NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 12:48 Összes olvasás: 19060| 68. | [tulajdonos]: "KÖSZÖNÖM JÓZSIKÁM!" | 2018-12-04 05:25 | A Dokk-pereskedések története is benne lesz a Szerkesztőségi főemlős etológiája című regényben. A Markó utcai Szokolay/ Rossner Roberto per, a későbbi XV. kerületi Szokolay/Szabó (Pálóczi) Antal per, és a szintén Markó utcai most köevetkező (oda helyezte át az illetékességet a hivatalosság.)
De most nem erről akarok beszélni.
Tegnap furcsa nehéz álmom volt.
Ismeretlen ismerős vidéki városba látogattam el a feleségemmel és a gyerekkel - illetve elkísért minket Angliában élő húgom.
Rokon látogatás akart lenni Várpalota környéki városban, erdős hegyes bányavidéken - de nagyon szép lankák és hegygerinc vonulatok között. Időnként kies folyóvölgyekkel - azok mélyén templomtornyos távoli falu.
Aztán valahogy "elkerültük egymást" - és a feleségem meg a gyerek - Londonban élő húgommal - nem érték el a vonatot, amelyik kis vidéki "vicinális" volt már. De miért ültem azon fürdőnadrágban, évszakohoz nem illő meztelenséggel (talán mert előző napon Csákányi Eszter színésznő fészismerősöm megosztotta a 20 éves Alfonzó súlyemelős, fürdőnadrgos képét? A jelenség a téli vonaton olyan kellemetlenül hatott, hogy a cigány család a szemközti vonatülésről szép csendesen fölállt, és rosszalló megjegyzés nélkül, de átült a mögöttem lévő ülésre... Én meg tudtam, hogy a mobiltelefonomat a ruházatomban hagytam és hogy nem tudom felhívni a feleségemet a gyerekkel, s velük tartó - engem talán a váróteremben váró (miközben a vonat elindult) Londonban élő húgommal.
Kellemetlen álom volt.
Nagyon furcsa középrésszel, de erről majd máskor - talán szabadversben, valami ilyen címmel, mert ez áll a mögöttesében:
EGYIKÜNK MEGÖZVEGYÜL.
De most hadd jöjjön ez a régi novellám, mert talán ezt is beleveszem "A szerkesztőségi főemlős etológiájába". Hiszen - nem mellesleg - azokat az álombéli tájakat, a Veszprém körüli lankákkal - állítólag, ha egyáltalán volt ilyen ütközet, István és Koppány hadai is Veszprém és Várpalota között csaptak össze (a későbbi szovjet tankkiképző pályán) - szóval ezeket a tájakat én először apám és cigány sofőrje között ülve láttam.
Ahogy ebben a novellámban szerepel.
-----------------------
BRAZIL
Teknős Józsi bácsi, apám roma sofőrje minden télen disznót öletett. Frissen töltött
hurkákkal és kolbászokkal teli kosarával kopogott be hozzánk ilyenkor.
– De ezt a Panics böllér úr vágta ám!
Ennyire tapintatos ember volt. Így akarta tudatni anyámmal, hogy elfogadhatja a húst –
egy cigánytól! Mert a higiéniai követelményeknek megfelel!
Apám gyakran mondogatta. - Maga nem cigány, Józsikám!
– Hanem?
– Maga brazil!
Focirajongó apám kedvelte a brazil Pelét, s kedvenc filmje a Casablanca volt, amelynek
főszereplőjét egy néger zongorista szokta megvigasztalni.
Józsi bácsi nevetett. – Meséljen Főnök!
– Mit meséljek, Józsikám!
– Mindegy Főnök! Olyan az nekem, mint az egyetem!
Gyakran ültem közöttük, a kisteherautó pótülésén. Apám, a hatodik iskolaévem tavaszi
szünetében, többször magával vitt. Ezzel a kocsival járták a Balaton felvidéket, ahol
villanyszerelési munkákat felügyelt.
Vállalata akkor szerelte a frissen épült Veszprémi Vegyipari Egyetemet, és akkor lett
szerelmes tizennyolc éves titkárnőjébe, harmincnyolc évesen. Előttem mindig a lány ült a
pótülésen, amikor Józsi bácsi a találka-helyükre, a keszthelyi Balaton hotelbe vitte őket.
Egyszer, egy ilyen estén hozta el a disznótorost is, hogy kimentse nálunk apát.
A szüleim végül mégsem váltak el.
Igaz, apám nehezen tudott kilábalni élete legnagyobb szerelméből s utána már nem is
jött rendbe az élete. A lányt hamarosan feleségül vette egy orvos és hónapokon belül
megvigasztalódott. Ő azonban e kapcsolata miatt elveszítette a munkahelyét,
magánvállalkozóként pedig csődbe ment.
Nekem azonban legalább - mégis – volt apám. És én is, már én is kétszer nem váltam
el! Tudtam: a beteljesült szerelem nálam három évig tart, az "örök szerelem" ötig. Minek
széttörni emiatt a gyerekek életét?
Amikor apám, már súlyos betegen, lediktálta történetüket, megtudtam, hogy az utolsó
együttlétük alkalmával a lány a hotelben egy gyerekért könyörgött. Elköltözik másik
városba! Csak egy kisbabát! Egy kisbabát, apámtól, ha már ő maga nem lehet az övé!
Apám a hajánál fogva rántotta le az ágyról.
– Hogy képzeled, hogy olyan gyerekem legyen, akit nem én nevelek?!
A lány görcsösen sírt.
Apám így hagyta ott a szállodában, s beült a már két órája rá várakozó kocsiba, de
aznap még nem szakítottak.
– Veszprém? - kérdezte Józsi bácsi. Apám bólintott.
Vagy negyedóráig tartó csend után – apám így mesélte – megszólalt Józsi bácsi.
– Főnök, magának annyira okos fia van!
Apám mintha meg sem hallotta volna. Percekig újra csend.
– Főnök! Magának annyira muzikális a fia! Ha nekem ilyen fiam volna!
Apám fáradtan ránézett, aztán előre. Hosszú csend megint.
– Főnök! Ha nekem ilyen fiam lenne...! Főnök! Fő-nök!!!
Apám döbbenten fordult felé, de Józsi bácsi csak nézett maga elé, mint aki a jövőbe
bámul. Apám szemeit elfutották a könnyek.
– Köszönöm, Józsikám! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
