NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 23:37 Összes olvasás: 19032| 9. | [tulajdonos]: EZERSZER KÖZÖLT SZTORI? | 2018-08-08 09:05 | Nincs igaza Karaffa Gyulának abban sem, hogy ezek már "ezerszer hallott" történetek. Mert mi más lehetne egy piszkozat-sorozat feladata, mint az újabb és újabb átiratok elkészítése ahhoz, hogy egy könyvben, a VÉGSŐ – mert kinyomtatott – verzió majd megszülethessen? Nem tudom, hogy egy művészeti fórumon mit lehet ezen meg nem érteni!
Tehát következzen egy újabb ("ezerszer hallott") sztori, araszolván a végső megfogalmazás felé.
Aki ismeri, az legyen most Pósalaki úr: "Ugorgyuk!" (Ez ilyen egyszerű.)
--------------------
A Dokk-történelem egyik kiemelt epizódja az idén 10 évvel ezelőtti, 2008-as időleges bezárása volt. A Szerkesztőségi főemlős etológiája című regényemben talán ez lesz a kezdő motívum. Ekkor mentünk át a 7torony magazinba egyszerre legalább huszan innen. S meglepetésünkre – korábban nem ismertem a 7torony fórumot – Szokolay Zoltán, Vesztergom Andrea (Rhea), Rossner Roberto, Rácsai Róbert – és mások, akiknek itt kevés maradandokk verse volt (Szokolay, Rossner, Vesztergom), vagy egy sem (Rácsai), valósággal nekünk estek ott.
Épp az első néhány versem feltötöltésével foglalatoskodtam, amikor váratlan dolog történt. Ezt az erotikus versemet, amely később – feltehetően az irodalmi értékei miatt – az Élet és irodalomban is megjelent (s ez volt a Dokk-on is a legelső föltett versem, amit Jónás azonnal a maradandokk-ba tett), nos: Szokolay képes volt elérni, hogy a verset erkölcstelennek - engem szexuálisan "nem elfogadhatónak" bélyegezve (ehhez a főszerkesztő asszonynak küldött levelemben ismertetett megfogalmazást használta), szóval el tudta érni, hogy e verset a főszerkesztő: TÖRÖLJE.
Pedig a versszerkesztő – az azóta elhunyt Fehér Miklós – előzetesen elfogadta azt. (A 7toronyban nincs maradandokk-mulandokk kategória: ott csak azok a versek kerülhetnek ki, amelyek a Dokk-on maradandokk-ok lehetnek. Persze a Dokk-énál sokkal enyhébb elbírálás után.) A mai anyaggyűjtés során megtaláltam azt a levelemet, amit Verzár Évának, a 7torony akkori "Tóth Csillájának" küldtem. Aki később – az elhatalmasodó Szokolay manipuláció és az általa kiváltott komment-cunami hatására – lemondott, hogy egy "erős kezű férfi főszerkesztőnek" adja át a fórum vezetését.
(Tóth Csilla nálunk történt lemondásában is szerepet játszhatott a Szokolay-játszma eszkalálódása. A"zsillei elit" Szokolay által a Dokk-naplójában történt pejoratív megfogalmazása után (Zsille, a Magyar Napló versszerkesztője " ki merészelte hagyni" Szokolayt a legutóbbi "szép versek antológiából", amit ő azóta is nehezményez). Mire Zsille (közvetetten tőle tudom) levelet küldött Tóth Csillának, amiben jogi következmények belengetésével fenyegette meg a Dokk főszerkesztőjeként, amilért ezt hagyta. Ez után mondott le női főszerkesztőnk "magánéleti okokra" hivatkozva (de hogy pontosan miért, azt egy későbbi levélben fogom megkérdezni Tóth Csillától, a Dokk-történet hitelességének a kedvéért). Munka-hipotézisemben egyelőre ez a párhuzam szerepel (fenntartva a tévedés jogát): a Dokk-os Tóth Csilla, a 7tornyos Verzár Éva után, már a második női főszerkesztő, aki Szokolay játszmázása miatt visszaadta a megbizatását. A pozíciót őutánuk mindkét esetben karakteres, erős kezű férfi főszerkesztő vette át. Ott a volt bokszoló Serfőző Attila (akivel együtt jártunk a Magyar Író Akadémiára). A Dokk-on pedig az irodalmi háttér-tevékenységben is aktív (s általam – épp a fenti tapasztalatból kiindulva – már korábban is főszerkesztőnek javasolt) Papp-Fűr János.
Visszatérve a "konkurencia által" kiszorított versemre, erről beszélek:
https://www.es.hu/cikk/2011-08-28/paloczi-antal/metrovers.html
És pedig ez a levelem, a megtévesztett főszerkesztő nőhöz:
Kedves Verzár Éva!
Tegnap megírtam már ennek a levélnek az első, gépelütéses változatát, most aludtam rá egyet és átküldöm korrigált, kiegészített formában.
Tehát változatlanul felháborít Szokolay Zoltán viselkedése. Azt hiszem egyszerre négy, vadul támadó kommentet is küldött Metróvers című versemhez, pedig még versből is elegendő a napi három. Őt a dokk-ról annak idején kitiltotta az ottani főszerkesztő, mert sértegette őt... Nekem ezzel szemben nem volt különösebb bajom vele. Meg is lepett, hogy most mintha ottani sérelmét rám zúdítaná rám... Írtam egy epés választ, de nem akarok vitatkozni...
Most egyetlen komentem sincs már meg ezek közül.
Nem értem mi történik itt.
A Metróvers tegnap a várakozó versek közül a publikált versek közé került. Minden jól kezdődött. Rögtön kaptam két pozitív tetszésnyilvánítást. Egyet egy férfitől, egyet egy nőtől.
Majd váratlanul megkezdődött Szokolay övön aluli támadása – itt a legenyhébb vádnak a potenciális kéjgyilkosnak történő beállításomat érzem és a legerősebb az, hogy tartalmilag (ez mióta esztétikai kérdés? Arisztotelesz szerint mindegy, hogy mondjuk a nőstény szarvasnak is koronát fantáziál-e a szerző...) támadja a verset, mondván, önző férfi jelenik meg benne stb. nevetséges...
Kell-e nekem itt kommenteket elszenvedni, amelyek talán személyes sérelmektől fűtötten s itt például álesztétikai érvekkel próbálnak egy új fórumon rossz színben feltüntetni (talán mert az illető szerző "másban utazik")?
Meglepett az is, hogy egyszercsak "eltűnt" a Metróvers, amelyet éppen vitattunk. Először nem láttam sehol. Csak eltűnt a publikáltak közül.
Miért, ha egyszer már bekerült?
Aztán a vers egyszercsak megjelent a nem publikáltak között, onnan már én vettem ki és feltettem még egyszer. Mert hátha csak valami félreértés... (A fotót magam fotóztam egy étterem falára kitett fotóról, belekomponálva az utca fényeit, tehát "saját montázs". Ezt azért mondom, nehogy ez is félreértésre adjon okot...) Ha már a tartalmat is érintettük, a vers nemhogy az önzésről, de egy újfajta önzetlenségről és adakozásról szól. A fotó és a vers egymásra utalnak és a közhelyszerű féreértelmezéseket próbálom velük a helyére tenni. A vers a maga suta, szerintem szerethető formájával szükségszerűen ilyen. (Az első két kommentelő tehát szerette a verset. Egy férfi "ráismert", egy nő pedig "megértette"// ő azt is tudta, hova lett a "macska kilenc életből" kettő "élet" még a tényleges együttlét előtt. És ha megnézzük a fotót, akkor szemmel láthatólag a képen szereplő "Szépség" is tudja "mindezt". Mert ahogy ránéz a "Szörnyetegre", abból kiolvashatjuk, hogy olyan Szörnyetegggel állunk itt szemben, akitől ez a Szépség csak még szebb lesz, s nem pedig egy kéjgyilkossal - mert ez csak A HAMIS LÁTSZAT! Ez a férfi típus olykor gyengédebb tud lenni, mint a lányos fiú // aki, képletesen szólva, a barátnőjével együtt "menstruál"// mert nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb. (A fotón látható pár épp összeillik!) Ezt irígylik ettől a férfitípustól a macsók, akik csak pózolják, hogy ők is "ilyenek". Miközben ez a karakter – mint például a Simon Mágus című magyar film címszerepét alakító figura - nem akar férfiasnak látszani. (Hiszen anélkül is az. A macsóknak ezzel szemben állandóan "meg kell mutatni", ezért fárasztó a hősködésük.)
Szokolay felül a hamis látszatnak mert támadni akarta az általa gyűlölt (?) //mert "bűnös?"// verset. Miközben én a hamis látszat ellen küzdök. "A költő is azt látja amit mindenki/ de mögéje is lát" /H.K./ És most egy kis modern anatómia. A legújabb kutatások kimutaták: a nők, külső érzékeny pontjukon kívül (akár tetszik ez a feministáknak akár nem) belső érzékeny pontokkal is rendelkeznek. Amelyek az archaikus testhelyzetekben kielégítően ingerelhetők, csak "gyakorolni kell". Valamint azt is kimutatták, hogy a külső érzékeny pont - sok-sok idő elteltével (ezt aztán pláne gyakorolni kell (!) - lehúzódik alapjához, és akkor a szövetkörnyezete - miként mondjuk egy törülköző, ha úgy dörgöljük vizes fejünket, hogy csak a törülköző végeit fogjuk, az érzékeny pontot ingerelni, mintegy "dörgölni" kezdi. És már csak idő kérdése a tetőpont, vagy akár a tetőpont sorozat elérése, amint az ebben a versben megtörténik. (Római auktorok szerint a nő "tízszer annyit, mint a férfi...") Ezért kell letámasztani a kart...stb. Mindez bonyolult folyamat, de a vers kísérletet tesz arra, hogy a maga szerény eszközeivel visszaadja valamennyire... Ebben a versben nagyon sok a munka.(Ez egyben válasz Rheának, aki Szokolaynak írt epés válaszlevelemet támadta meg, mondván, hiányzik belőlem a művészi alázat. Nos, amikor egy felületes bírálat ellenében előszámláljuk a vers valódi jellemzőit alázatosnak, vagy "fölézetesnek" kell lennünk? (A kérdés: csapda!)
És most vissza kell állítanom egy helyesírási hibát is! Szokolay jól vette észre, a "végig tolnálak" (az ágyon) valóban egybeíráandó LENNE. Magam is beugrottam, a tegnap esti verzióban "áttettem helyesbe" /Kassák/. Pedig éreztem, hogy nem véletlenül írtam hibásan. Most aludtam rá egyet és rájöttem, hogy vissza kell "rontani". Mert nemcsak "végigtolnálak" hanem "végig tolnálak". Vagyis "mindvégig". Mert ez akár több órás, hosszú folyamat (amelyben a férfi csak egy tetőpontot ér el. A végén.) És hogy ez FOLYAMAT, azt végig tolnálak áthallása adja hitelesebben vissza!
Vagy tévedek és rosszul érzem?
Ezt a verset tavaly fel kellett olvasnom a Magyar Író Akadémián, mert Forgács Zsuzsa Bruria olyan részletet idézett Polcz Alaine életrajzából (orosz katonák stb) amely gyomorforgatóan ábrázolta a férfi szexualitást. És én akkor ott az osztályban, spontán mód, szavalni kezdtem ezt az "adakozásról" szóló újféle versemet, csaknem 100 ember előtt. És megtapsolták! Még Forgács is összütötte a tenyerét.
A verset tehát feltettem ismét a várakozó versek közé.
Természetesen hajlamos vagyok itt átvenni a helyi szokásokat! Rögtön szimpatikus volt, hogy itt csak névvel arccal lehet érvelni.
De azért mindez egy kicsit sok volt tegnap.
Eligazítást kérek!
Pálóczi Antal
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
