NAPLÓK: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 00:20 Összes olvasás: 19069| 162. | [tulajdonos]: RE | 2024-04-05 10:59 | Karaffànak üzenem:
A távolságot mint üveggolyót megkapod. (Tűzoltó leszel s katona. Vadakat terelő juhász.)
Értsd: egyik felolvasónak el kell küldeni azokat műveket, amiket költségtakarékosság miatt nem olvashatsz személyesen föl. Busznyák Imre szerintem szivesen fölolvasná!
Én is várom már stílszerű, és A szerkesztőségí főemlős etológiája című regényembe regényembe szánt találkozásunkat a hivatalos hehlyen.
Meglepetés-csomaggal készülök.
"Ezt a bluest az élet írta nem én!" /Hobo/
| |
| 161. | [tulajdonos]: IGY PONTOSABB | 2024-04-05 09:41 | ÍGY A PONTOSABB: "Ahol irodalmilag és nem társadalmilag vagy emberileg kell érintkezni egymással."
(Ezt egyébként még a a Kaposvári színház fénykorában Kaposváron tanultam a szinész büfében.
Csak a tehetség számított.
Halálos ellenségek voltak együtt jók a színpadon. És barátok lettek
volna együtt rosszak. Ha a rendezők közbe nem avatkoztak volna.
Akikkel nem lehetett úgymond barátkozni.
Viszont lehetett nyíltan utálni őket. Annak aki jó.
Mert akkor is ő kapta a szerepet. | |
| 160. | [tulajdonos]: FERTŐTLENÍTÉS | 2024-04-05 07:21 | Nehogy Görcsi megint azzal jöjjön, hogy a Csárdáskirálynőt egybe kell írni, mert az, hogy Csárdás királynővé stilizálom Szepes Erikát, amikor már Honthy Hanna énekli (csak én külön írva), az még nagyobb poén.
Az irodalmi Grande Dame szerepkör megfejtés egygyel lentebb. (Vagyis, hogy miért jobb, ha egy irodalmi Grande Dame, nem pedig egy Irodalmi Kékharisnya a Dokk főszerkesztő helyettese.
Most azonban végre el szeretném mesélni, mekkora öröm ért tegnap. Csak még ezt sem tehetem itt "fertőtlenítés" nélkül. A Dokk penészt és dokk helytelenséget előbb le kell savaznom, hogy megszabadulhassunk a lélekölő spóráitól.
Igen Görcsi, rólad lesz szó.
Emlékszel még arra, amikor rühelltél meghívni és meghallgatni zenei produkciómmal azon az általad Dokk estnek elnevezett "rendezvényeden" amit saját udvarodban tartottál?
Annak tegnap pont a reciproka történt meg velem. Mint fentebb majd láthatod!
Csak nem akarom a kettőt összehozni, egy lapra (pedig összetartoznak, de ez bepiszkolná amazt) ezért ezt a fotót még ide teszem fel.
Valaki művészi késztetését, Görcsi, nem lehet "viszszatartani" egy Dokk estnek meghirdetett rendezvényen. Vagy ha mégis az "emberieskedés" szándékával rendezünk meg egy baráti összejövetelt, "szagolgatva egymás végeit", mint legjobb barátaink a sétatéren, akkor nem szabad (és a jövőben ne lehessen - a mindenkori főszerkesztő tiltása alapján) azt DOKK EST-nek reklámozni!
Ahogyan te merészelted!
Mert itt ezen van a hangsúly!
Egy Dokk estnek mindig a kötelező felolvasásról és az irodalmunkról kell szólnia. S ha lehet, akkor az énekelt versekről is. Deák Sárosi László új verstanában is nagy hangsúlyt fektet erre. Az ír népballadákat zeneiségükben vizsgálja, az ír nyelv eredeti ír prozódiáján keresztül, ahogyan újabban én a török népdalt a türküt. Törökül.
Énekelek is egy török dalt törökül a Dévai Nagy Kamilla szervezte holnapi fellépésen, de mondom, ezt a kettőt nem szabad keverni. Erről egygyel fentebb írok!
Itt csak a szégyentől óhajtok megszabadulni.
A tiédtől Görcsi! Szégyellheted magad, hogy te csak így tudtál reagálni valaki kikívánkozó késztetésére egy művészeti fórumon.
Amely nem a Civil fecsej.
Ahol társadalmilag és nem pedig emberileg kell érintkeznünk, mert erre ma már számtalan elektronikus fórum jött létre.
A Dokk-hoz hasonló költőiskolákról viszont nem tudok.
(Illetve nem akarok tudni. Nekem ez adatott, ebből kell a legtöbbet kihozni! A legtöbb szépirodalmat, és nem a legtöbb szimpatikuskodást!
Igen!
"Nemes bosszúm" akkor arról szólt, hogy bár kitiltottál magán "Dokk estedről", én mégis elmentem városod határába, az általad meghirdetett időpontban, és "felléptem" ott egy zenés rögtönzéssel.
A város nevét is átköltve kissé.
(Mert már akkor is résztulajdonos voltam, kitiltásom bárminő Dokk-rendezvényről tehát már önmagában is képtelenség volt! Vagy, ismétlem, tilos annak nevezni.
Ilyen vagy - ilyen voltál Görcsi, nem bírván felfoghatni, hogy talán épp a zenei fejlődésem előmozdítását segíthetnéd ha fellépére bíztatsz!
Mindannyiunk minden művészi előrelépése mindig a Dokk fejlődése is egyben.
Én akkor egy török-magyar zenei anyaggal készültem és az akkori sérelem úgy rátelepedett erre a zenei ötletemre, hogy azóta sem tudtam hozzányúlni! Talán majd a közeljövőben.
Ha valakiben olyan erős a közlési vágy, mint bennem, akkor azt a Dokk-on vagy egy Dokk-estnek csúfolt rendezvényen előmozdítani, nem pedig ellehetetleníteni kell!
Mert ez (ezredszerre mondom) nem a Civil fecsej, vagy a Vacsoráljunk együtt társaság!
Te mit hozol a 19-ei IGAZI Dokk estre?
Vagy mit küldesz, és ki olvassa fel?
Talán Busznyák Imre? Ő szívesen vállalt ilyet máskor is.
| |
| 159. | [tulajdonos]: KORR 2. MAJD HOLNAP ELMESÉLEM | 2024-04-04 23:53 | Hogy főszerkesztőnk nevét miért írtam Köves Józefnek (rádásul z-vel. amikor 1982-ben "ő fedezett fel": a Magyar Ifjúság irodalmi rovatvezetőjeként a verseimmel együtt átküldött a régi Mozgó Világhoz, a címet is megmondta, ahol aztán 1982-ben meg is jelentek, s ő utatta be a kötetemet is.
A javított szöveg így helyes.
"Meg kell szokni, hogy ő, vagyis Szepes Erika a "Grande Dame" itt.
A Csárdás királynő.
Amikor már Honthy Hanna játssza. A Csárdás király (Köves István) sem mai csirke."
------------
Valózíynüleg az az oka, hogy nagyon fáradt vagyok.
Készülünk a Dévai Nagy Kamilla tanítványok tavaszi koncertjére és ma igen jelentős dolog történt velem.
Majd holnap elmesélem! | |
| 158. | [tulajdonos]: KORR: Így pontos | 2024-04-04 23:38 |
Az, hogy a Nyugat már lótól szamártól és öszvértől is közölt verseket, csak még tőle nem.
| |
| 157. | [tulajdonos]: NE MÁSOKTÓL VÁRD A JÓT!!! | 2024-04-04 23:30 | A Jószándékú beszélgetés című s magát nyitottnak hazudó napló már akkor a rossz szándékú piszkálódás fóruma lett, amikor engem kizárt.
Pedig először nem is akartam írni oda.
Filip Tamás "tamáskodása" kényszerített rá.
Nem értette (azóta sem érti), hogy Szepes Erika főszerkesztő-helyettessé választása az egyik legnagyobb nyeresége most a dokknak.
Pedig szépen, hosszú citátumokkal vezettem le, hogy miért: és megint nem értette.
Aztán e naplóban is részleteztem az inspiráció hatásokat, amely e kitűnő és a kortársakra is figyelő (róluk vagyis több dokkerről is tanulmányokat író, azokat könyv formájában kiadató) irodalomtörténésznek pusztán a "közelsége" jelent.
Pláne ha az egyetemen még tanított is minket (nekem a verstan tanárom volt).
S Filip megint nem értette. Mert nem akarta érteni.
Majd nagy sokára kinyögte: ő egy szóval sem mondta, hogy nem örül Szepes főszerkesztő-helyettessé választásának.
Nagyon jó.
Rögtön ezzel kellett volna kezdeni.
Most épp azzal jön a pokolba vezető úton (amely jószándékú beszélgetéssel van kikövezve), hogy az ő főszerkesztőége idején ő állandóan beszélgetett a költőkkel.
(Az tűnt fel neki Szepesnél, hogy ő ezt nem teszi.)
És mi lett a vége, Tamás?
Családi ügy?
Magánéleti változás?
Természetesen költői kérdés, nem várom rá (mert tudom) a választ.
De engedd meg, hogy ebből arra következtessek: talán nem is olyan jó, ha egy főszerkesztő "annyit beszélget".
(Itt ez a hajód már mindenképp elment.)
Az irodalomtörténetben az ilyesmi gyakori eset.
Szepes Erika "tanári szinten" tudja, hogy még a szerkesztők szerkesztője, Osvát Ernő is beleesett ebbe: mert imádott új költőnőket felfedezni, s közölni a Nyugatban. Nevük nem maradt fenn, csak József Attila híres panasza azokból az évekből:
"A hogy a Nyugat már lótól szamártól és öszvértől is közölt verseket, csak még tőlem nem."
Meg kell szokni, hogy ő, vagyis Szepes Erika a "Grande Dame" itt.
A Csárdás királynő.
Amikor már Honthy Hanna játssza. A Csárdás király (Köves Józef) sem mai csirke.
Így alakult.
(Az idős Honthy is zavarba hozta az operettistákat. Miatta kellett létrehozni a darab módosított szerepkörét. A "Grande Dame"-t. Addig ilyen nem volt.
Most Szepes nálunk az irodalmi "Grande Dame".
Hidd el Filip, sokkal jobb ez, mintha "irodalmi kékharisnya" lenne!
Ebből - illetve magunkból - így kell kihozni a legtöbbet!
Ki mit olvas fel a 19-ei össz-Dokk esten?
Mivel készül?
Te mit hozol Tamás?
Sértődést?
És Te Karaffa?
És Te Csödö?
Én most a hosszú versemet, a Kutyát karácsonyra címűt. De ehhez megint két kamera kell. Ilyen hosszú műnél váltogatni kell a kameraállást.
A sok-sok kutyaütő értetlennek (csak a kutyaütő értetlenekre vonatkozik, a többiekre nem) most fogom bemutatni:
1.) mi a korrekt szövegépítés
2.) hogyan hatnak az ellenpontok
3.) hogyan kell egy hangulatot felfejleszteni és felfokozni a katarzisig a lehető legegyszerűbb eszközökkel.
Majd meg fogjátok látni!
Ha jó lesz a Dokk est, akkor az jó a Dokk-nak! Nem másoktól kell várni a jót, hanem magunktól!
| |
| 156. | [tulajdonos]: MINTHA | 2024-04-01 08:02 | MOST MÁR A FACEBOOK-ON IS OLVASHATÓ
--------------
NEM TELJESEN A DOKK.HU BELÜGYE, HOGY EGYIK KÖLTŐNKNEK ("MELETOSZNAK, AKIVEL SZÓKRATÉSZKÉNT VITATKOZOM) NEM TETSZIK, HOGY SZEPES ERIKA KLASSZIKA FILOLÓGUST VÁLASZTOTTUK MEG A DOKK FŐSZERKESZTŐ-HELYETTESÉNEK. MINTHA FÉLTENÉ "KORTÁRS KÁNON-RENOMÉJÁT", S NEM IS ALAPTALANUL https://dokk.hu/naplok/index.php?mutassad=QSBTWkVSS0VTWlTFkFPDiUdJIEbFkEVNTMWQUw==&rare=166
 | |
| 155. | [tulajdonos]: ÉRTENI KÉNEAZ UGRATÁST, NEMDE? | 2024-03-29 22:45 | Nem kell megsértődni a Szókratész gegtől, ó Meletosz!
Sokkal sértőbb, hogy "kihagytad volna" a dokkereket a Szepes-jegyzetből (mintha nélkülük írta volna meg), mert szét akartad értetlenkedni az érvelésemet.
Ráadásul rosszhiszeműen.
Én ezt humorosnak szántam. Afféle ugratásnak. (Nem érezted a hangvételből? Ráadásul sokkal magasabbra jutottál a Parnasszuson mint én!)
"Sajnálom, ó Meletosz, hogy nem tartozhatsz miközénk.
Te döntöttél így. (Amikor nem jelentkeztél át az ELTE jogi karáról az ELTE bölcsészkarára, mint négy félév után Kemény István, vagy Szkárosi Endre, sokkal hamarabb.)
A mi inspirációnkat szétbeszélni ettől még nem fogod tudni, hiszen íme: dokkertársunk Marczinka Csaba új kötetét is Szepes Erika mutatta be."
De tényleg!
Mit is jelentett egyetemi költőnek lenni? Jelentett valamit? Nekem nagyon sokat. (Meg kell írnom egyszer.)
Mi annak idején az új Mozgó Világban így - egyetemi költők - címszó alatt jelentünk meg, egy csapatban. Heten. Kemény István azóta a csúcsra ért. Wirth Imre lassú tempóban közelít afelé. Kurd Imre műfordító és irodalomtörténész lett. Tatár Sándor is a pályát rója. Sziládi Zoltán meghalt. Farkas Gáborról nem tudok semmit. 2000-ben láttam utoljára, amikor a Magyar Televízió Agrárvilág című műsorának a felelős szerkesztője voltam. Ő is valamilyen szerkesztő volt a tv-nél. A műveit viszont nem látom. Én, még Szabó Antalként vagyok jelen. Belőlem sem az lett, akinek akkor indultam, de igyekszem valamennyire utolérni magam.
Az Egyetemi Lapok Toll című rovatát akkoriban Stifner Gábor vezette.
Ő írta a bevezetőt az (új) Mozgó Világ 1986 áprilisi (költészetnapi) számába. Ezzel a zárlattal:
"Tehetséges alkotó márpedig jócskán van az egyetemen ma is. Az a hét költő például akinek verseit most áprilisi - tehát a költészet napját is ünneplő számában közli e folyóirat. Azonos közegben élnek, egymást és egymás munkáit is jól ismerve írják verseiket. Egy csapatban közlésüket, "egyetemi költők" összefoglaló cím alatt, ez indokolja."
Nagyon furcsa verseket is írtam akkoriban. Ez az egyik, és nem tudom (nem merem megérteni) miről szól valójában, de valami nagyon sötét felé mutat... Pláne a mai nagypénteken.
Megborzongok és "elhatárolódom" (de vállalom).
POFON
nem az erő adja
a sátáni jobbot
ott lehet az egy zongorafutamban
dohányzó nő nikotinos
ujján vagy
a drogot nyújtó baráti kézben
csókban és szeretkezésben
az ököl gyógyít.
a lerombolt jézus vért köp
és fölül
| |
| 154. | [tulajdonos]: KORR | 2024-03-29 11:12 | | ELTE jogi karáról az ELTE bölcsészkarára | |
| 153. | [tulajdonos]: KISESSZÉ AZ ESZTELENSÉG ELLEN | 2024-03-29 11:07 | Filip Tamás még mindig tamáskodik.
De vélekedés helyett legalább érvelni kényszerül.
Ha vét is a logikai szabályai ellen.
Hiszen megint meghamisítja az írásos bizonyítékaimat, megpróbálván a saját értelmezési rendszerének prokrusztész ágyába kényszeríteni azokat.
Levágva érveim „lábát”.
Az ő Prokrusztész-torzója így írható le:
„SZEPES ERIKA KÉSZÍTETT EGY TANULMÁNYT A KÖLTÉSZETRŐL: S EZT FELTETTE A DOKKRA.
EZ AZONBAN NEM MINŐSÍTHETŐ A DOKK ÉLETÉRE TÖRTÉNŐ RÁHATÁSNAK.”
Ez tehát torzója, megfosztva a lábától amin áll. S ez tényleg igazolja őt.
De – visszavarrva lábait – az EGÉSZ már ellentmond neki.
Mert az így írható le:
"NEM EGY DOKK-TÓL FÜGGETLEN IRODALOMELMÉLETI DOLGOZATRÓL KELL BESZÉLNÜNK!
ÉPP ELLENKEZŐLEG!
KÉT JELRNLEGI, ALKOTÓ DOKKETRTÁRSUNK IS SZEREPEL EBBEN AZ IRODALOMTÖRTÉNETI MŰBEN!
ELŐREVETÍTVE, HOGY EZ MEGISMÉTLŐDHET.
FELTÉVE HA JÓKAT ÍRUNK.
S ÉPP EZ JELENI SZEPES JELENLÉTÉNEK SEMMI KORÁBBIRA NEM HASONLÍTÓ ÖSZTÖNZŐ HATÁSÁT!
LEGALÁBBIS ELHIVATOTTJAINK SZÁMÁRA.
(Másképp meg nem érdemes…)
Filippel kénytelen vagyok Szókratészként vitatkozni.
- Belátod tehát, ó Meletosz?
- Igen, a logikai érvelés szabályai szerint ezt tényleg el kell fogadnom.
Hogy logikailag mennyire stabil lábakon áll az érvelésem, arra új idézetet hozok.
A Szepes főszerkesztő-helyettesként feltett tanulmányt ugyanis dokkertársunk, Novák Valentin, a facebookon ki is emelte. „Büszkeség” - írja. S egyben a lefotózott március 11-ei Dokk jegyzet fotóját is felteszi, két nappal később.
Ezt fényképeztem most én is le.
Megváltoztatja dokkertársunk, Novák Valintin életét Szepes Erika irodalomtörténeti figyelme szerintetek? Szerintem igen, mert jobban inspirálja majd.
Jobb ettől a Dokk-nak?
Igen, hiszen Novák Valentin is dokker.
De hát akkor miért nem jön ide? Miért nincs jelen a Dokk életében mindez?
Mert a Dokk Szepessel szemben úgy látszik nem inspirálja Novákot.
Ezért a Dokk-nak kellett elmenni hozzá, amit a „Dokk" meg is tett a legutóbbi kötetbemutatóján.
Mert jelen volt Köves István főszerkesztő és (ha jól láttam, velem együtt) mindhárom Dokk-tulajdonos. És Cservinka Dávid, továbbá a szintén dokker Csengődi Péter de többen, mások is, akik valaha írtak a Dokk-ra, de most nem vonzza őket.
Mit tehettem annak érdekében, hogy ez megforduljon? Hogy a Dokk fontosabb legyen számukra?
Például azt, hogy résztulajdonosként rövid ismertetőt írtam a Dokk-ra a kötetbemutatóról, amit Novák Valentinnál később szintén kitett a facebook oldalára. Ez alatt a fotómontázs alatt. Amit szintén a fenti cél (a Dokk élet feljavítása érdekében) készítettem.
Nem másért.
S a Holdkatlan is elkérte tőlem, az oda meg Csengődi írta a kötetbemutatóhoz.
Vagyis a Dokk irodalmi élete, miként a csendes patak, továbbra is folydogál, ó Meletosz! (Ha egy fjornak gondoljuk az irodalmi kikötőt, aminek van be és van kifolyása.)
Ez, alapszinten, mások pofátlan ellentartása vagy tenyérbemászó passzívitása ellenére is működik.
Kizárólag a dokkeri érdekeltségen vagy érdektelenségen múlik, mennyire teljesedik ki.
Kedvenc tanárunk főszerkesztő-helyettesi székbe emelése sokunkban máris erős inspirációt gerjeszt, és még csak egy hónapja van itt.
Sajnálom, ó Meletosz, hogy nem tartozhatsz miközénk.
Te döntöttél így. (Amikor nem jelentkeztél át az ELTE jogi karáról az ELTE bölcsészkaráról, mint négy félév után Kemény István, vagy Szkárosi Endre, sokkal hamarabb.)
A mi inspirációnkat szétbeszélni ettől még nem fogod tudni, hiszen íme: dokkertásunk Marczika Csaba új kötetét is Szepes Erika mutatta be.
Tapasztalt (számtalan csudabogárról tanult irodalmárként) kezelve Csaba közismert szertelenségét. Figyelmen kívül hagyva szerzőnk „ideges” csapongásait, de okos pontossággal reagálva minden „értékelhetőre”.
(Csak néztem ki a fejemből: Szepes ennyire „ért hozzánk”?)
Ez arra enged következtetni, hogy a JÖVŐBEN
EZ PEDIG IGENIS A DOKK ÉLETÉT JELENTI
szakember fogja bemutatni új köteteinket.
Nem „irodalmi csókos” (vagy csóktalan).
EZ (!!!) máris több a Dokk életében, mit a „sokévi átlag”.
Most viszont nézzük mit írt Payer Imre dokkertársunk Szepes egyik könyvéről.
--------------------------------
Payer Imre
SZEPES ERIKA: A VERS MINT ALMA
Szepes Erika Olvassunk együtt című sorozatának újabb kötete igen sokrétű, mégis egységes olvasmány. Többek között azért, mert a szerző széles merítéssel dolgozik. Igen alaposan tájékozott nemcsak a szépirodalmi művek, hanem az irodalomtörténeti-elméleti fogalmak, tanulmányok világában is. Ugyanakkor az úgynevezett .aktuálisságokkal", nevezzük ezeket korszerűségeknek vagy divatoknak, való nagyon színvonalas szembenállás is jellemző Szepes Erika tudományos világképére.
Úgy gondolja, a művekben van identikus jelentés. A szövegeknek maguknak van igazuk, nem az olvasók adják azt a szövegeknek, nem ők próbálnak ki újabb és újabb jelentéseket a textuson az idők folyamán. Ily módon az értelmező feladata nem saját előzetes megértésének interpretálása, hanem a szerzői szándék minél pontosabb rekonstrukciója. A posztmodern elméleteket, bevallottan, a lukácsi esztétika jegyében utasítja el. De a lukácsi tanokat is sajátosan, mélyen értelmezi saját képére. Ennek az átsajátításnak egyik fő perspektívája a klasszika-filológia, amelynek Szepes Erika kiváló képviselője. Akárcsak a prozódiának, erről kiváló verstankönyve is tanúskodik. Sőt, az antik mítoszoknak is beható ismerője, olyanokat tud, amelyekről a nagyközönségnek eleddig halvány fogalma sem volt.
Szepes Erika rendkívül alapos saját programja végigvitelében. Látszik, hogy mindent elolvas, buzgó jegyzetapparátus szerepel a tanulmányok hátterében. Az, hogy van programja, nem jelent nála korlátoltságot. Felettébb imponáló az a nyitottság, ahogy a fiatalabbakról ír, Simon Balázsról, Csontos Jánosról, Térey Jánosról stb. A szembenállás az úgynevezett irodalmi kánon felülbírálásában is jelentkezik. Szepes Erika az ismertebb költők mellett olyan alkotóknak is figyelmet szentel, akiket a szakma elhanyagol. A szerző szerint a huszadik századi magyar költészet non plus ultrája: Weöres Sándor. Az életművében látja Szepes Erika szintetizálódni a század eleji, sőt, a század végi poétikai eredményeket egyaránt. Egyes Weöres-értelmezőktől eltérően nem annyira az artisztikus gazdagságra hívja fel a figyelmet, szerinte Weöres lírai teológiának igenis van theosza. Könyvének círnét szintén Weöres híres költeményétől kölcsönözte. Stílszerűen a költő éppen az új költészeti paradigmákra reagált, akárcsak Szepes Erika ebben az igen színvonalas kötetében. (Nemzeti Tankönyvkiadó, 1999)
Most lépjünk eggyel még beljebb (az új Dokk főszerkesztő-helyettes irányába. Kicsoda is ő? Hogyan gondolkodik? Nyilván ebből következik az is, mit várhatunk itt tőle.
Vajon „meózni” is fog? (Szmájli.) Nem tudom. Nem hiszem. Talán ne is tegye, hiszen azt, aki helyett beléptettük posztjára (Ilies Renáta), továbbra is meózó szerkesztő marad. S meózókat találni rajta kívül is.
Viszont olyan irodalmárt, aki magáról a MEÓZÁSRÓL ír szakkönyvet (az esztétikailag kívánatos versértelmezésről és elemzésről) eddig nem találtunk ide, a dokk 24 éves történelme során.
Befolyásolja ez a Dokk (vagyis a költőiskolánk) életét? Mármint egy kortárs esztétikai „útmutató” a helyesnek tartott versbírálatról?
Hát ha még ez sem, akkor mi?
Hatásszünet.
(Ettől még be lehet csajozni a kortárs költőlányokat, Meletosz!
Hiszen nagyon is kellenek a múzsák! De klasszika-filológus főszerkesztő-helyettesünk még ezt is jobban tudja nálunk, mert mi, költők, mindig az éppen aktuális múzsára szeretnénk „rátekinteni” a lugasban.
De ő az összes költő összes múzsáját látja, az ókortól napjainkig.)
A „tányér széléről nyalogatva a kását”, fent bemutattam Payer Imre dokkertársunk recenzióját Szepes verselemzési könyvéről.
Most kanalazzunk bele a „kásába”.
Ime: az első fejezet eleje.
Mennyi megszívlelendő szempont rögtön a bevezetésben!
Aki az egészre kíváncsi (meózó szerkiknek kötelező, ha még nem olvasták!) az a szöveg végi linken megtalálja.
Mekkora fordulat lehetne rögtön egy szakmai képzés a DOKK-nál? Nemde, Meletosz?
Befolyásolhatja tehát Szepes a Dokk IRODALMI életét?
(Nem a társasági életére gondoltam, bár ha irodalmi elven szeretnénk társulni - és szerintem eleve ezt kéne, ezt kellett volna tennünk - akkor a kettő nem tartana ennyire szét, mint most, hogy vannak akik dokkernek hívják és hívatják magukat, mások pedig „csak” úgymond dokkolók. (Utóbbiak olyat is hangoztatnak néha. hogy ők nem akarnak költők lenni. Mármint ebben a költő iskolában. Ami önmagának mond ellent.)
A logikai igazság azt diktálja, hogy igen, Meletosz.
Ha még ő sem, akkor kicsoda?
Azonban mindez nem verejték, hanem irodalomtudomány szagú, Meletosz. Pontatlanul fogalmaztál!
Az irodalom 1.) a költők és írók dolga. 2.) a kritikusoké. 3.) az irodalomtörténészeké. 4.) az olvasóké, de őket azért teszem utolsó helyre, mert tulajdonképpen „nincsnek”.
Vagy vannak, de nem számítanak. Vagy vannak és számítanak is – de ez csak egy-egy ritka, kegyelmi korszakban valósulhat meg.
Ilyen volt 1848 március 15-e.
A költő mindig az elképzelt olvasóknak ír. Néha egyenesen az utókor olvasóinak. Alkat kérdése…
Okoskodásom tehát egyetemi könyvtárszagú, Meletosz.
Ahol még sosem éreztem verejtékszagot. (Csak a konditeremben, ahová a több órányi tanulás után le súlyokat emelni. Ne tévesszük össze a szezont a bozonttal!)
A képen Zambelis Spyros görög író egy ógörög kithara hangszerrel budafoki kertünkben, feleségem társaságában. (Illik a klasszikus témához)
-------------------------
SZEPES ERIKA:
A VERS MINT ALMA
Széljegyzetek a posztmodern irodalomelmélet margójára.
„Verselemzéseket írni úgy, hogy azok versértelmezések legyenek egy olyan korszakban, amikor a versek értelmezhetőségét az irodalomtörténészek és a kritikusok jó része kétségbe vonja, kemény vállalás, amelyet az irodalomelméleti közmegegyezés egy része tudatlanságnak, tájékozatlanságnak vagy egyenesen őskonzervatív konokságnak minősít, de úgy vélem, hogy az irodalomelméleteti szabályokat nem a józan gyakorlati élet alakítja, hanem olyan gondolkodási divatok, filozófiai irányzatok, amelyek minden időben változtak és folytonosan változnak. Átgondolhatónak látszanak ezért a kötelezően elfogadandónak ítélt irodalomelméleti irányzatok, s ha igazolható egy ellentmondó állítás, egy másféle álláspont, meg kell engedni, hogy – nem kizárólagosító elméletként – elfogadhatóvá váljon. Jelen esszé szerzőjének irányát, célját ugyanis az értelem, a jelentés keresése szabja meg. Nehezebben járható út ez, mint ha eleve lemond valaki a megtételéről. Könnyebb ugyanis elvetni azt a meggyőződést, sőt, illúziónak nevezni, hogy az irodalomban lehet valamilyen igazság vagy egy elképzelt világ valósága, lehet az írásnak körülhatárolható értelme, s könnyű azt állítani, hogy az irodalom mindenképpen csak félreolvasható és félreérthető (J. W. Riddel 1979: 248), mint végigvezetni az értelmezésre irányuló gondolati kísérletet, összegyűjteni a megértéshez szükséges adatokat, megismerni az értelmezésre szánt mű létrejöttének minél több megragadható körülményét. Mert mit is állít az az irodalomtudományi iskola, amely ma nálunk (a világ többi részén már jóval korábban és mára már egyre lecsengőbben) megszabja a menetirányt? Képletesen leginkább a Wolfgang Isertől származó mondással lehetne jellemezni, melyet többek között Radnóti Sándor is idézett a kilencvenes évek végén (Radnóti 1998: 155), s bár egyesek mindezt mára ironikusnak minősítik, ez – Iser munkásságának ismeretében – csak akkor ironikus, ha önirónia is egyben: az irodalmi mű olyan „piknik, amelyre a szerző hozza a szavakat, az olvasó a jelentést”. Az irányzat maga, mely az utóbbi évtizedekben igencsak elterjedté vált hazai irodalomelméleti diskurzusunkban is, a befogadásesztétika (előkelőbben: recepcióesztétika) nevet viseli, és az 1960-as évek második 2 felében indult el az ún. konstanzi iskola működésének keretei között. Programját Hans-Robert Jauss 1967-es székfoglalójában fogalmazta meg (könyv alakban 1970-ben, magyarul részleteiben 1980-ban jelent meg); lényege szerint: az irodalmi mű nem önmagában létező tárgy, hanem „olyan beszéd, amelynek elhangzása közben kell megteremteni az őt megteremteni képes beszélgetőtársat (Jauss 1980: 17, 1997: 122-124, 296-301). A gondolat lényegét – a mű jelentését az olvasó „teremti meg” – sokan, sokféleképpen fogalmazták újra, hajlítgatták-csavargatták más-más nézetből; a számtalan megnyilatkozás azonban két csomópont körül tömörül. Az egyik csoportot a kollektív-archetipikus értelmezés gyűjtőfogalma alá rendelném, a másikat a szubjektív-szenzualista hatás alatt állóként jellemezném. A kollektív típus egyik legpregnánsabb megfogalmazása Jan Mukařovskýtól származik, aki szerint a mű jelentése az egész közösség tudatában van (Mukařovský 1970:146), s minthogy a közösségi tudat a történelemben változik, így a jelentés – és a mű értéke – korról korra más (Mukařovský 1970: 74-75). Ugyancsak az ő megfogalmazásában: a mű igazi olvasata (az „esztétikai tárgy”) a kollektív tudatban élő azon jelentéssel azonos, amely valamennyi olvasójának műélményében azonos. Tekintettel arra, hogy a kollektív tudatot összeadó „valamennyi olvasó” legnagyobb része a műelemzésben járatlan, nem szakember, az általnos olvasat így a lehető legfelszínesebb, legközönségesebb élmény volna. Erre figyelmeztetet már René Wellek és Austin Warren is (Wellek-Warren 1972: 220).” (Idézet vége.)
A teljes könyv itt olvasható:
https://real.mtak.hu/57450/1/Szepes_Erika_posztmodern_essze_u.pdf
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
