NAPLÓK: A VERS LEGYEN VELETEK Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 09:20 Összes olvasás: 32133| 137. | [tulajdonos]: LEGYETEK AZ ÖTLET NEVELŐSZÜLEI | 2018-08-26 17:24 | Anikó és Béla üzenetére válaszul: valóban nagy ötletnek mondható, mert annyira "adja magát". Csoda, hogy másnak eddig nem jutott eszébe. Az ötlet édesanyja tehát a Valóság, a nemzője én vagyok.
Mindez ezekben a pillanatokban születik, Ti, első érdeklődők, valamennyien, legyetek a nevelőszülei! A későbbi munkacsapat önkéntesei.
A feleségem volt a fotós.
Utána elmentünk a Veresegyházi Medveotthonba. Rengeteg kisgyerekes családot láttunk. Ez azonnal adja az állatvers fesztivál ötletét is, vagy az állatokról szóló gyermekvers fesztiválét. ("Az élet él és élni akar" /Ady/).
S a valóság hogy megajándékozott - teljesen váratlanul - a feleségem kért, hogy menjünk körbe a hatalmas medvekifutó körül, de nekem feltűnt valami és maradtam. Új kezdeményezésként farkasok is laknak a medvékkel közös területen, s egy magányos farkas odajött a kerítéshez, ahol a gyerekes családok épp az odagyűlt medvéket kezdték etetni mézzel, hosszú fakanalak segítségével. A farkas aggódva figyelt hátra a bozótos felé s egyszer csak előrontott egy több tagú farkasfalka és egyszerre többen is neki estek ennek a magányos, kivert egyednek. Csakhogy az volt annyira intelligens, hogy még a földön meghempergetve is a medvék közvetlen közelébe sodródjon, mire azok hangos hörrenéssel rontottak neki a farkas kupacnak, s támadói ijedten ugrottak le róla. Sőt, a magányos farkas utána még vissza is támadott. Úgyhogy a falka végül nem győztesen, hanem "elkergetve" távozott onnan.
Ez tetszett.
Nem maga a történet, hanem az, hogy a Valóság ennyire kegyes hozzánk, ha hajlandóak vagyunk odafigyelni.
Visszatérve a Vers-egyház ötletére, ez idáig teljesen az én magánkezdeményezésem. Az erről szóló jelentést eddig - ebben a sorrendben - a Veresegyházi Művésztelepnek, Veresegyház polgármesterének és Papp-Fűr János főszerkesztőnek küldtem el elektronikusan. Az első kettő címre facebook nyílt levélként és emailként is, fotóval, Jánosnak emailként, ezzel a fotóval. https://www.facebook.com/photo.php?fbid=10212900607406114&set=pcb.10212900575685321&type=3&theater | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 135. | Hepp Béla: VERS-EGYHÁZ | 2018-08-26 15:09 | | Már írtam máshol, sajnálom, hogy nem tudtam, hol olvasol fel, meghallgattam volna. Az ötlet egyébként tetszik, rémlik valami hasonló a múltból de a tévedés jogát fenntartom -), mindenesetre jó lenne mielőbb beszélnünk róla közösen a DOKK vezetőivel, szerkesztőivel, azokkal, akiket érdekel ez a dolog. Írod, hogy ezt a levelet már elküldted a DOKK nevében: eszerint ennek a szervezésnek a belső munkái már tartanak valahol? Érdeklődéssel várom, hogyan tovább :-). | |
| 134. | [tulajdonos]: VERESEGYHÁZBÓL VERS-EGYHÁZ | 2018-08-26 12:32 | A facebook-on is közzétett nyílt levelem Veresegyház elöljáróságának.
Fotók a facebook oldalamon.
-----------
Tisztelt Polgármester Úr, Tisztelt Városvezetőség!
Tájékoztatom Önöket és Művelt Közönséget arról, hogy a tegnapi napon, augusztus 25-én, én Pálóczi Antal, a www.dokk.hu irodalmi oldal, teljes néven Dokk Irodalmi Kikötő egyik szerzője, zenés versfelolvasást tartottam Veresegyházon, így változtatva át a települést erre az egy napra "Vers-egyházra". Ez most félig komoly, félig egy irodalmi tréfa rész volt, stílusosnak szánt válaszul egy szakmai vitában (a hanganyagot most vágom és hamarosan meghallgatható lesz). Felmerült azonban bennem, megörülve a település új fejlesztéseit látva aznapi város bejárásom során, hogy az év valamelyik erre kiválasztott napján a jövőben mindig lehetne egyszer Veresegyházból "VERS-EGYHÁZAT szervezni. Amolyan helyi "költészet napját", ahol a városi művésztelep alkotói is kiállíthatnának s különféle felolvasásokat, egész napos műsor-sorozatot, akár versmegzenésítő fesztivált is rendezhetnénk. Engedélyt kérve arra, hogy még a városnévtáblát is átragaszthassuk arra a napra VERS-EGYHÁZRA (ha már ennyire adja magát).Hátha ez a kezdeményezés idővel országos hírű rendezvénnyé nőhetné ki magát! A szervező munkát a Jónás Tamás és Lackfi János alapította, s jelenleg Papp-Fűr János költő főszerkesztésével működő, országos ismertségű Dokk Irodalmi Kikötő ebben érdekelt alkotói, az én irányításommal, magukra vállalnák.
Ezt a levelemet, ötletgazdaként, elküldtem a Veresegyházi Művésztelep vezetőségének is. Kalandra fel!
Pálóczi Antal | |
| 133. | [tulajdonos]: MÉGIS NYITÓVERS LESZ | 2018-08-25 06:01 | Sőt, egyenesen ezzel az opusszal kezdem a BALATONVERSEK című új kötetemet.
Ma reggel ezzel ébredtem.
Inkább visszaveszem a már leadott Kutyát karácsonyra című kötetből.
A folytatásban sok szöveg szól majd arról, hogy idővel a nemiség is ugyanilyen természetes közegemmé vált és ugyanolyan szívesen mártóztam meg benne, mint a Balatonban.
(Van egy félhivatalos megállapítás arról, hogy a Niagara vízesés által alkotóelemeire porlasztott víz különös pszichikai hatással van az emberre. Könnyebben lesznek a környezetében öngyilkosok - vagy éppen szerelmesek - az emberek. Ha ez igaz, akkor a déli part hullámverése által porlasztott Balaton víznek is lehet ilyen hatása. Dús pásztoréveim emlékeit kutatva én legalábbis erre gyanakszom.)
https://dokk.hu/versek/olvas.php?id=27159 | |
| 132. | [tulajdonos]: KORR 2 | 2018-08-24 11:18 | | Én lényegében már 2,5 éves koromban "elbúcsúztam" Szokolay Zoltán problémakörétől... | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 131. | weinberger: vesszőtlen | [tulajdonos]: KORR | 2018-08-24 09:21 | | Ha le kívánod védetni a mondatot, Antal, akkor - ahogy már korábban is tanácsoltam - hagyd ki belőle a vesszőt, pontosan azért, amiért a magyarban is vessző nélkül írtad: a "leben und leben lassen" ebben a formában vált összetartozó nyelvi egységgé. | |
| 130. | [tulajdonos]: KORR | 2018-08-24 08:54 | | Ebben a versben tehát, a későbbi "fülemből képzelt vér folyik költő" mint kisgyerek | |
| 129. | [tulajdonos]: KÖLTŐK GYERMEKKORA | 2018-08-24 08:39 | Ez tehát az a versem, amelyről az alábbiakat írtam. S amelyben én lényegében már 2,5 féléves koromban "elbúcsúztam" Szokolay Zoltán problémakörétől, világlátásától, sőt, az esztétikájától is. A jellem és az idegrendszeri típus ugyanis már életünk első néhány évében kialakul s a költő - a jó költő, Szokolay is az - később ezen személyiség számára választja meg a mondanivalót és az annak kifejezésére használt költői eszközöket. Lényegében már akkor eldől, hogy valaki a későbbi életében szélsőséges mértékben vonzódik-e a kötött formákhoz és a rímes költészethez, vagyis a "doromboló macskát" kedveli-e, vagy inkább a robbanékony dinamikával ható szabadverset, amelyet most olyan "jókutyához" hasonlítok, amelyik visszahozza a frizbit.
Nem igaz tehát, hogy támadnám Szokolay Zoltán költészetét, hiszen ő nem az én világomban - tulajdonképpen nem is az "én időmben" - él.
A kizökkent világ valójában sosem érdekelt. Értelemszerű, hogy jellegzetes, meghasonlott figurája (félrecsúszott nyakkendőjével) szintén hidegen hagy. Olyan ez, mint amikor véletlenül egy minket nem érdeklő filmre kapcsolunk át, tévedésből, de nem nézzük végig, hanem a "mi filmünket" igyekszünk visszakeresni. Újabb hasonlattal: az "uszoda vizembe" az ő rendszeréből, életünknek egy rövid szakaszában, szennyvíz került át: ezt kell most a szükséges eljárással (bármit is jelentsen ez) közömbösítenem.
A Szerkesztőségi főemlős etológiája című regényben pedig elvégzem mindennek a dokumentálását.
S mindezzel párhuzamosan, a "Balatonversekben" rúgom el magamtól a mindig is kritikával szemlélt "fülemből képzelt vér folyik" költői mentalitást, mert ezzel szeretnék emléket állítani az élni akarásnak.(Amit most az intézeti gyerekeknél, hajdani életem visszatükröződéseként is látok.)
Ebben az versben tehát, a későbbi "fülemből képzelt vér folyik költő" mint kisgyerek, azért sír, mert beviszik a Balatonba.
Ezzel szemben az én alteregóm, a magában költő korában a bennünk lakozó nemes vadember élni akarását felismerő hajdani kisgyerek nem akkor sír, amikor beviszik a Balatonba.
Hanem...
KÖLTŐK GYERMEKKORA
hogy sírtunk mindig én és más
későbbi költő
Fonyódon a strandbejáró lépcsőn
olyan rossz annyira kiszolgáltatottnak lenni
csak fölkaptak minket és vittek
hiába sírtunk hiába rúgkapáltunk
mondják annyira üvöltöttem hogy zengett a strand
és ezt nagyon szégyellték a szüleim
hiszen mi odavalósiak voltunk
állítólag még a pesti gyerekeknél is hangosabban sírtam
mikor bevitték őket a Balatonba
csak én mindig akkor
amikor kihoztak | |
| 128. | [tulajdonos]: KORR | 2018-08-24 01:33 | | Warum können die Menschen nicht schreiben, und schreiben lassen? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
