NAPLÓK: A VERS LEGYEN VELETEK Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 22:24 Összes olvasás: 32198| 257. | [tulajdonos]: ÁTOKVERSET ÍRNI | 2021-06-01 08:10 | Átok verset írni - ez közismert a magyar irodalomból. Íme, lentebb itt az egyik opusz. Vezsenyi Szabadon című "átokverse" tehát nem előzmények nélküli. Viszont nincsen még kész. S nem azért, mert rímek nélkül íródott. Hanem mert helyenként igénytelen a megfogalmazás. Be kell tenni a fiókba. Aztán úgy elővenni Vezsenyinek, mintha nem ő írta volna és már "nem érdekelné" (az adott indulat) - s ezek mögött magát a szöveget látná meg. (Versvaksága elmúltával.) Aztán akkor, igényesebb sorokkal, feljavíthatná - ha akarná. Ha mint szöveg, még mindig fontos neki. Vörösmarty Görgeyt tévesen (!) kárhoztató verse is átokvers. Vagyis a költő tulajdonképpen "hazudik" ebben a versében. Az most mindegy, hogy Kossuth szintén igazságtalan Görgeyvel és Vörösmarty őt "utánozza".
Aki a történelmi igazságra kíváncsi, előtte olvassa a linkelt történeti elemzést, amely azt bizonyítja, hogy Görgey valójában nem volt áruló. Sőt, helyesen cselekedett.
https://mult-kor.hu/20130912_?pIdx=4
Vörösmarty Mihály
ÁTOK
Görgeinek híják a silány gazembert,
Ki e hazát eladta cudarúl.
Kergesse őt az istennek haragja
A síron innen és a síron túl.
O százezernyi hős fiak vezére,
Dicső, ha győz, dicső, ha elesik,
Ki úr leendett, milyennél nagyobb nincs,
Meghajlott a lábtúrta fövenyig.
Kezében volt az ország szíve, kardja,
S ő mint pofon vert, megrugdalt inas,
Feladta gyáván mind e drága kincset,
Bérért vagy ingyen, mindenképen gaz.
Hallgatnak ágyuink, a puska nem szól,
E némaság oh mily réműletes!
A hajdu nem küzd, a megjött huszárnak
Kardján most nem vér - csak köny csergedez.
Harc nélkül, alku nélkül így elesni!
Egymásra néznek a bús harcfiak
S a hitszegő vezérre szíveikben
Kihalhatatlan átkot mondanak.
"Isten, vagy ördög - így kérdik magokban -
Melyik teremté ezt a Görgeit?
Ily férget isten soha nem teremthet,
Ezen megtörnék emberben a hit.
Hervadjon a fű, ahol megpihenne,
Akadjon fel, midőn a fára néz,
Enyhet ne adjon éhe, szomja ellen
A föld, s ne nyujtson soha emberkéz...
Kergesse őt a balszerencse, mint
Szilaj kutyák a felriadt vadat.
Éljen nyomorból, kínból mindhalálig
S ha elhal, verje meg a kárhozat."
Gebe, 1849. október 10.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
