NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 09:42 Összes olvasás: 54918| 360. | [tulajdonos]: Hamvas | 2022-08-22 10:23 | Tavaly ősszel Weiner-Sennyey Tibor szervezett egy gyalogtúrát és egy előadást Hamvas Béla szentendrei házához. Sokan, mondhatni nagyon sokan (legalább harmincan) gyűltünk össze az általa megadott útkereszteződésben, ahonnan indult a túra. Az ország valóban minden részéből zarándokoltunk el erre a túrára s Hamvas házához. Mi a Szlovák határ mellől, de voltak a Szerb és a Szlovén határ mellől is emberek. Akiknek fontos volt ez a szellemi út!
Az idősebbek nehezebben bírták a gyaloglást, de senkit sem hagytunk az út szélén, már csak azért sem, mert olyan elvadult utakon mentünk, amin nem biztos, hogy tudták volna merre, ha nem látják a csoport többi részét! Újgazdagék hatalmas palotái mellett is elhaladtunk, dombra fel, völgybe le, s felváltva. Másfél órás gyalogút után érkeztünk meg a házhoz, a telekhez, aminek a kerítését megette az idő, de azért Tibor a tulajdonos képviselőjétől elkérte a kapukulcsot is, kinyitotta s azon a "főbejáraton mentünk be a telekre, ami eredetileg is az volt. A telek elvadult, gazos, embermagasságú mezei növényekkel teli. A gyümölcsfák elpusztultak már, a szőlő szívósabb, azokból itt is, ott is egy-egy bokor él. A ház maga egy szoba konyhás kis tornácos hétvégi "paraszt"-ház, most is puritán berendezéssel. A bútorzat már nem az, ami Hamvas idején volt, de az ajtók, ablakok, a tornác, a lépcső, a kertben a nagy szelídgesztenye és a tölgyfa méretük alapján ugyanazok, amik alatt Hamvas is állt.
Maga a hely varázsa érezhető. Tudom, biztosan közrejátszik ebben a hatalmas tisztelet, ami bennünk Hamvas felé irányul, de akkor is: szakrális a hely, a csendesség, a magányosság érzete. Elképzeltem, hogy Hamvas innen a hátizsákjában cipelte gyalog a szentendrei piacra a zöldségeket, gyümölcsöket, hogy kis pénzt keressen, s aztán a nyüzsgő városból visszatért ebbe az akkor bizonyosan kies domboldalra, kertbe, házba! Itt írta a Karnevált.
Csodás előadást hallhattunk Tibortól, mindenki vitt valamit, ki süteményt, ki bort, ki gyümölcsöt, s a közös asztalra téve eszegettünk, csipegettünk belőlük! Tibor párja Virág csodás teákat főzött, s ismerkedve, beszélgetve éltettük Hamvas emlékét! Ott volt közöttünk ő is, úgy is érezhettük!
Ott, abban a kis most halott kertben és a kis házban értettem meg Hamvast. Ha igazán jól akarsz élni, el kell vonulni. Ez a világ legnagyobb kihívása: csendben maradni, úgy élni, hogy az emberekkel való találkozást lecsökkentsük minimálisra! Csak az én, a társ és a természet!
Na meg az Isten! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
