próbálok bagatellizálni.






2. [tulajdonos]: K.2019-01-20 18:15
Félsz. Hogy jönnek. És attól, hogy nem jönnek. Itt halsz meg. A szarodban, a hányadékodban. Szégyenszemre így találnak. Vagy holtan, habzó szájjal. Az lenne a legjobb. Hadd találgassanak, melyik párt számolt le veled. Mert ez lesz a vége. De addig legalább tűrhetően keresel. Bőven megvan a borra és Xanaxra valód. Gyereked nincs, pelenkára nem kell költened. Hacsak nem a sajátodra. Ha így folytatod…
Macskád ébreszt. Forró, érdes nyelve lenyalja szádról a tegnapi rúzs maradékát. Szemed beragadt a csipává összeállt tustól. Fogalmad sincs, hol vagy. Egy motelszobában? Nagy nyögéssel elfordítod a fejed. Nincs melletted senki. Mi történt? Elélvezett és lelépett? Vagy megölték? Nem számít.
Közönyösen hanyatlasz vissza a nyálszagú párnára. El akartál menni a misére, de már mindegy. Egyre kevesebbet jársz, és jobban aggaszt, mint bármi.
- A konkurenciát ki kell iktatni, aki túl sokat tud, veszélyes, el kell tüntetni – ásítod. Egyre többet beszélsz magadban. Attól rettegsz, hogy lefülelik a gondolataid, és élő adásban közvetítik a rádióban. De magaddal még mindig jobb, mint bárkivel. Mert sose tudni. Bármelyik virágcserépben lehet poloska.
Szeretkezni is magaddal szoktál. Pontosabban dugni. Mert nem szeretsz senkit, és nem szeret senki. Az apádtól kapott rovásírásos, csontnyelű bicskáddal simítasz végig hasadon. Lapos és feszes a mindennapos tornától. Az egészséges és rendszeres élet illúziója…
Eljátszadozol a bicska nyelével, és a gondolattal, mi lenne, ha a pengéjét dugnád fel. Nem emlékszel pontosan, mi történhetett, de egyszer összeroncsolt altesttel találtak rád barátaid, kis híján elvéreztél. És csak annyit mondtak: „Te kis butus.”
Olyan rég eladtad már a tested, hogy nem érzel semmit. Időnként fáj, amikor a szükségedet végzed. Máskor mire felébredsz, már kész is.
A mai nap is szokás szerint, délelőtt tizenegy körül indul, szartakarítással. Húsz ágynemű-garnitúrád van, hogy ne kelljen minden nap beindítani a mosógépet. Az egész házban hypo és fekália szag keveréke terjeng. A kutyát elfelejted levinni, ezért hálából megöntözi az antik bútorok lábát. Nincs erőd haragudni.
A spejzhoz vánszorogsz, úgy rémlik, az egyik üveg bor fele még megvan. Remegve nyúlsz utána. Kiderül, már csak egy korty maradt benne. Zuhanyozni, felöltözni, eljutni a kisboltig. Mindez reménytelenül megvalósíthatatlannak tűnik. Ilyenkor minden olyan messze van. A zokni pedig mindig a kezedre akar mászni. Ahogy közeledsz a trafikhoz, úgy ugrál egyre távolabb. Összeesküvés! Meg akarnak ölni! A fésű felsebzi fejbőröd. A pohár a földre dobja magát, hogy össze kelljen szedni, és megvághassa a kezed. Hosszasan nézed, ahogy csöpög a vér a kávédba. Egy, kettő, három… Addig számolod, míg el nem nyom a delírium.
Ma ráérsz, csak este nyolcra kell menned.     
Fekete harisnyát veszel fel piros szoknyával és fekete, kivágott felsővel. Nyakadra sálat csavarsz, mert őszre jár, és mert így illik.
- Húzd fel a szoknyád! – parancsolja a férfi.
Megteszed. Másképp esély sincs rá, hogy beszéljen. Ez pedig többmilliós ügy. Milliók, egyetlen névért.
- Ha lehet, hátulra tegye, nem szeretnék teherbe esni! – kéred, okkal, hiszen az elmúlt évben két abortuszod is volt.
A pasasnak nem kell kétszer mondani, durván, minden síkosítás és előjáték nélkül beléd hatol. Sírsz, de nem mutathatod. Eljátszod, mennyire élvezed. Közben csomókat tép ki a hajadból.
Két perc az egész.
- Hála Istennek – sóhajtasz fel, mikor az öltönyös a sliccét rángatja.
- Most üljünk le, tárgyaljuk meg az ügyet, amiért idehívtam – köszörülöd meg torkod. Annak is örülsz, hogy ezúttal nem kellett szopni.
- Hát nem baszni hívtál, Kicsike? – röhög a pasas – Milyen világot élünk! Már nem csak a titkárnők kurvák, hanem a politikusok is. Fajj! – köp az arcodba.
Meg se rezzensz.



1. [tulajdonos]: 1.A hó alatt2019-01-17 11:58
A hó alatt


Régóta szeretnénk egy próbababát. Olyan igazi tökéletes testű, végtagok nélküli torzót. Ám a divatboltban nem adják oda, csak a ruháját, ami minket kicsit sem érdekel. A kínai piacon lehet kapni, de olyan drága, hogy az árán tíz ázsiai prostit is vehetnénk, de kell a francnak a pöcsből kerekített lyuk. Ha már keleti, akkor zacskós leves. Műanyag, és nem is túl finom, de legalább mindig kéznél van. Mint a guminő. Van egy, Piri nénének, hívjuk. Olyan kicsi, hogy maximum egy tengerimalac tudná rendeltetésének megfelelően használni. Az ablakba állítottuk, hogy ha a szomszéd bácsi benéz, legyen egy jó napja.
A látszat csal. Nem, nem vagyunk mi perverzek, csak szeretünk játszani. Ármint az apja terrorizálta, engem az anyám. Ez a közös bennünk. Meg hogy szeretjük a horrorfilmeket. Ez köt minket össze. Meg a két kutyánk, Bütyök és Hurka. Gyereket egyikünk se akar. A végén még véletlenül a klotyóban kötne ki. Vagy a hamburgerben. Nem vagyunk ám mi gyilkosok, csak kicsit felelőtlenek, és persze, mint mondtam, szeretünk játszani. Ha hiszitek, ha nem, romantikázásban sem vagyunk utolsók. Minden este kézen fogva nézzük meg az Amerikai Horrosztori legújabb epizódját. Karácsonyra pedig barátom egy igazán különleges, szívhez szóló ajándékkal lepett meg: egy fejetlen plüss-zombival. Ott lóg a hitvesi ágyunk felett. És most ők… Elmondhatatlan boldogság. Egy félig lebontott ház tövében hevertek meztelenül, árván, évek óta. Ki képes kidobni egy nőt csak így? Ráadásul mindjárt négyet? Elhatároztuk, hogy felszedjük őket.
Beültünk a jó öreg szürke terepjárónkba, út közben megálltunk két sittes zsákot venni. Egy árokban hevertek, sárosan. Ármin alig tudott hozzájuk férkőzni, egy ágas-bogas fa állta útját, nehezen engedte el megszokott lakótársait. Barátom feldobálta őket az árokpartra, ahol zsákot húztam rájuk. Az egyikük nyakából groteszk fejként kilógó kampó megszúrta a kezem. Betettük őket a hátsó ülésre, és elmentünk bevásárolni az esti hamburgerezéshez. Mire visszaértünk, az egyik zsák tartalma átáztatta az ülést.
- Bepisiltek a csajok! – viccelődött Ármin.
Tudta, hogy ez tetszeni fog, ki tudna ellenállni egy aranyesőnek?
Otthon szép sorjában betettem őket a kádba.
- Lám, valamire mégis használható apád büdös szappanja! – közöltem, majd a kecsketejes tusfürdőre váltottam. Megérdemlik a törődést. Szivaccsal mosdattam őket, egyre fehérebbek lettek. A belsejük nem is olyan vészes, rosszabbra számítottam. Csak egy bogár és pár marék falevél. Majd Ármin kipucolja a kádat, úgyis tisztaságmániás, ha nincs por, csinál, hogy legyen mit porszívóznia minden délelőtt.
Idő nincs, csak mosom, mosom a bábukat, ki tudja mióta. Talán csak beképzelem, hogy sóhajtoznak örömükben. Biztos az éhség teszi, a piruló hamburgerhús illata beférkőzött a fürdőszobába.
Egyelőre a padlóra teszem őket, a törölközőtartó mellé, csöpög belőlük a földszagú víz. Falhoz vannak állítva. Olyanok, mint egy nagyon szigorú, kihúzott hátú női hadsereg.
Eszünk. Elterpeszkedve, bőségesen, mint a kiskirályok. Vagy mint akik jól végezték dolgukat. Ebéd után felteszem új barátnőinket a ruhaszárító állványokra, kettesével, egymásnak háttal épp elférnek. Lefotózom. Szépek. Ha egyszer házkutatást tartanának, gyorsan el kéne őket rejtenünk. Mert ezek bármit bizonyíthatnak, azt is, amit el sem követtünk. Jó társaságba keveredtek, a félig-leeresztett guminagyi és a pink dildószett mellé. De nem kell őket félteni, kiállnak magukért. A szocializációval még lesz dolgunk, ahogy az utcán talált állatoknál mindig. A szobatisztaság, szófogadás, meg minden. Igaz, a csivavánkat se dobjuk ki, amiért minden nap telikakálja a szőnyeget.
Kellene valami, ami beindít minket. Régebben a közös fürdésre esküdtünk. De egyre kisebb lett a kád, és már nem fértünk el benne ketten. Az együttalvásnak a kutyák vetettek véget: választás elé állítottam a párom, vagy Bütyök, vagy én. Bütyköt választotta. Pedig én jóval kevesebbszer csorgattam rá a nyálam, és karmoltam pofán, mint ő, de talán ez volt a baj. Ízlésről nem lehet vitatkozni.
Pedig sokan nem értenék, hogy lehet egy műnőt szeretni. Mi se tudjuk. De a négy az más, egy egész hárem. Egy olyan hárem, amiből senki nem akar elszökni, nem féltékenykedik, nem beszél vissza. Csupán élettelen tárgyak.
-    Te, ez az én törölközőm! – kiabálok. Ármin bejön, nem érti, miről van szó.
- Csupa víz a törülközőm! Megbeszéltük, hogy a ciklámen az enyém! – hördülök rá. – Múltkor a fogkefém, most meg ez! – dohogok.
- Drágám, én még nem is fürödtem – csodálkozik elkerekedett gyerekszemmel.
- Akkor ki törölközött a törülközőmmel?
Ordításomat visszaverik a falak. A kis szobából halk kuncogás hallatszik, mintha egy csapat kollégista lány nevetné ki a tanító nénit.





Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-06-05 10:21 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-06-25 05:55   Napló: Játék backstage
2019-06-25 01:41   új fórumbejegyzés: Petz György
2019-06-25 01:26   új fórumbejegyzés: Steszkó Juli
2019-06-25 01:22   NAGYÍTÓ /furim:.../
2019-06-25 00:11   NAGYÍTÓ /Mórotz Krisztina:hm/
2019-06-24 23:22   Napló: Héderváry Luca
2019-06-24 22:51   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-06-24 22:36       ÚJ bírálandokk-VERS: Steszkó Juli Miért
2019-06-24 21:34   Napló: Játék backstage
2019-06-24 20:54   Napló: efmintszerint (Sági Ferenc)