Komáromi Éva, Olaszországban férjhez ment volt gimis társam írja, a török nyelvtanulásom megkezdésével kapcsolatos posztomra a fészen, hogy szépnek találja a török nyelvet. S valóban: a szép szó - törökül güzel. S hasonlóan cseng a magyar gazella szavunkhoz, ami egy valóban szép állatot jelent. Sok ilyen szép hangzású szavuk van. Viszont akad itt számos furcsaság is, úgyhogy ezt válaszoltam. (Mivel mindez a magyar és török szavakról szól - és mert mindez érinti a jövőben tervezett műfordítói működésemet, itt is közzé teszem.) ---------- A török szép nyelv, igen, és néha mégsem - főleg nekünk magyaroknak. De ez e dolog diszkrét bájához tartozik. Ugyanis időnként illetlen hangzása van egyes török szavaknak. Néha avítt, esetleg pejoratív régi magyar szavakat idéznek. Vagy ellenkezőleg - ma hangzik illetlenül magyarul, míg valaha - 1000 éve - természetesen csengett. Például a török - bas - szó. Így kell mondani - basz - ahogy a magyarban. (Az - s- sz-nek ejtendő.) S mit jelent? Azt, amit eredetileg (nyilván pejoratív kicsengés nélkül, pláne egy nagyállattenyésztő kultúrában) a mi nyelvünkön. Nyom. Megnyom. Illetve a törökben: sajtol, szorít. De náluk a könyvnyomtatás is: "basi". A nyomdász pedig: "basici" /a sima c=dzs/. Vagyis magyar "rámutató" fordítással: ő (nem halász, vagy kanász, hanem) a baszász. De például a koca azt jelenti: férj. Ezt kissé nehezen tudtam megszokni, még akkor is, ha a c-t dzs-nek ejtik benne. Azonban a kos: koc', a kecske: kec'i, az alma: elma. A balta: balta. A ló: at, de a mén: beyjgir (pejkó). A teve: deve. A strucc (a lábait tekintve találóan:) "tevemadár". Vagyis: deve kus'u. (Kus': madár, amelyik ugye "huss" - és elrepül.) Egyébként az ökörszem neve törökül c'ali kus'u: "bokormadár". A c'ali= bokor, persze pont nélküli i-vel, amit ők már majdnem ü-nek ejtenek (magyarul: csalit). Viszont az ökör: öküz, a szem: göz, és ők is használják az ökörszem = öküz gözü szókapcsolatot, csak náluk ez egy nagyszemű szőlőnek neve. Talán a "kecskecsöcsű" szőlőt hívják így. Viszont náluk nem a kecskére nem szabad a káposztát bízni, hanem a macskára nem - a sajtot! Több száz török eredetű szavunk természetesen nem a török hódoltság ideje alatt jött át, hanem egy 1000 évvel ezelőtti együtt vándorlás emléke, talán Nyugat-Ázsiából. Amikor még közös vallásunk, sámánisztikus egyistenhitünk volt. Egyébként a török nyelvben még annyira benne van, hogy egy valahai lovas nemzeté, hogy ők minden jármű használatát a "lóra szállni", lovat megülni igéjével fejezik ki. Megülni (binmek) a lovat (ata): Ata binmek. Biciklizni? Biciklete binmek. Vonatra szállni? Trene binmek. Repülőre...? Uc'akla binmek. Vagyis ők azt (a repülőt) még mindig "megülik" - csak már nem tudnak róla.
Ma átmentem a Yunus Emre Enstitüsü (teljes magyar néven: Junus Emre Budapesti Török Kulturális Központ) török nyelvtanfolyamának alapfokú vizsgáján. (Junus Emre 13. századi török szufi misztikus költő volt; mnt tudjuk, a külföldi magyar kulturális intézethálózat is költőről, Balassiról kapta a nevét). Ezzel jogosulttá váltam arra, hogy az októberben induló középfokú tanfolyamra beiratkozzak. Célom a turkológia szak, ahová középfokú török nyelvvizsgával lehet jelentkezni. Hogy 6 nap múlva lesz a 63. születésnapom, az egyelőre nem bizonyult hátrányosnak a nyelvtanulásban. Sőt, a muzikalitás egyfajta pluszt ad, hiszen vannak fiatalok, akik kevésbé muzikálisak mint én, ezért náluk - fiatal koruk ellenére - mintha nagyobbak lennének a nehézségek a hallott szöveg megértésében és a helyes kiejtés utánzásában. Én az egyik órán még énekeltem is. Megtanultam kívülről az órán, hangfelvételről bemutatott népdalt, kisebb meglepetést keltve (A jelöletlen - c - betűket dzs-nek kell ejteni.) : "Uzun ince bir yoldajim (hosszú keskeny utam járom), gidiyorum göndüz gece (éjjel nappal úton vagyok), bilmiyorum ne haldeyim ( hogy ki vagyok, nem találom) gidiyorum göndüz gece, göndüz gece, göndüz gece (éjjel nappal utam járom, utam, járom, utam járom). Ezt a dalt ugyanis én már három éve ismerem, véletlenül bukkantam rá az interneten, amikor Bartók nyomán a magyar török dallamhasonlóságokat kezdtem keresni. S most végre az intézet hivatalos tananyagában, és hanganyagában, ott volt a szöveg is. Az órán meglepett tetszést arattam! (A c' aposztrof ejtése: 0cs.) - C'ok güzel, Antal! C'ok güzel! (Nagyon szép! Szó szerint "sokan" szép. C'ok=sok.) ) - mondta Mustafa, török anyanyelvi tanárunk. Örültem. ----------- Viszont a vizsga előtti hetet el kellett kérnem a kollegáktól a munkahelyemen, hogy felkészülhessek. S ezt holnaptól kell majd visszaadni. Ezért nem mehetek el a Hajdúböszörményi Írótáborba, s nem lehetek ott a ma esti Dokk-bemutatkozáson sem. (Valamit valamiért.) Talán majd jövőre - és talán a repertoárom török/magyar vonatkozású tovább bővítésével. (Idővel zenei anyagot is kiadnék - még nem tudom, hogy világzenei saját versekkel, vagy első lépésben török/magyar dallam párhuzamok szövegeinek a műfordításával. Esetleg ezzel is azzal is... )
Kiegészítés a 100. bejegyzésemhez, ahol kútmérgezőnek (kovácsoló) írom, hogy Janákynak eddig két kötete jelent meg. És nem úgy, ahogy ő képzeli "tudjuk, hogy megy ez". Ráadásul ő nem tudja hogy megy ez. Nem volt a részese ilyen folyamatnak. Tudniillik, hogy egy publikációs szűrön sikeresen átvitt művét egy kiadó felvállalja és megjelentesse. Hangsúlyozom: országos orgánum publikációs szűrőjén átment műről beszélek, nem magánkiadásról (a publikációs szűrőket elmellőzendő). Janáky most a harmadik kötetének előkészületeiről ír a facebook-on. Idézem: "A következő kötetem megjelenésére pályázik ősszel egy kiadó. Négy verses elbeszélés/novellavers lesz benne. Ezek közül a két leghosszabb már megjelent az utóbbi két évben a KULTer.hun és két részletben a 27.000 karakteres a Tiszatájban. Ez a most közölt lesz a harmadik. Rövidebb. A negyedik is... elfogadva." Idézet vége. Tehát valójában így - nem kútmérgezőnk elképzelte - módon megy ez a mai Magyarországon. Országos lapokban kell megjelenni (Janáky 27 ezer karakteres művet publikált a Tiszatájban), majd azt követően (és nem előtte) kopogtatni kell a kiadók ajtaján, utalva a publikációs listára. Nem túl bonyolult. (Egyszerűbb, mint a kútmérgezés.)
Remek pódium estet tartottál Szokolay (idősebb lévén felajánlom a tegeződőst) - még mindig a hatása alatt vagyok - Bátai feltette a naplójába - (s ez engem nagyon inspirál a pódiummunkámban). A többi nem számít ehhez képest, rizsa. Szélmalomharc a képzelt ellenséggel - téged nyilván inspirál, én közben török/magyar népzenét hallok, (még akkor is, ha a rádióban a hireket mondják). Ez egy ilyen korszakom, s készülök a zenei anyagom összeállítására. Az első opusz "próbaéneklése", benne a magyar szövegtöredékkel ("Sok éve mér meghalt az én apám") a legutóbbi Dokk est közepe táján megtörtént. Gyurcsinál már hangszerrel szeretném előadni a végleges verziót. Egész lemezt tervezek ilyenekből, a magyar szövegeimmel; ezek nem műfordítások, hanem önálló versek lesznek. Ki sem látok ebből. (És nem is akarok.) Nem tudom, hogy valójában mit is írtál, de látom, hogy fontos neked, ezért megjelentettem. Gyere el a Gyurcsi-találkozóra. Ott majd kifejezheted magad! Hadd legyen - legalább arra az alkalomra - Veresegyházából tényleg VERS-egyháza!
Elhatároztam, hogy soha nem szólok Önhöz, de van a képmutatásnak olyan foka, ami már mégsem tűrhető szótlanul. Ön Kányádi Sándorra hivatkozik a Dokkon, miközben tudja, hiszen jelen volt, hogy egy vérengző éjszakán 2008. márciusában kitörölte valaki innen Kányádi Sándor verseit. Mindet, a Halottak napja Bécsben címűt is, a Valaki jár a fák hegyén-t is. Mint ahogy Csoóri Sándor, Csukás István, Tornai József, Utassy József verseit is. 2008. márciusában őket is eltüntették a dokkról. Nem tartozhattak bele a magyar költészet legnagyobb adatbázisába. Ám nehogy azt higgyük, hogy az életkoruk vagy az elismertségük miatt kellett kihullaniuk. Bertók László, Kántor Péter, Kemény István, Kovács András Ferenc, László Noémi, Marno János, Oravecz Imre, Parti Nagy Lajos, Petõcz András, Rapai Ágnes, Szabó T. Anna, Székely Magda, Szijj Ferenc, Takács Zsuzsa, Tolnai Ottó, Várady Szabolcs mind maradhatott a híres-neves poéták közül. Hogy mi a közös bennük? Õk a Szépírók Társasága tagjai. Ezt most bővebben nem szeretném kifejteni, de annyi mára már világos, hogy az úgynevezett szépírók zöme Magyarország helyét más kultúrkörben képzeli el, mint a kiebrudaltak. Más szellemi áramlatok alárendeltjeként, múltunkat és jelenünket másképp értelmezve.
Kányádi Sándortól, akinek tudtával és beleegyezésével kerültek fel ide (általam) a versei, senki se kért bocsánatot. Most már nem is tud.
A Dokk nem eltulajdonítja a szerzők verseit, hanem népszerűsíti azokat - hiszen publikációs felület is - többek között. Megszólaltatja, felolvastatja, stb. Most hunyt el Kányádi, az egyik naplóíró feltette a karcolatát arról, hogy "A vers az, amit mondani kell". Ez egy ilyen iskola - az oralitás újra felfedezése. Kezdőknek különösen fontos, hogy meghallják a készülő verset, vagy a már kész versüket. Fejleszti a belső vershallást. Épp írtam Gyurcsinál, hogy egy költőnek tényleg nem muszáj felolvasni tudni - Weöres Sándor fejhangon makogott - de mégis megvan annak a maga varázsa.
Kedves Antal, lehet, hogy ez jogászkodó szőrszálhasogatás - hajlamos vagyok rá -, de az Alapszabály szerint ezen a publikációs felületen a versek beküldésével nem száll át a szerzői jog a közreadó portálra: marad a szerző birtokában. Dokk-versekről ezért akkor beszélhetnénk, ha az egyik beküldő neve Dokk János vagy Dokk Janka lenne. Hasogatás vége.
Gyurcsi nehezményezi, hogy ismét szóba hoztam a versegyházi jav. veresegyházi Gyurcsi féle Dokk-találkozót (ahol előre megtiltotta, hogy verseket olvassak fel - én erről nem tudtam volna lemondani, ezért nem mehetek). Pedig nemigen volt olyan Dokk-találkozó és Dokk-esemény, ahol ennek az irodalmi kikötőnek, költői műhelynek és művészeti fórumnak a versei NEM hangozhattak el! Mert akkor mivégre a Dokk nevével történő reklámozása ennek - és bármilyen későbbi - a "Dokk-találkozónak"? Ez engem mint résztulajdonost, egyre inkább érdekel, mert egyszerűen nem akarom elhinni, hogy ilyen Dokk-esemény egyáltalán lehetséges. (Dokk-találkozó Dokk-vers nélkül!) Úgyhogy kíváncsian várom, mi sül ki ebből. És sokat fogok írni róla, akár tetszik ez Gyurcsinak akár nem. A szólásszabadságomat pedig a Dokk-on - a törvényesség és a Dokk-szabályok betartása mellett - SENKI (ő a legkevésbé - hiszen folyamatosan erre tesz kísérletet) nem csorbíthatja.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
