NAPLÓK: A VERS LEGYEN VELETEK Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 07:41 Összes olvasás: 32129119. | [tulajdonos]: ÉLNI VAGY ÍRNI? | 2018-08-16 11:26 | Egy leendő alperes, aki engem azzal fenyeget, hogy "tönkre tesz a Dokk-on", s néhány nappal később, mintha csak ezt a fenyegetését akarná valóra váltani, valóban rasszistának nevez és megpróbál nyilvánosan megalázni, az ne tüntessen azzal, hogy utána (félre)értelmezni próbálja a Mórotz Krisztina kapcsán a Dokk-ról mint költőiskoláról és az antiszociálisnak vélt magatartásról írottakat. Idézem: Azt olvasom, hogy P.A. nem tekinti gondnak, ha valaki magánemberként kibírhatatlan, de egyébként tehetséges, és művészit alkot. Petőfit hozta példának, akiről Jókai is elítélőleg nyilatkozott. Mielőtt szó érné a ház elejét, lehet, hogy szó szerint nem ez volt leírva, de a lényeg ez volt. Meg, hogy nem azzal kell törődni, ha valaki idegileg túlfeszített vagy labilis, hiszem jó pillanataiban meg kiválót alkot. Idézett szakasz vége. Válaszom: Nem ez volt a lényeg. Hanem az, hogy az antiszociális magatartás betegségre is utalhat, viszont itt egyikünk sem orvos. Nincs jogunk beteggé nyilvánítani valakit. Beteget viszont nincs jogunk "normális emberként" megfegyelmezni akarni. Hiszen lehet, hogy antiszociális magatartása mögött betegség rejlik. (Sőt, legtöbbször valószínű. A TBZ - a társadalmi beilleszkedési zavar is az, vagy majdnem... határeset, de az intézetekben, a viselkedni nem tudó gyerekeknek például Ritalint kell szedniük.) De innen inkább idézem a tegnapi szövegemet, amit Gyurcsi Zalán György "szakaszosan" tud csak értelmezni, mert nem akarom minden nap falra hányni a borsót. "Talán a tulajdonosok szavazhatnának arról, milyen mértékben felhalmozott "probléma szint után" tanácsoljunk el valakit a Dokk használatától. De akkor adott esetben ki kell mondani azt a (szükséges rossz, bár embertelen) megindoklást is, hogy az illető a Dokk számára - gyaníthatóan - úgymond "túl beteg". S akkor ott a következő probléma: ez egy művészeti oldal. S a kortárs művészetben néha a betegség határán imbolyogva érték el egyes alkotók kimagasló teljesítményeiket. Nem a betegség, hanem az egészséges pillanatok ajándékaként. De amit a beteg szakaszok követtek, amikor az illető sem alkotni, sem viselkedni nem tudott. Festők, költők, írók, zeneszerzők... Olykor ma legnagyobbnak tartott költőink viselkedtek alkalmanként beszámíthatatlanul. Még ha egészségesek voltak is. Mint Petőfi. Híres anekdota, hogy Herczeg Ferenc, ifjú újságíró korában azzal a kérdéssel ostromolta a lépcsőn épp a nappaliba lejövő, már nagyon öreg (bár frissen újraházasodott) Jókait! - Mester! Mondjon valamit Petőfiről! Milyen ember volt? Mire Jókai, kiabálva: - Szörnyű! Szörnyű! És nem volt hajlandó többet mondani." Most pedig a mai kiegészítés. Nem kell összetéveszteni a szezont a bozonttal, Gyurcsi! Ez egy költészeti iskola! Vagyis a Dokk Irodalmi Kikötő. Nagyon kellemetlen, mindannyiunknak, amikor egy úgymond antiszociális ember "élni: társaságba, csevegésbe, smúzolásba, vitatkozásba" jön ide (mert otthon magányos), ahelyett, hogy a verseit hozná. vagy csak ritkán hozza. Van azonban egy másik veszély is. Amikor az úgynevezett szociális ember jön ide "élni: társaságba, csevegésbe, smúzolásba, vitatkozásba. Mint például te. S nem a verseit hozza. Vagy ha igen, akkor azok "szociális" - rendi, szájba rágott formájú, közepesen érdektelenül "derék" - vagyis például engem - fájdalom, semmire sem inspiráló, bár alapjában rendben lévő, ráadásul jól elmondott műveit hozza. Ezek közül kiemelkedik a tengerészti prózád, amit dicsértem. Nos, ha most nekem választani kéne, hogy egy kellemes emberrel "legyek-e együtt" a Dokkon, aki közepesen érdektelen és "derék", vagy egy elviselhetetlen antiszociálissal, akinek még a rossz versei is inspirálnak, mert olyan nézőpontból és sosem láthatom a dolgokat, akkor itt, e költőiskolában, ezt külön kihangsúlyozom, s nem mondjuk egy polgári munkahelyen, vagy egy családban, nos - itt tehát - én a kellemetlen inspirátort kéne hogy válasszam, ha irni szeretnék. (S nem pedig mondjuk "lakomákra járni", ahol a házigazda nem tervez felolvasást. Hiszen az egész eddigi életem arról szólt, hogy sehol - a Dokk-on és az irodalmi körökön kívül - SEHOL. DE SEHOL nem terveztek felolvasást. Csak mindig és örökösen mindenféle lakomákra kellett járnom. Anélkül, hogy szerző lehettem volna. A hátralévő életemben ezért, de főleg itt a Dokk-on, velem ez többé nem fordulhat elő!) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|