NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 04:51 Összes olvasás: 54419| 522. | [tulajdonos]: Huxley Előadások az emberről 1 | 2023-08-29 08:56 | ,,A hangja olyan volt, mint a legfinomabb hangszer, a gyűlöletem az erőszakon és az előítéleten túl, és mégis részvéttel telin csengett; ezen a csodálatos hangon beszélt mindenről, ami valaha is megérintette őt.
Bölcsessége nem tette tönkre ártatlanságát. Tudós és művész volt egyszerre, egy olyan ember, akire mindnyájunknak szüksége van ebben a széttöredezett világban, ahol mindnyájan csupán az egyetemes tükör egy széttört cserepét tartjuk a kezünkben. Feladatának tartotta, hogy a darabokat összerakosgassa – és jelenlétében legalábbis –, az ember ismét teljesnek érezhette magát. Ahhoz, hogy tudjuk ugyanis, melyik darab hova illeszkedik, az embernek legalábbis valami fogalma kell legyen az egészről."
Előszó
(Yehudi Menuhin Aldous Huxleyról)
,,A teljesen igaz szavaknak hatalmuk van."
(Ismeretlen)
Álmodjunk gyakorlatiasan
Aldous Huxleyt, a Szép új világ szerzőjét most egy másik oldaláról ismerheti meg a magyar olvasó. Magyarországon mind ez idáig kevéssé ismert életműve egy rendkívül értékes és élvezetes darabját nyújtjuk át az olvasónak.
Az Előadások az emberről című esszékötet, amelynek magyar kiadását most végre a kezünkbe vehetjük, először 1978-ban, már Huxley halála után jelent meg. A kötet alapjául az a 16 előadásból álló sorozat szolgált, amelyet Huxley eredetileg 1959-ben a californiai Santa Barbara Egyetemen tartott vendégelőadóként, ahol életében először beszélt hivatalosan is akadémiai körök előtt. Ettől az intézménytől kapta élete első címzetes egyetemi tanári címét is, amelyet aztán számos más cím is követett.
Az előadások, és a jelen kötet témája is rendkívül széleskörű. Az oktatástól a túlnépesedésig, a nacionalizmustól a művészetekig, a vallástól a tudattalanig, a nyelvtől a háborúig, a természettől az áteredő bűnig az emberiség vagy az egyes ember legfontosabb, legéletbevágóbb kérdéseit tárja elénk és vitatja meg velünk Huxley.
Hatalmas vállalkozásáról így írt egy, a fiához, Matthew-hoz szóló levelében:
,,Előadásaim szerény tárgya az ember. A földgolyó helyzetével, a népesedéssel, az öröklődésnek a környezettel összefüggő kérdéseivel – azaz a kérdés biológiai alapjainak tárgyalásával kezdem majd. Ezután a modern civilizáció alapvetően meghatározó tényezőjével, a technikával folytatom. A technika, és annak a társadalmi és politikai rendszerre gyakorolt hatásainak főbb kérdéseit az emberi aktivitás minden területén vizsgálni fogom. Később az egyén (lappangó) lehetőségeit – és ezek esetleges megvalósításának, megvalósulásának útjait kutatom. Kivitelezhetetlenül hatalmas tervem elégtelen megoldása is megéri a fáradtságot, hiszen így legalább – az akadémikus specializáció és széttöredezettség e korában – némi ellenanyaggal szolgálhatok."
Előadásait Huxley részletes jegyzetek nélkül tartotta. Az előtte fekvő papírlapokon csak egy-egy szó szerepelt emlékeztetőül, hatalmas betűkkel. Huxley látása gyakorlatilag egész életében olyan rossz volt, hogy egyedül nem tudott olvasni. Amikor jobb állapotban volt, nagy erősségű nagyítót használt, de leggyakrabban egész könyveket olvastak fel neki, többnyire a felesége, Maria.
Az olvasót kétségtelenül lenyűgözi majd Huxley fantasztikus enciklopédikus műveltsége, és az a szintetizáló képesség, amellyel témáit mindvégig kezeli. A modernkor gondolkodói között Huxley mindmáig egyedülálló, nemcsak azért, mert természettudományi, vallási és pszichológiai kérdésekben egyaránt jártas volt, hanem azért is, mert egy-egy kérdéssel kapcsolatban nem csupán a Nyugat, hanem a Kelet elképzeléseit is jól ismerte, azt hallgatóival megosztotta, és képes volt nemcsak a különbözőségek, hanem a közöttük húzódó párhuzamok, egyezőségek, hasonlóságok felmutatására is. Nemcsak tudása, jelleme is szintetizáló volt, így esszéit olvasva mi is megbizonyosodhatunk a látszólag eltérő, különböző dolgok közötti összefüggésről, azok egységéről.
Tíz évvel az előadás-sorozatot követően, Huxley barátai ismét találkoztak. Miben és hogyan hitt, valójában mi hajtotta őt? – tették fel maguknak a kérdést. A válaszként elhangzó szavak legalább olyan sokrétűek, mint Huxley személyisége.
,,Az ember célja, a felvilágosodás, az Isteni Alap megtalálása, gondolta. Ez a taoista szabadgondolkodó, akinek elsődleges eleme nem a kő, hanem a víz volt, ez a javíthatatlan empirikus, ez a modem szent soha nem hátrált meg a kérdés elől, hova is tartunk valójában. Ugyanakkor állandóan azt mondta, hogy álmodjunk bátran, de pragmatikusan. Vajon mi hajtotta őt? választás, akarat, sors?"1
,,Ne légy túl kritikus másokkal szemben, és szeress sokat."
Aldous Leonard Huxley 1894-ben született Angliában, Surrey megyében, egy rendkívül híres és megbecsült értelmiségi családban. Nagyapja, Thomas Henry Huxley élete hosszú szakaszát az angol iskolarendszer megreformálására fordította. A tizenkilencedik századi modernizáció követelményeinek megfelelően a specializált, tantárgyszerű oktatási rendszer kialakításában játszott igen fontos szerepet. Mindemellett Darwin kortársa és híve volt. Korában a ,,Darwin kutyája" csúfnevet ragasztották rá, hiszen minden alkalmat megragadott, hogy nyilvánosan, hangosan, szóban és írásban, és sokszor fanatikusan is kiálljon Darwin olyannyira vitatott evolúciós elmélete mellett. Fia, Aldous Huxley apja, a Cornhill című irodalmi magazin szerkesztője, író, és az Angliában oly népszerű életrajz-irodalom egyik jeles művelője volt.
Aldouson kívül a Huxley családba három másik gyermek született, Julian, Trevenen és a legkisebb, Margaret. Julian később világhírű biológus lett. Trevenen húszéves korában öngyilkosságot követett el.
Anyja, Julia Arnold, a vallásos költő Matthew Arnold unokahúga, iskolai tanítónő volt. ,,Ne légy túl kritikus, és szeress sokat." Huxley gyermekkorában, 14 évesen édesanyjától, annak halálos ágyán kapta útravalóul ezt a tanácsot. Édesanyja 1908-ban bekövetkezett halála, de más események is mérföldkövet jelentettek életében. Ekkor kezdte meg kollégiumi tanulmányait, és ez egyben az otthonról való elszakadást is jelentette.
A család természetesnek tartotta, hogy Aldous is a patinás és kiváló Etonban folytassa felsőbb tanulmányait. Orvosnak készült. Tizenhat éves korában azonban egy fertőzéses szembetegség következtében megvakult. Tanulmányait azonnal abba kellett hagynia. Betegsége több mint két évig tartott. Ez idő alatt Huxley megtanulta a Braille-olvasást. Valamelyest felgyógyult ugyan, de látása soha nem lett tökéletes, többször volt újra vakság közeli állapotban, és szinte egész életében arra volt utalva, hogy felolvassanak neki. Fiatal korában egy rendkívül erős nagyító segítségével hosszabb-rövidebb ideig önállóan olvashatott.
Betegsége után az Etonba már nem térhetett vissza, így az oxfordi Balliol College-ben folytatta tanulmányait.
Fiatalkori időleges vaksága, és egész életére jelentősen meggyöngült látása valószínűleg Huxley életének egyik legjelentősebb és legmeghatározóbb eseménye volt, és mégis, vagy talán éppen ezért, mindig nagyon szűkszavúan beszélt betegségéről, életének erről az időszakáról. Arról, hogy mindez mit jelentett neki, szinte soha nem szólt. Egy 1929ben keltezett levelében röviden csupán ennyit ír:
,,Tanulmányaimat félbeszakítottam egy csaknem három évig tartó majdnem teljes vakság miatt... Sokat voltam egyedül és csak magamra számíthattam,"2
Az 1911-ben, 16 évesen bekövetkezett betegség külsődleges következményei könnyebben felderíthetőek. látni sem tudott kíséret nélkül, így a kortárs időtöltésektől, elsősorban a sporttól és a közös kamasz együttlétek más formáitól azonnal elszakadt. Így a már különben is zárkózott fiú a kortársaitól is eltávolodott. Ugyanekkor betegségének köszönhette azt is, hogy az első világháború alatt nem sorozták be. Úgy vélte, gyakorlatilag életét köszönhette betegségének. Egészen különlegesen pontos emlékezőképessége kialakulásához – megerőltetés nélkül pontosan idézett fejből – minden bizonnyal hozzájárult az is, hogy nem hagyatkozhatott a jegyzetelés és az újraolvasás lehetőségére.
Később sokszor hangsúlyozta, hogy ,,az embernek legalább annyira saját hasznára kellene használnia betegségét, mint amennyire a betegség használja őt".3
Huxley végül, még az első világháború vége előtt, Oxfordban fejezte be tanulmányait. Életében ez a tanácstalanság időszaka volt. A háborúból vissza nem tért diákok hiánya sokkolta őt. Orvos nem lehetett. Először tanárkodásból igyekezett megélni. Azonban csupán rövid ideig tanított volt iskolájában, az Etonban. A diákok ugyan kedvelték, Huxley mégis problematikusnak tartotta a tényt, hogy gyakorlatilag alig látja őket. A helyzetet súlyosbította, hogy Huxley nem is akart tanítani. jövendő feleségének, Mariának így írt akkori helyzetéről:
,,Mennyire vágytam volna rá, hogy folytathassam tanulmányaimat, ehelyett olyanokra kell erőltetnem csekélyke tudásom, akik erre a legkevésbé sem kíváncsiak. (...) Abszurd, hogy annak az embernek kell tanítania, aki tanulni akar."
1916-ban került Huxley Lady Ottoline és férje baráti körébe, Garsingtonba. A legendás művészi és irodalmi kör meghatározó hatást gyakorolt Huxleyra. A háborús időkben Lady Ottoline a vidéki kúriát ,,békés kikötővé, biztonságos menedékházzá kívánta alakítani, hogy mindazok, akiket nem söpört el a vihar, kicsit megerősödhessenek".4 A rendszeres látogatók között volt D. H. Lawrence, Bertrand Russel, Clive Bell, virgina Woolf, Mark Getler, Katherine Mansfield, Gerald Shove, és még nagyon sokan mások. Huxley hamarosan olyan gyakori látogató lett Garsingtonban, hogy a személyzet az egyik vendégszobát Huxley szobájának tartotta. Az ismeretségeken kívül Huxley életre szóló barátságot is kötött itt, Lawrence-szel és Bertrand Russellel.
Itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Maria Nysszel is.
A belga Maria és családja az első világháború elől menekült Angliába. Az addig jómódban élt, nagyiparos család szinte egy fillér nélkül érkezett Angliába, és eleinte csak mások együttérzésére hagyatkozhattak. A még kamasz Mariát Ottoline fogadta be. Huxley már megismerkedésük után néhány hónappal házassági ajánlatot tett Mariának. Ezután három évig nem találkoztak újra. Mariát édesanyja Olaszországba hívta, míg Huxley Angliában maradt. Leveleztek. Maria később fiuknak, Matthewnak így írt házasságáról:
,,Miért hagytam én, akit pedig olyannyira riasztott Garsingtonban a férfiak és a nők viselkedése, aki annyira rettegett ettől az angol rémségtől, miért hagytam mégis, hogy Aldous közeledjen hozzám?
Miért, hiszen akkor nem is voltam szerelmes bele, és láttam jól, hogy szerelmes belém; és mégis képesek voltunk arra, hogy lássuk kapcsolatunk rejtett lehetőségeit, a valódi tényeket. Érezhette, hiszen nem láthatta, hogy mindannak ellenére, amit meséltek neki, rám biztosan számíthat, és én pedig érezhettem, hogy hátralévő életünkben mindenemet az ő szolgálatára fordítom majd. Tényszerűen, a sors egymásnak teremtett minket."5
A háború után, 1919-ben házasodtak össze. Kapcsolatuknak Maria 1955-ben bekövetkezett halála vetett véget. Maria egész életében társa volt Huxleynak, és házasságuk valóban szolgálat lett. Maria felolvasott neki, és Aldous neki diktálta művei jelentős részét. Maria tette lehetővé hosszabb-rövidebb utazásaikat is, hiszen mindig ő volt kettejük sofőrje. Nevelte gyermeküket, az 1920-ban született Matthew-t, vezette mindenkori háztartásukat, szervezte költözéseiket, utazásaikat.
Huxley először 1921 és 1923 között tartózkodott feleségével Olaszországban, ahova mindig vissza-visszatértek, és amely egész életére menedékhellyé vált számára.
1937-ben az Egyesült Államokba utaztak. Amerika ezután, ha otthona nem is, de élete végéig lakhelye maradt.
Huxley 1953-ben végre hagyta magát rábeszélni, hogy kérvényezze az amerikai állampolgárságot.
Azonban amikor az ügyében eljáró hivatalnok azt kérdezte az akkor 59 éves írótól, hajlandó lenne-e fegyverrel is megvédeni leendő hazáját, Huxley egyértelmű és határozott nemmel válaszolt. Mind a hivatalnok, mind az eseményen jelenlévő barátok unszolták, változtassa meg válaszát, hiszen a kérdés csak formális, és így az ő válasza is csak puszta formalitás lenne, Huxley azonban mégsem volt hajlandó másképp nyilatkozni.
Maria az ötvenes évek elején mellrákot kapott. Huxley erről hosszú ideig egész egyszerűen nem vett tudomást. Sokáig Maria is óvta őt ettől a tudástól, amit, Huxley környezete úgy gondolta, feldolgozni úgysem tudott volna, de Maria betegségének egyre súlyosbodó jelei fölött 1954-ben már nem lehetett szemet hunyni. Maria végül 1955 elején, otthon, családja és barátai körében hunyt el.
Alig több mint egy évvel később, 1956 márciusában Huxley újra házasodott, az olasz származású Laura Archerát vette feleségül. Maria és Aldous egyetlen gyermeke, Matthew rossz néven vette, hogy az özvegyen maradt Huxley ilyen hamar házasodott újra. Barátaik egy része is Huxley különös, a mindennapi emberi kapcsolatok iránti érzéketlenségének tartotta ezt, és nem csupán az új házasság tényét, hanem azt is, hogy Huxley szinte titokban esküdött meg. Fia is csak egy újsághírből értesült az eseményről, és a közeli barátoknak is hasonló élményben volt részük.
Ugyanakkor egyes jelek arra utalnak, hogy élete utolsó évében Maria sokat foglalkozott azzal, hogy hamarosan bekövetkező halála esetére, megtalálja utódját, aki képes lesz gondoskodni Huxleyről. A zongorista, majd később pszichológus Laurával először 1948-ban találkozott a Huxley házaspár. 1954-ben, amikor mind a ketten Rómában tartózkodtak, Maria és Aldous is járt hozzá terápiás ülésekre. Huxley és Maria közeli barátja és életrajzírója, Sybille Bedford szerint ez az újabb házasság Maria kívánságára köttetett, hiszen ,,Aldous mindig is képtelen volt arra, hogy szembenézzen a dolgokkal".6
1960-ban megállapították, hogy Huxley súlyos beteg, nyelvrákban szenved. Ugyanebben az évben tűzvészben teljesen leégett otthona is. A házból csak egy hegedűt, a készülő Sziget kéziratát, és annak jegyzeteit menekítették ki. Teljességgel elpusztult Huxley és felesége levelezése, kettejük naplói és Huxley teljes könyvtára is.
Huxley 1963. november 22-én, néhány napos haldoklás után hunyt el, ugyanabban az órában, amikor az amerikai elnököt, J. F. Kennedyt is lelőtték. Már nem tudott beszélni, így egy cédulán kérte meg feleségét, hogy Lsd-t adjon be neki. Kérését felesége és orvosa is közelgő halála megértésének és teljes el; fogadásának tartották.
Másnap, minden szertartás nélkül elhamvasztották. Néhány nap múlva fia és barátai összegyűltek emlékére.
Nyolc évvel később hamvait Angliába, Surreybe szállították, és szülei mellé helyezték el.
Huxley utópiái
Huxley élete során több mint ötven könyvet, verset, regényt, esszét, tanulmányokat, és több utópiát is írt. Esszéi, tanulmányai és utópiái önálló vonulatot képeznek életművében. A jelen bevezetőben, az itt közölt Előadásokhoz kapcsolódóan csak utópiáival, pozitív és negatív utópiáival foglalkozhatunk.
Egész élete során nagy figyelemmel kísérte a világot, amelyben élnie adatott. Követte a politikai eseményeket, a világ változásait, a világ rendezetlenséget.
Pacifista volt, tisztánlátása és bátorsága megajándékozta őt azzal a képességgel, hogy egyes jeleket pontosabban értelmezzen, mint kortársai.
Az első világháború után, 1920-ban így írt Amerika jövendő szerepéről:
,,Tartok tőle, hogy mindez az amerikai világuralom kialakulásának elkerülhetetlen felgyorsulását eredményezi majd (...) mindnyájan gyarmatok leszünk; és Európa megszűnik Európa lenni."7
Huxley 1931-ben, a nagy világválság közepette kezdte írni a Szép új világ című utópiáját. A műben akkori alapvetően pesszimista világlátása tükröződik. A Szép új világ így inkább egy rossz utópia, dystópia és a sci-fi sajátos elegye, mintsem a szó eredeti értelmében vett utópia.
1930-ban egy folyóirat felkérésére meglátogatta az angol bányavárosokat. Az ottani állapotok látványa, a tömeges munkanélküliség és a tömeges iparosítás hatása megdöbbentette. Egy 1931 elején kelt levelében így ír:
,,Micsoda világban élünk (...) az emberi faj egyre növekvő undorral tölt el. Arra a szomorú és megalázó következtetésre kellett jutnom, hogy az egyetlen, amit tehet az ember, hogy elmenekül és elbujdokol. Bármi, amit az ember tehetne, az nem jó, ezek az állapotok mégis a cselekvés a gyógyítás késztetésének szörnyű betegségével fertőzik meg az embert."3
Amikor Orwell 1948-ben elküldte Huxley-nak 1984 című regényét, akkor azt válaszolta neki, hogy bár élvezte Orwell könyvét, úgy gondolja, az övé mégis csak valódibb jóslat. Az emberek agymosás és reklámok általi leigázása valószínűbb, mert ebben az esetben még az emberek szeretik is elnyomatásukat, és így önként vállalják leigázottságukat. Az orwelli állami elnyomás esetében ez nem történhet meg, hisz ez ellen az emberek legalább tiltakozhatnak.
Huxley, mikor befejezte a Szép új világot, úgy vélte, olyan rémálmot festett meg, amely, ha nem kerüli el az előtte álló csapdákat, hatszáz év múlva köszönt majd az emberiségre. Bár 1946-ban, a második világháború végén Huxley még hitt valamelyest a ,,józan észben", mégis lehetségesnek tartotta, hogy már egy évszázadon belül megvalósulnak jóslatai.
Ma már tudjuk, száz évet sem kellett várni erre.
Rémálmainak részletei már a huszadik század végére nagyrészt megvalósultak. (A fogyasztói kapitalizmus, a gyerekek gyárakban /kórházakban/ történő előállítása, a kábítószer, gyógyszer keltette álboldogság és a többi.)
Mindeközben Huxley jelentős belső átalakuláson ment keresztül. Maga mögött hagyta értelmiségi cinizmusát és pesszimizmusát. 1946-ban már sajnálkozását fejezte ki amiatt, hogy a Szép új világban az ,,ember számára csak két választást rajzolt meg, vagy egy őrült életet él az Utópiában, vagy egy primitívet egy indián faluban".
A Szép új világ utóélete ugyanakkor az olvasók, az olvasatok története is. Negatív jóslatait olykor megvalósítandó álomnak tartották. Az Egyesült Államok diáklázadásai idején például, főleg mert a könyvben megjelent az akkor olyannyira kívánatosnak tartott korlátlan és bűntudatmentes szexuális szabadság is, inkább éltették, és megvalósítandónak tartották Huxley jóslatait, mintsem azon gondolkodtak volna el, hogyan lehetne azok valóra válását elkerülni.
Huxley 1957-ben a Brave New World Revisited címmel újra írta a Szép új világot, mely 1958-ban látott napvilágot. A könyv témája a ,,szabadság és ellenségei", írta Huxley:
,,... amikor a Szép új világot írtam, meg voltam győződve arról, hogy, rengeteg idő van még. A totálisan szervezett társadalom, a tudományos kasztrendszer, a módszeres kondicionálás következtében elvesztett szabad akarat, a kémiailag rendszeresen adagolt boldogság segítségével kialakított szolgaság, az alvás-tanulás közben belénk sulykolt ortodox tanok, – jó, ezek mind eljönnek majd, de biztos nem az én időmben, sőt az unokáim idejében sem. (...) Most huszonhét évvel később, már sokkal kevésbé vagyok optimista, mint a Szép új világ idején voltam. A túl kevés és túl sok rend közötti áldott szünet időszaka még nem köszöntött ránk, és jele sincs annak, hogy ez a közeljövőben megtörténhetne."9
Huxley bár tudta, a legtöbb embert nem foglalkoztatja az ellenállás, de azt is tudta, hogy ellenállás nélkül a szabadság ellenségei győzedelmeskednek. Kis, decentralizált, önszerveződő közösségek kialakulását tartotta kívánatosnak, amelyről úgy gondolta, hogy azok még abban a nagyvárosi környezetben is megvalósíthatók, amelyben az emberiség többsége élni kényszerül.
Huxley végül, miután több évig gondolkozott azon, hogyan jeleníthetne meg egy pozitív utópiát, 1961-ben megírta Sziget című művét. ,,Furcsa könyv ez, se nem regény, se nem esszégyűjtemény, inkább jelenetek és párbeszédek sora" – írta Huxley a könyv német fordítójának.10
Huxley itt nem egyszerűen egy másik világot mutat be, hanem azt is, milyen módon befolyásolhatja a társadalom pozitív módon az egyén életét.
Könyve mottójaként Arisztotelész egy mondását választotta: "Egy ideál megformálásakor ugyan megfogalmazhatjuk, amit szeretnénk, de a lehetetlenségeket el kell kerülnünk." Ezzel Huxley azt jelezte, hogy nem egyszerűen csak a fantáziáját eresztette szabadjára művében, hanem olyan társadalomszervezési módszereket mutatott be, amelyeket valahol, valakik, ha nagyon kis léptékben is, de már kipróbáltak és az sikeresnek bizonyult.
A társadalom, az emberi szerveződés, amelyet a Szigetben bemutat, részben buddhista alapon szerveződött. Bár a Szigeten is használnak tudatmódosító szert, de itt a meditáció elősegítése, a figyelem megvalósítása érdekében teszik ezt. A főszereplőt, a Szigetre, a Palára érkező nyugatit a közösség tagjai lassan, nagyon lassan, de megtanítják a ,,Jó létezés" művészetére.
A könyvben a sziget madarai szüntelenül és folyamatosan ismételgetik Buddha éberségre való felszólítását: Figyeljetek. Ez volt egyben Huxley utolsó üzenete is a modern világhoz:
Figyeljetek. Legyetek éberek.
A gondolkodó, a filozófus Huxley az Újragondolt szép új világ és a Sziget megírása közötti időszakban tartotta az emberről szóló előadásait.
Ezen írások témáit a Szigetben még egyszer, utoljára újra tárgyalja majd.
Az előadások kötetbe szerkesztése során a nyers szövegből az angol szerkesztő csupán az esetleges ismétlődéseket hagyta el, az élőbeszéd lendületét megtartotta, és ez rendkívül élvezetessé teszi az egyes fejezetek, az egész kötet olvasását. Huxley hivatkozásait utólag jegyzetekkel látták el, ezzel a szerzőnél kevésbé tájékozott olvasó számára is jól követhetővé válik nem csupán az eredeti gondolatmenet, hanem Huxley hivatkozásainak, forrásainak hatalmas tárháza is. A könnyebb érthetőség kedvéért az eredeti kiadáshoz kapcsolódó jegyzeteket a magyar kiadásban kibővítettük.
| |
| 521. | [tulajdonos]: A huszárok... | 2023-08-28 18:43 | A huszárok…
A huszárok, a kanászok sej csak gyalog járnak!
Azok élik világukat, senkire sem várnak.
Felpattannak a falóra, s uzsgyi nekivágnak,
a határnak, vármegyének, az egész világnak!
A huszárnak ha nincs lova nincs baja abrakra.
Sem szénára, sem répára, sem pedig a zabra.,
A huszárnak lova lenne lenne biza lenne bajba,
nem maradna neki borra sempediglen babra.
A huszárnak ló nélkül is van szép három lába.
Egyik jobbos, másik balos, harmadik gatyába.
Ha gatyája kisebb lenne lenne, kilógna a sárba,
de a huszár jólöltözött, örül aki lássa.
| |
| 520. | [tulajdonos]: Na akkor fusson neki FT | 2023-08-28 17:48 | Na, AKKOR FUSSON NEKI MÉG EGYSZER FT, hátha végre megérti egy hideg rozé mellett.
1, A fészbukos tiltást feloldottam, hadd lássa, mit írtam oda...megnézheti most már nyugodtan...
2, Ezt írja : ""Egy irodalmi felületre írtam egy vállaltan kemény szöveget Karaffa Gyula egy művéről. A "mű" kifejezés használata ez esetben puszta konvenció a részemről. Végül is a bélszín is hús, meg a párizsi is. Erre fogta magát, és a "védjetek meg, mert már megint bántanak"-jegyében elvitte a fb oldalára, hogy szörnyedjenek el rajta a hívei."" - nos, ez nem egy vállaltan kemény szöveg volt, hanem egy odahányás... egy bűzös gyomortartalom odaokádása!!! És nem, nem azért tettem oda a fészbukra FT hány...gyomortartalmát, hogy "védjetek meg" (Kitől?????? Miért????????), hanem mert a sok egyetértő lájk után egy másféle véleményt akartam megmutatni.... a nyílt tartalmú Dokk oldal idézését semmiféle előírás, etikai kódex stb. nem tiltja, még a jó ízlés sem!!!! Ugyanis egy teljesen nyílt oldalról idéztem!!!!! Nem magánhozzászólást, nem emailt, nem levelet stb. (Talán FT tett ilyet már azért ilyen érzékeny rá?)
3, Azért belerúg egyet Karaffába, mert még csak nem is művet írt, hanem .... bravó!! A sün is hús... ha gondolod...
4, FT HATALMAS tévedése az, hogy ő mindent jobban tud nálam, jobban tudja, mit és miért teszek!!!! Szerinte vele szemben nekem magamat meg kellene védetnem valakikkel... már megint ez a SASOS SZEREPTÉVESZTÉS... TALÁN SZAKÉRTŐ SEGÍTSÉGÉT KELLENE KÉRNIE...
5, Hívei?????? Nekem nincsenek híveim, csak olvasóim... ez egy tipikus kormányközeli gondolkodás, amikor mindenkit a szerint osztályoz, hogy minek és kinek a híve... Istenhívő vagyok, nem más...
6, Miféle hozzájárulás kellene ahhoz, hogy egy nyílt oldalról idézzek egy másik nyílt oldalon??? Csendőrt tetszik játtsszni??
7, Nem aláztam meg az elnök asszonyt, megtette ő azt önmaga akkor, amikor a férjét alezredessé tetette 5 hét alatt, míg másokat, fiatalabbakat, diplomásokat kirúgott a kedves hadügyér a korukra hivatkozva....
8, FT vak... vagy csak erősen behunyta a szemét, hogy ezeket az ideológiájukba nem illő dolgokat ne is lássa.... | |
| 519. | [tulajdonos]: És a dinnye... | 2023-08-28 16:10 | | Jaaaaaa, és a dinnye 40 dínár, azaz kerekítve 120 forint/kilogramm áron kapható így augusztus 20 után Szerbiában, mert Lőrinc ott is belepisilt már... | |
| 518. | [tulajdonos]: Pásztor Béla | 2023-08-28 10:49 | PÁSZTOR BÉLA VERESEGYHÁZ VOLT POLGÁRMESTERE ÉL!!!!
Csak azért jelzem ezt, mert egy magát Hármak-nak nevező csoportban az egyik hármak azt írta, hogy meghalt!
Béla bácsi erős felvidéki, Ipolybalog szülötte, akit nem tör meg egy ilyen álhír.... Éljen soká Isten segedelmével!
(Jellemző a halálhírkeltőre, hogy semmit sem ellenőriz le.) | |
| 517. | [tulajdonos]: kedvesúr 2. | 2023-08-28 10:38 | Mert közben megjártam Szerbiát és két napot is dolgoztam ezen a dögmelegen (35-37 fok), most reagálok kedvesúr azon mondatára, hogy milyen buborék vesz engem körül s mennyire etikus a dokkon feltett vélemény odavitele más fórumra....
Nos, a fészes "buborékomban" több mint 2100 ismerősöm van, ezek 99%-a személyes ismerős, mert én nem nagyon szeretem a visszajelölést akkor, ha nem találkoztunk még. Ebbe a "buborékban" vannak "vérellenzéki" politikusok és "vérfideszes" politikusok is... Vannak keresztények, nem keresztények, kereszténységet tagadók, vannak művészek (sokan, költők, írók, festőművészek) és vannak sokan kétkezi munkások, gyárban szalag mellett dolgozók.... vannak homoszexuálisok és leszbikusok, vannak heterók és vannak olyanok sokan, akik nem ezt nézik egy ember megítélésekor... van HÍRTV-s újságíró és van nem egy fideszes újságíró, polgármester... természetesen vannak nem fideszes polgármesterek is... és és vannak rokonok - ezek a legkevesebben vannak sajnos, mert nagyon "szétfröccsentünk" az országban.
Ezek után azt gondolni, hogy nekem a fészes "buborékom" (eleve egy 2100-as közösséget szimplán lebuborékozni) elismerése és lájkja a célom, csak azt mutatja, hogy aki így gondolja, az önmaga óhaját prezentálja és a sajátjait "buborékoknak" tartja... no, de meghagyom eme téveszméjében a kedvesurat...
Más: a kedvesúr miért gondolja, hogy neki ki kell (!!!!!!) fejteni a véleményét a Dokk legszabadabban használható felületén, azaz a naplómban írottakról? Netán sasnak képzeli magát és azt gondolja, a véleménye SOKKAL TÖBBET ÉR mint az enyém, a miénk? Hogy neki feltétlenül meg kell szólalni??? Hogy ő közvetíthet felém bármiféle (természetesen jobboldali) megvetést??? Ne olvasson, inkább igyon egy rozét... vagy kettőt-hármat....
A kedvesúr szövegét nem választottam el semmitől, egy szabad (!!) netes felületről a Dokkról, egy szabadon olvasható naplóból beidéztem egy másik szabad netes felületre (fészbuk), ahová természetesen először a versemet tettem fel, nem a kedvesúr hányását rólam - azt csak később, amikor ideokádott a Dokkra... és azt sem titkoltam el a versem alatti válaszok között, hogy volt aki azt írta "hánynom kell ettől a verstől"... akkor mi a probléma?? Ja, a kedvesúr még nem követett el itt a Dokkon levélidézést más helyről, vagy akár magánemailból való idézést egyszer sem?... na azokkal lenne probléma...
Hogy mennyire keveset ér az ilyetén véleménye a kedvesúrnak, volt olyan ismerősöm, aki nemhogy elalélt volna tőlem, hanem egyenesen nekem esett, de a kedvesur nehogy azt gondolja, őt mindenki ismeri e hazában az ismerőseim közül... sőőőt...
Egy biztos:
Szent István országában 647 forint a gázolaj, Szerbiában 596 forint (pedig a dínár épphogycsak erősebb, 2,96 forintot ér), a darált fűszeres marhahús (!) 2400 forint, a büfében a hatalmas lepényben adott 25 dekás marhahúsos szendvics (bármit tehetsz bele) 1500 forint... a cigaretta (nem vettem, csak megnéztem) a Marlboro 940 forint, a többi szinte mind olcsóbb... és akkor mi Ausztriát akarnánk utolérni 2030-ra... elég lenne Szerbiát is az árak szempontjából... Ja még egy: a szerb határőrök a 36 fokban 15 perc alatt átengedtek, a magyar oldalon betanulatlan fiatal tetovált határvadászok ellenőriztek, a hivatásosokm ahűvösben cigiztek, a sor állt, és a végén még cinikusan meg is kérdezte tőlem az egyik vámos, hogy "mennyit vártak?" Nem azt mondta, hogy elnézést a várakoztatásért, nem!!! Az autómban a hároméves és a kilenchónapos unokámmal, a kocsi 46 fokra melegedett, a légkondi több mint másfél órán át ment, a kisebb unokám már szinte üvöltöttt... és akkor egy tetű mozgású magyar megkérdezi, "mennyit vártak?". Persze az eu országaiban élőknek fenntartott sorban történt a dolog.... Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország!!
De mit keresnek fiatal határvadászok egy határátkelőnél???? Nem a kerítést védik????????? | |
| 516. | [tulajdonos]: Kedvesúr.... | 2023-08-28 10:20 | Mert közbn megjártam Szerbiát és kéz napot is dolgoztam ezen a dögmelegen (35-37 fok), most reagálok kedvesúr azon mondatára, hogy milyen buborék vesz engem körül s mennyire etikus a dokkon feltett vélemény odavitele más fórumra....
Nos, a fésze "buborékomban" több mint 2100 ismerősöm van, ezek 99%-a személyes ismerős, mert én nem nagyon szeretem a visszajelölést akkor, ha nem találkoztunk még. Ebbe a "buborékban" vannak "vérellenzéki" politikusok és "vérfideszes" politikusok is... Vannak keresztények, nem keresztények, kereszténységet tagadók, vannak művészek (sokan, költők, írók, festőművészek) és vannak sokan kétkezi munkások, gyárban szalag mellett dolgozók.... és vannak rokonok - ezek a legkevesebben vannak sajnos, mert nagyon "szétfröccsentünk" az országban.
Ezek után azt gondolni, hogy nekem a "buborékom" elismerése és lájkja a célom, csak azt mutatja, hogy aki így gondolja, az önmaga óhaját prezentálja... no, de meghagyom eme téveszméjében a kedvesurat...
Más: a kedvesúr miért gondolja, hogy neki ki kell fejteni a véleményét a Dokk legszabadabban használható felületén, azaz a naplómban írottakról? Netán sasnak képzeli magát és azt gondolja, a véleménye SOKKAL TÖBBET ÉR mint az enyém, a miénk? Ne olvasson, inkább igyon egy rozét... vagy kettőt-hármat....
A kedvesúr szövegét nem választottam el semmitől, egy szabad netes felületről, egy szabadon olvasható naplóból beidéztem egy másik szabad felületre... és azt sem titkoltam e a válaszok között, hogy volt aki azt írta "hánynom kell ettől a verstől"... akkor mi a probléma?? Ja, a kedvesúr még nem követett el itt levélidézést, vagy akár magánemailból való idézést egyszer sem... na azokkal van probléma...
Hogy mennyire keveset ér az ilyetén véleménye a kedvesúrnak, volt olyan ismerősöm, aki nemhogy elalélt volna tőlem, hanem egyenesen nekem esik, s a kedvesurat sem ismeri mindenki...
Egy biztos: Szent István országában 647 forint a gázolaj, Szerbiában 596 forint (pedig a dínár épphogycsak erősebb, 2,96 forintot ér), a darált fűszeres marhahús (!) 2400 forint, a büfében a hatalmas lepényben adott 25 dekás marhahúsos szendvics (bármit tehetsz bele) 1500 forint... és akkor mi Ausztriát akarnánk utolérni 2030-ra... elég lenne Szerbiát is az árak szempontjából... | |
| 515. | [tulajdonos]: Tranzit... 38828 | 2023-08-27 09:42 | Tranzit…
anyám egy olyan faluban élt ahol
békében éltek a Jécsákok Doviscsákok
Muszákok a Markovicsokkal az Egriekkel
a Pásztorokkal a Konzilikkel és a Karaffákkal
a Mendlerekkel a Rajtokkal a Székelyekkel
a Csurájokkal és még ki tudja hányféle
nemzetiségbe tartozó családokkal
boldog békeidők mondhatnánk ha nem
tudnánk azt hogy ez a dúló szocializmus
idejében történt s ezek a családok még a
monarchia idejében vándoroltak ide-oda
nem volt probléma a zsidó boltos sem
a ruszin kosárkötő de a cigányokba sem
kötött abba az időben bele senki sőt…
olyan lett ez az ország mint egy tranzitváró
Árpád népét hírből sem találnánk már
István gondolatait is megette a szú ahogy
a kacagányt és a díszmagyart is a szekrényben
mégis és sokadszorra előveszi ezt a nemzetiségi
kártyát antropológiai okoskodásba öltöztetve
a fűrer és megüzeni a tutit érdekes ebben nekem
csak az hogy értelmesnek okosnak érzékenynek
tartott írók költők tagadják meg a legalapvetőbb
emberi erkölcsi normákat amikor a fűrer szavait
komilfónak tartják és a józan ésszel szemben
állást foglalva meg akarják magyarázni hogy
a kékszilva azért sárga mert még zöld
evidenciákat magyaráznak félre és aki ez ellen szól
annak a minimálisra zsugorodott buborékjukban
lévőkkel összezárva egészen a virtuális lincselésre
is van esélye de legalább is olyan kicsinyítő és
lealacsonyító jelzőket aggatnak rá amitől azt várják
hogy elmenjen a kedve attól hogy ellene merjen szólni
az antropológiai „vitákba” csomagolt hétköznapi fasizmusról
és a magyar nemzet ismételt és folyamatos szétdarabolásáról
mindezt lazán mosolyogva (inkább somolyogva) fiatalos
szlengben előadva mert az elbutult hallgatóságnak
már így kell beszélni focidrukkeri szavakkal (gyomros tockos)
mert a sok funkcionális analfabéta a magyar irodalmi nyelvet
már nem érti vagy soha sem értette mert csak bayert néz
tudom most megint én leszek pellengérre állítva
hogy miért beszélek a magyar népről így közben
nem veszik észre hogy nem a magyar népről beszélek
hanem azokról az emberekről akik ilyenek és ezek
az emberek elenyésző „kétharmadban” vannak
velünk szemben (ha ez vigasztal valakit)
| |
| 514. | [tulajdonos]: Vendég?... | 2023-08-27 01:29 | Vendég?…
amikor valakit meghívok például egy beszélgetésre
a házamba soha sem folytom bele a szót azzal hogy
ráerőltetem saját hülyeségeimet hanem ellenkezőleg
figyelmesen meghallgatom azt amit mondani akar
ilyenkor magamat háttérbe tolom erőt véve magamon
akkor sem torkollom le ha akkora baromságokat hallok
netán amitől a szabadkai szamár is szemlesütve bőgne
maximum elraktározom hogy máskor vele nem érdemes…
sok olyan ember van aki szerint tévesen a vita azt jelenti
hogy őőőőő elmondja a véleményét és a másikét még csak
meg sem hallja mert valami fülzsír vagy netán fülatka elzárja
a hallójáratait és fejében a saját visszhangja tűnik válasznak
sok emberben csalódtam már például itt a dokkon is sokan
voltak akikről azt mertem hinni -gondolni hogy a szellem
napvilága ragyogja be háza ablakát és sokszor rádöbbentem
csak játssza hogy ablaka van de vakon tapogat maga körül
naivan azt hiszem mindig hogy aki olvas az olvasott hogy
aki olvasott az okos hogy aki okos az szellemes hogy aki
szellemes az humoros hogy aki humoros az vidám hogy aki
vidám az emberbarát hogy aki emberbarát az nem hazudik
hogy aki nem hazudik az mindig igazat mond hogy aki mindig
igazat mond az nem akarja sem saját Istenét sem embertársait
sem megsérteni azzal hogy lenézi őket szellemi magasságából
amiről aztán kiderül hogy dehogyis szellemei magasság inkább
emberi mélység mert a hübrisze általa megvallatlan sőt azt fel
sem ismeri azt pedig végképp nem hogy milyen károkat okoz
embertársainak azzal hogy ELSŐNEK MOND másokról hamis
dolgokat igaz biztosan megszerezte azt a tudást másoktól hozzá
hasonlóktól hogy aki először támad az a nyertes mert a másiknak
már csakis védekezni lehetséges aki pedig védekezik annak a mai
magyarországi kulturális és álkeresztény közegben soha sem lehet
igaza azt a bizonyos kabátot akkor is ő lopta el ha jelen sem volt
a vizet ő zavarta fel akkor is ha abban az időben meg sem született
most állítólag vendége vagyok egy olyan helyen egy olyan embernek
ami rég nem lenne ha annak idején nem lett volna szívügyem a hely
mert azt gondoltam (ismét csak naivan) hogy másokban is akkora
a lelkesedés és a tenni akarás mint bennem és családom elől még
pénzt is elcsakliztam titokban hogy a plan a projekt megvalósuljon
akkor a mostani „vendéglátóm” a kisujját sem mozdította meg azért
ami nekünk abban az időben szentnek tűnt és közösen és egyakarattal
volt köztünk egy ember akire felnéztünk mondhatom mindannyian
egyikünk sem kérdőjelezte meg azt hogy közöttünk csakis ő lehet az
aki a boss lesz akinek a szava szent és a javaslatai a legjobbak naivak
voltunk mert erről az emberről néhány hónap alatt kiderült hogy nincs
benne semmiféle tisztelet mások iránt önmaga szeretete oly hatalmas
benne hogy lelkében (ha van) nincs másnak hely és lassan senki sem
„állhatott” meg előtte mert mindenkire volt egy rossz szava sőt a rossz
szavai lassan sokkal többek voltak mint a jók és a jók is álcázott rossz
szavak voltak pusztán és ez az ember aztán felégetett maga mögött
minden hidat amit addig netán felépített és nem akart már senki
vele új hídépítésébe belekezdeni mert tudtuk hogy aki ok nélkül
illetve hübriszből rombolt egyszer az hiába is kezd bele építésbe
a végén mindig csak bulldózer lesz az alkatrészeiből bárhogyan is
rakja össze a meglévő építőköveket és senki sem akart már vele
sem plan-t sem projektet na ekkor oly düh és dac és elkeseredés
lett rajta úrrá hogy az addig szentnek tartott helyet átadta egy még
erősebb hübrisznek és a tulajdonrészeit sokszor zsarolásra használva
kérlelhetetlen ellensége lett a helynek így halnak el a remények és
foszlanak szét az ember álmai mondhatni vannak álomtörők vagy más
szóval álomgyilkosok a mi egykori tekintéllyel rendelkező házigazdánk
is ilyen lett és akármilyen tanult akármilyen „nagy” ember akármilyen
ismert és kitüntetett figyelmű és foglalkoztatott emberileg többször
csúfosan megbukott és mielőtt az ő életével foglalkozott volna bárki
ő támadta meg azokat akik nem férnek bele szűk zárt és élvezhetetlen
univerzumába (van neki is olyanja mindenkinek van) és amikor elkezdett
személyeskedni a másik embert vádolta meg ugyanazzal és amikor neki
voltak személyes problémái a másik embert vádolta meg azzal hogy az
szétcsúszott senki általában a hübrisz senkit és semmit nem ismer el csak
azzal barátkozik aki neki feltétlenül igazat ad és a bólogatótiborok a barátai
már csak azok maradnak meg mellette mert azokban nincs annyi bátorság
hogy észrevegyék vagy ki merjék mondani hogy amit tesz az egész közösséget
szétrombolja és örökös harcban (akár a politikai főnöke) stresszben tartsa
persze mindezt úgy teszi ő és barátja (most már ismét a dokkról beszélek)
hogy mindenki fölött uralkodni szeretnének és legszívesebben örökösen
moderáltatnák azokat akikben még megmaradt az embereség akik tudnak
és mernek logikusan gondolkodni akik a másik embert nem csak leuralni
hanem megérteni és netán akár szeretni is szeretnék mert az egész habitusuk
a szeretetre épül és nem arra amivel a vádlóik vádolják őket folyamatosan
odáig jutva hogy hetvenkét éves embernek azt írja az egyikük (aki vendégül lát
bennünket?) hogy szégyellje magát ez az ember aki humoros aki szellemes
aki művelt aki okos aki tud logikusan gondolkodni és nem csak két nullát küld
megalázó szándékkal válaszul komolyan kibontott-felvetett témákra
nem vagyok a vendége ennek az embernek nem ő az én lekötelezettem
ugyanis nekem a verseimért nem fizetett egy fillért sem és megközelítőleg
sem fizetett annyit mint eddig a plan-ért a projektért ami az ölébe hullott….
a két hübrisz szövetséget kötött de csak addig él ez a sötét szövetség míg
a kisebb tekintélyű egyszer netán véletlenül ellent mond majd az egykor
nyomokban emberi érzelmeket és értékeket mutató „én leszek a főnök”
szándékú társának… ja nem a bólogatótiborok soha sem jutnak el a bátorság
olyan fokára hogy akár saját gondolataikat szabadon ki merjék mondani…
ők azok akik nem örökké élnek hanem csak szimplán örökké félnek…
| |
| 513. | [tulajdonos]: Festék... | 2023-08-22 23:50 | Festék…
véget ért hát a nagy ünnep
végre kitombolhatta magát hívő
és hitetlen egyaránt volt program bőven
ebben a háborús vészhelyzetben sínylődő kis
közép-európai országban ami egykor (vagy soha?)
szent Istváné volt majd Máriáé lett (vajon tud-e róla?)
a kis falvakban bográcsokban főtt
a birka a disznó no meg akár a kakashere
kinek mit adott a kormánya persze voltak ahol
az önkormányzatok állták a cehhet s tettek ki magukért
egyre megy az új kenyér felvágattatott a cirkusz is bőven megvolt
maradjanak nyugton (ja nem mert választás is lesz közben) a zemberek
bevallom soha sem érdekelt a tűzijáték
most sem még tévében sem volt helyette más
értelmesebb elfoglaltságom is például … szóval bármi
na jó egyet megnéztem ahogy minden évben ez a szentdzsab-
körmenet mert egykori katolikusként kíváncsi vagyok a szertartásra
és a körmenet komoly szociológiai-emberismereti anyaggal szolgál nekem is
idén például örömmel fedeztem fel
az első sorokban a szomszéd falu két lakóját
és megdöbbenve hallgattam a bíborosi köszöntést
amiben megemlítette Katalin és Anikó asszonyt a férjeket
az állami és egyházi vezetőket és a meghívott a kassai érseket is
aki talán életében először (?) kimondta hogy Isten áldd meg a magyart
hiába háborús vészhelyzetben egymásra
kell találniuk legalább a szomszéd nemzeteknek
igaz náluk nincs háborús vészhelyzet és más országban sincs
de nálunk van ezzel is megelőztük a rothadó kapitalista nyugatot
és adtunk egy gyomrost az európai unió hanyatló országainak hogy csak na (!)
eszembe jutott ha Szent István ma élne talán ő is kelet felé orientálódna nem nyugatra
körülöttünk minden rohad és pusztul
egyedül csak mi magyarok tartunk ki az értékek
mellett és a mi keresztény értékeink egyetemesek és meg
is őrizzük azokat mert azt láttuk elődeinktől ezt adjuk át utódainknak
és ha az Istennek nincs szándéka velünk a béketeremtésben akkor majd mi (!)
magunk kiállunk a vártára és ismét és ezredszer megvédjük azt a rohadó nyugatot (?)
közben itt volt a török vezér
és ki tudja még hányan azok közül akik
ugyanúgy gondolkodnak a nyugatról a népvezérük
is úgy ahogy a mi népünk nagy vezére teszi azt kormányzása
utóbbi éveiben keletben gondolkodnak de nyugatra küldik a gyerekeiket
és a nyugati bankokban tartják a pénzüket és nyugaton nyaralnak igaz ott van tenger
hosszú volt a bevezetőm nem is
erről akartam írni nektek kedves test… emberek
hanem a festékről igen jól olvassátok a festékről bizony
mert ahogy a tűzijáték csillogóvá festette a szürke és koszos kelet-
európai eget úgy festi „csillagszeművé” a pénz Katalin asszonyt aki azt
gondolja hogy a magyar köztársaság elnöke pedig a kétharmad egyszemélyi
vezetője nevezte ki tüntetőleg mint nőt ennek az egyébként a nőket komondorokkal
elintéző országban ahol a nők most is
kevesebbet keresnek ugyanazért a munkáért
a gyereknevelés feladata a politikusok szerint „bágátell”
és a kormány focicsapatába is csak mutatóba választ be egy-egy nőt
a csapatkapitány mert vannak dolgok amiket a nők jobban tudnak például
gyereket szülni de a foci helyett maradjanak bugyi nélkül a meleg tűzhely mellett
és akkor ismét csak az a bizonyos festék
még él az emlékezetben amikor Katalin asszony
külföldön boldogulni akaró családanyaként (férje még akkor
katona sem volt) azt üzente Istennek ad hálát hogy nem a megalázóan
alacsony magyarországi ápolónői vagy tanári fizetésből kénytelenek megélni
azaz bizonyos fokig „futott a szekér” nekik ám látszottak arcán a fáradtság nyomai
aztán hazatérve politikus lett
narancssárga fülbevalót akasztott a fülébe
és hamar karriert futott be mint „dísznő” a sok kan között
türelmes volt és eljött az az idő amikor magyar viszonylatokban annyit
keres havonta amit tíz tanár vagy ápoló „visz haza” és immáron nincs semmiféle
anyagi gondja a gyerekei is nagyobbacskák lettek kevesebb a gond velük a férje is „ales” lett
és családostul beköltözhetett az ország
legpatinásabb-magasabb épületébe ahonnan csakis
lenézni tud mindenre és mindenkire talán ezt kompenzálva néha
elvegyül a zemberek között persze aki nem velük van annak aznap be se kell
menni dolgozni (legalább is ilyen pletyka járja Gyarmaton) és megnézi szeretett hazáját
mennyit fejlődött a vezér és a saját uralkodása alatt van-e füve legelni jó s a nép mint a barom…
és amerre megy csendes a vármegye
és amerre jár csak belőle is a szépség sugárzik
igaz ehhez a szépséghez külön sminkes stábja van és
odafenn a magas kastélyában külön sminkszoba mert a rohadó
nyugattól így láttuk hát mi is így csináljuk igaz közben elveszíti emberi
arcát ő is és stábja is de kit érdekel a kis g.ci mocskos patkány ellenzékieken kívül?
csillagszemű kisimult arcú
nagyon feledékeny Katalin asszony
a festéknek köszönheti ragyogó kinézetét
és reprezentálhatja a magyarik országában hogy
minden nő elérhet a csúcsra és kielégítő családi életet
élhet csak fogadja el a helyzetét és ne akarjon beállni a focicsapatba
2023.08.21. a nemzeti ünnep másnapi szentségtelen gondolatai
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
