NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 09:41 Összes olvasás: 19016| 63. | [tulajdonos]: AZ ÓRA KÖRBEJÁR | 2018-10-28 08:40 | Szokolay verses füzetében publikálja téves nézeteit.
Én itt folytatom a vonatkozó dokimentumregény anyaggyyűjtését és szortírozását.
---
Ami most történik Szokolayval, az már nem az első eset. Téves-eszmerendszerét a 7toronyból 10 évvel ezelőtt történő eltávolításakor is kifejezésre juttatta. Ahol, én legalábbis így éreztem, engem is potenciális gyilkosai közé számított. Pedig engem sosem érdekelt az ő irányzata. "Társadalmiatlan" szabadversíróként (aki még egy vacsorameghívásra is alkalmatlan, ha azon nincs felolvasás) nincs kivel, nincs miért versengenem. (Ráadásul anélkül is be tudtam kerülni a Szép versek '89-be.) Az egészet Szokolay találta ki, hogy üldözőjeként rajzolhasson meg, mert az üldözött költő szerepében akar tetszelegni az Olvasó előtt. Most is ezt teszi. Csak a célszemélyek - énutánam most Filip Tamás - ettől "lenullázódnak". Ezt a Dokk-on most már meg kell akadályozni.
Jöjjön tehát akkori, nekem küldött levele, szöveghűen. Sokan nem értették - ma sem értzik - mi lehet ez a köztünk dúló ellentét. Nos ebből kiolvasható.
--------
Tévedsz, Antal, ha azt hiszed, hogy győztél.
A dokk után a héttoronyból is elüldöztél, kizárattál,
sunyin, alattomosan, a háttérből.
Mint ahogy Vesztergom Andreát is,
és mindazokat, akik nem hódolnak be
vélt nagyságod előtt, nem "petéznek le" nyelvi hibákkal teletömködött
dilettáns szövegeidtől, nem borulnak lábaid elé,
mert másképpen, más esztétikai elvek alapján alkotnak, mint Te.
(Itt annyi közbevetést kell tennem, hogy Vesztergom Andrea, Rácsai Róbert és Szokolay Zoltán maguk kérték törlésüket a Dokk-ról, annak 2008-as újcsak azért nem volt maradanDOKK versük, mert "Jónás Tamás perverz ízlése túl liberális". Még Szokolay is azt hazudta, hogy neki egy maradanDOKK verse sem volt. Pedig volt. Én pedig nemhogy a törlésüket kértem volna, de egyenesen azt vetettem föl a Jónáshoz írt - itt is publikált levelemben - hogy NE törölje, vagy legalább várakoztassa meg őket. P.A.)
Most a héttoronyban a tiéd és a veled egy követ fújó kirekesztőké a tér.
Tobzódhattok, ájuldozhattok egymás zsenialitásától.
A neheze azonban még hátra van számodra,
eddig csak a csekély publikálási lehetőségeimet védtem,
azt a kevéske internetes felületet, ahol megszólalhatok,
hat megjelent és legalább tíz kéziratban lévő könyv szerzőjeként,
írószövetségi tagként, műfordítóként, de akkor is mindenképpen
pályaújrakezdőként... húsz év hallgatás után ... azt hittem,
ennyire kicsi helyet nem irigyeltek, nem vesztek el, ennyit meghagytok...
hát nem... ennyit sem,
s mint ahogy 1986-ban a hozzád hasonlók
Dunaföldvár határában kilöktek a mozgó autóból,
csupa vér lett az arcom, a kezem,
folyt végig az ingemen,
és röhögtek, úgy most ti is...
de felkelek, mint akkor az árok sáros füvéből,
30 évesen,
és mostantól nemcsak szellemi párbajt vívok,
mostantól valóban vérre megy a játék,
és az utolsó leheletemig harcolni fogok,
ha kell, kézzel és bottal és minden eszközzel,
mert nincs vesztenivalóm
és nem vagyok hajlandó az egész maradék életemet
igazságtalanul alávetetten élni...
vertmagyar? a kedvenc szavad, igen,
mert az egyik verőlegény te vagy,
erre képezted ki magad,
hát vállalom, igen, vert vagyok,
most rúgattál belém, most töröltetted ki a verseimet,
a régieket és az újakat,
és magyar vagyok, igen,
mert nálad jobban tisztelem édes anyanyelvünk szabályait,
az elődök stilisztikai mesterfogásait, a nyelv zeneiségét, képiségét,
nekem nem azért van tízezernél több könyvem, hogy a falakat díszítse,
hanem túlnyomórészt el is olvastam, gúnyolódhatsz persze, lenézhetsz,
jöhetsz a Kassákoddal, Rilkéddel, Kukorellyddel,
én meg itt csöndesen szeretem az enyéimet, sokan vannak, nagyon sokan,
és erőt adnak az ellened való küzdelemhez.
Remélem, hogy holnapi megdicsőülésed estjén
félni fogsz legbelül és szégyelleni fogod aljasságodat,
önzésedet és gőgödet, miközben fogadod a gratulációkat.
Ne téveszd össze a versírást a versmondással (s utóbbit külön ne
a felolvasással), ezek különböző dolgok.
Versíró versenyre nem mertél kiállni,
egyszerűen azért, mert nem tudsz magyarul,
nem tudsz versül, nem tudsz megfelelően bánni a nyelvvel.
Mint versmondóra sem voltál kíváncsi rám,
az önálló estem meghívóját megkaptad, eljöhettél volna, ha érdekel.
Antal, nem tudsz, nem tudtok megtörni.
Ahhoz egy ilyen héttorony-műbalhé nem elég.
Meg kellene ölnötök, akkor talán elhallgatnék,
de még az sem biztos, mert bőséges írói hagyatékom lesz,
meglepetést fog okozni, nem tudjátok megsemmisíteni,
mert jó emberre bíztam, nem olyanra, amilyen te vagy. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
