A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS: 1989 - 2019

NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 12:02 Összes olvasás: 19038

70.	[tulajdonos]: 1989 - 2019 - HAJRÁ!	2018-12-27 20:44
Jövőre éljük meg 1989 rendszerváltás harmincadik évfordulóját. Nem "rendszerváltoztatás". Ahogy a sértődött Antall József vélte: mivel szerinte - váltani - a szennyes ruhát szokás. Meg az őrséget - teszem hozzá irodalmárként; maradjon a rendszerváltás mert sokkal jobb szóalak. És kellően kifejező. A korrekt elemzést végző wikipédia is így írja: rendszerváltás, amelynek - idézve a szöveget - "megítélése vitatott. A polgári szabadságjogok és a kapitalizmus sikeres bevezetése után a nagy többség életszínvonala nem emelkedett a lakosság által elvárt mértékben, a társadalmi egyenlőtlenségek viszont jelentősen megnőttek. Sok, főleg alacsony iskolázottságú vagy fizikai munkát végző ember elveszítette az állását, megjelent a hajléktalanság. A rendszerváltástól várt jobb életkörülmények a szélesebb társadalmi rétegekben nem, vagy nem eléggé alakultak ki, emiatt idővel többeknél nosztalgia alakult ki a Kádár-rendszer iránt, mivel az sok embernek nyújtott stabil egzisztenciális hátteret iskolázottságtól vagy munkajellegtől függetlenül.[2] A bécsi Institut für die Wissenschaften von Menschen (IWM) 1995-ös és a Medián 1997-es rendszerváltásról szóló közvélemény-kutatása alapján a többi "átmenet"-országhoz képest, Magyarország lakossága csalódott a legjobban a rendszerváltásban. Bár a magyar állampolgárok értékelik a pozitívumokat, mint például a politikai szabadságot biztosító struktúrák kiépítését, a rendszerváltás megítélése mégis nagyon negatív, nagyobb az emberek veszteségérzete “szomszédainkhoz” képest. Ebbe belejátszhat, hogy a korábbi rendszer vezetőit és annak fenntartóit (például titkosszolgálatok ellenzékiekről jelentő ügynökeit) csak Magyarországon nem számoltatták el a rendszerváltás során, illetve csak itt nem tették teljesen nyilvánossá a velük foglalkozó inkrimináló dokumentumokat, míg ez más volt szocialista országban megtörtént." Idézet vége. Jövőre lesz 30 éve annak is, hogy a Szép versek '89-be beválogatták három versemet, miután a Vagányos magyok 1989 januárjában - nyolc hónap várakozás után (Bella István versszerkesztő mindig beadta, a főszerkesztő pedig mindig kivette) az ÉS-ben megjelent. Egy hónap múlva pedig a Magyar Televízió A hónap versei című műsorában, Koncz Gábor elmondta. A műsor szerkesztője az ÉS korábbi versszerkesztője, Alföldy Jenő volt. Akihez három évvel korábban, 1985-ben már vittem verset. Behívott s a jelenlétemben elolvasta őket - hangosan. Ellenőrző kérdéseket tett föl; hol dolgozom, mit csinálok (üzemi lapos újságíróként dolgoztam s közben az ELTE magyar szakára jártam). A moszkvai Világifjúsági Találkozó (VIT) irodalmi pályázatán néhány héttel korábban holtversenyben 2. helyezést értem el, Repülő című novellámmal. (Szokolay Zoltán ugyanezen a pályázaton verssel lett második, csak nála volt első helyezett, a novellistáknál első díjat azt nem adtak ki. A helyezett irodalmárok és képzőművészek erre az alkalomra kiadott közös kiadványban jelentek meg Újlenyomat címmel. A Magyar ifjúság című hetilap egyik 1985/júniusi száma, ezzel párhuzamosan, szintén megjelentette a "Repülőt". A VIT pályázat egyik díjnyertes fotójával. S egy verssel. S kinek a versével? Szokolay Zoltán versével - majd felteszem az oldal fénymásolatának kópiáját. Ismeretségünk ilyen régi keletű. Azon a nyáron jelent meg a Párizsi Magyar Műhelyben is három versem. Vagyis Alföldy Jenő ismerte a nevemet, amikor (akkor még Szabó Antalként) behívott. Majd kiválasztott hármat a verseim közül s ezek egyikét - az itt is fenn lévő A fővárosban nincs tanári állás címűt, az Élet és Irodalom 1985-ös évfolyamának egyik nyári számában megjelentette. Közvetlenül "előnászutam" előtt. A feleségemmel a próbaházasság első évét éltük, s Románia közepéből a Dunán leeveztünk a Fekete-tengerig. (A jövő évi "igazi nászutunkon" pedig Mohácstól kenuztunk le a Vaskapuig.) Alföldy ilyen előzmények után szerkesztette be s mondatta el Koncz Gáborral a Vagányos magyok című (itt mulanDokk-nak ítélt) versemet '89 februárjában a hónap versei című TV-műsorba. S kért újabb verseket, és egy fotót is (ezt a feleségem készítette rólam a Rákóczi tér 4-es számú ház kapualjában), mert abban az évben zárta a Szép versek '89 szerkesztését és ebbe is bele akart venni. (Maga a könyv 1990-ben jelent meg - akkor még fonyódi állandó lakos voltam s az ott nyaraló Fodor András költő bevitte volt gimnáziumom igazgatójának). Fontos év tehát az 2019-es mint a felsoroltak, 30. évfordulója. Szembenézek önmagammal - aki a rendszerváltás, a házasság, de talán főleg az ön erős házépítés "áldozataként", kénytelen voltam szinte teljesen feladni szépirodalmi működésemet. "Ha a múzsa férjes: biztatás, ígéret, De ha nincsen férje, akkor a fél élet. Egy nap arra ébredsz: ő a feleséged. Húsz év múlva meg hogy mindent elvett tőled." Ez így igazságtalan: a szépirodalomtól leginkább az irtózatos túlmunkák tartottak távol, főleg a 20 évig tartó házépítés. Jövőre azonban - végre - megjelenik oly sok évet késő első kötetem. S azután majd az összes többi: az újabb versek, a novellák, de regényem, "A szerkesztőségi főemlős etológiája" című is. Amelyben, érintőlegesen, de benne lesz a kudarcos rendszerváltás is. (Ezt kell ezekben az években sok-sok gazdaságszervezéssel rendbe tenni. Mert rettenetes dolog a kizsákmányolás. Egyetlen még ennél is rettenetesebb dolog létezik. Az, ha senki nem akar kizsákmányolni, mert a bal-liberális gazdasági szisztéma tévedései miatt szinte a kiegyezés koráig történő visszaipartalanodás megy végbe... Csak akkor mégis volt például hajógyártás, ma meg nincs. Pedig volt ipari/hajógyári MTI-s szakújságíróként akár még sajtós is lehettem volna az angyalföldi Ganz Danubius Hajó- és Darugyárban - mielőtt munkanélküli lettem.)

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!