NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 12:48 Összes olvasás: 1906068. | [tulajdonos]: "KÖSZÖNÖM JÓZSIKÁM!" | 2018-12-04 05:25 | A Dokk-pereskedések története is benne lesz a Szerkesztőségi főemlős etológiája című regényben. A Markó utcai Szokolay/ Rossner Roberto per, a későbbi XV. kerületi Szokolay/Szabó (Pálóczi) Antal per, és a szintén Markó utcai most köevetkező (oda helyezte át az illetékességet a hivatalosság.) De most nem erről akarok beszélni. Tegnap furcsa nehéz álmom volt. Ismeretlen ismerős vidéki városba látogattam el a feleségemmel és a gyerekkel - illetve elkísért minket Angliában élő húgom. Rokon látogatás akart lenni Várpalota környéki városban, erdős hegyes bányavidéken - de nagyon szép lankák és hegygerinc vonulatok között. Időnként kies folyóvölgyekkel - azok mélyén templomtornyos távoli falu. Aztán valahogy "elkerültük egymást" - és a feleségem meg a gyerek - Londonban élő húgommal - nem érték el a vonatot, amelyik kis vidéki "vicinális" volt már. De miért ültem azon fürdőnadrágban, évszakohoz nem illő meztelenséggel (talán mert előző napon Csákányi Eszter színésznő fészismerősöm megosztotta a 20 éves Alfonzó súlyemelős, fürdőnadrgos képét? A jelenség a téli vonaton olyan kellemetlenül hatott, hogy a cigány család a szemközti vonatülésről szép csendesen fölállt, és rosszalló megjegyzés nélkül, de átült a mögöttem lévő ülésre... Én meg tudtam, hogy a mobiltelefonomat a ruházatomban hagytam és hogy nem tudom felhívni a feleségemet a gyerekkel, s velük tartó - engem talán a váróteremben váró (miközben a vonat elindult) Londonban élő húgommal. Kellemetlen álom volt. Nagyon furcsa középrésszel, de erről majd máskor - talán szabadversben, valami ilyen címmel, mert ez áll a mögöttesében:
EGYIKÜNK MEGÖZVEGYÜL.
De most hadd jöjjön ez a régi novellám, mert talán ezt is beleveszem "A szerkesztőségi főemlős etológiájába". Hiszen - nem mellesleg - azokat az álombéli tájakat, a Veszprém körüli lankákkal - állítólag, ha egyáltalán volt ilyen ütközet, István és Koppány hadai is Veszprém és Várpalota között csaptak össze (a későbbi szovjet tankkiképző pályán) - szóval ezeket a tájakat én először apám és cigány sofőrje között ülve láttam. Ahogy ebben a novellámban szerepel. -----------------------
BRAZIL
Teknős Józsi bácsi, apám roma sofőrje minden télen disznót öletett. Frissen töltött hurkákkal és kolbászokkal teli kosarával kopogott be hozzánk ilyenkor. – De ezt a Panics böllér úr vágta ám! Ennyire tapintatos ember volt. Így akarta tudatni anyámmal, hogy elfogadhatja a húst – egy cigánytól! Mert a higiéniai követelményeknek megfelel! Apám gyakran mondogatta. - Maga nem cigány, Józsikám! – Hanem? – Maga brazil! Focirajongó apám kedvelte a brazil Pelét, s kedvenc filmje a Casablanca volt, amelynek főszereplőjét egy néger zongorista szokta megvigasztalni. Józsi bácsi nevetett. – Meséljen Főnök! – Mit meséljek, Józsikám! – Mindegy Főnök! Olyan az nekem, mint az egyetem! Gyakran ültem közöttük, a kisteherautó pótülésén. Apám, a hatodik iskolaévem tavaszi szünetében, többször magával vitt. Ezzel a kocsival járták a Balaton felvidéket, ahol villanyszerelési munkákat felügyelt. Vállalata akkor szerelte a frissen épült Veszprémi Vegyipari Egyetemet, és akkor lett szerelmes tizennyolc éves titkárnőjébe, harmincnyolc évesen. Előttem mindig a lány ült a pótülésen, amikor Józsi bácsi a találka-helyükre, a keszthelyi Balaton hotelbe vitte őket. Egyszer, egy ilyen estén hozta el a disznótorost is, hogy kimentse nálunk apát. A szüleim végül mégsem váltak el. Igaz, apám nehezen tudott kilábalni élete legnagyobb szerelméből s utána már nem is jött rendbe az élete. A lányt hamarosan feleségül vette egy orvos és hónapokon belül megvigasztalódott. Ő azonban e kapcsolata miatt elveszítette a munkahelyét, magánvállalkozóként pedig csődbe ment. Nekem azonban legalább - mégis – volt apám. És én is, már én is kétszer nem váltam el! Tudtam: a beteljesült szerelem nálam három évig tart, az "örök szerelem" ötig. Minek széttörni emiatt a gyerekek életét? Amikor apám, már súlyos betegen, lediktálta történetüket, megtudtam, hogy az utolsó együttlétük alkalmával a lány a hotelben egy gyerekért könyörgött. Elköltözik másik városba! Csak egy kisbabát! Egy kisbabát, apámtól, ha már ő maga nem lehet az övé! Apám a hajánál fogva rántotta le az ágyról. – Hogy képzeled, hogy olyan gyerekem legyen, akit nem én nevelek?! A lány görcsösen sírt. Apám így hagyta ott a szállodában, s beült a már két órája rá várakozó kocsiba, de aznap még nem szakítottak. – Veszprém? - kérdezte Józsi bácsi. Apám bólintott. Vagy negyedóráig tartó csend után – apám így mesélte – megszólalt Józsi bácsi.
– Főnök, magának annyira okos fia van! Apám mintha meg sem hallotta volna. Percekig újra csend. – Főnök! Magának annyira muzikális a fia! Ha nekem ilyen fiam volna! Apám fáradtan ránézett, aztán előre. Hosszú csend megint. – Főnök! Ha nekem ilyen fiam lenne...! Főnök! Fő-nök!!! Apám döbbenten fordult felé, de Józsi bácsi csak nézett maga elé, mint aki a jövőbe bámul. Apám szemeit elfutották a könnyek. – Köszönöm, Józsikám! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|