NAPLÓK: A vádlottak padján Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 07:54 Összes olvasás: 54897620. | [tulajdonos]: ezek ugyanazok | 2023-10-25 12:30 | Ezek a dzsentrik ugyanazok, akik érdemi munkát még keveset végeztek, a szaros melót mindig másokkal végeztették, mert nem bírták a strapát. És még ők azok, akik egy becsületes, tisztességes hivatást folytató közalkalmazottat, aki esküt tett a magyar haza védelmére (én 93-tól szolgáltam, tehát semmi közöm a kommunistákhoz), azokat állítják be rossz és elítélendő embernek.
Mindezt két doktor, meg egy egyetemet végzett Hármak. Szégyen! | |
619. | [tulajdonos]: Dzsentrivilág... | 2023-10-25 12:27 | Most olyan világ jött, hogy a Dokkon a Dokk függőségben szenvedő dzsentrik meg akarnak mondani mindent, hogy ki hogyan gondolkodjon... nem értem, mire olyan büszkék ők, akik emberségből leszerepeltek már százszor.
| |
618. | [tulajdonos]: Kérlelhetetlen... | 2023-10-25 12:25 | Hogy egy klasszikust idézzek: "Kérlelhetetlen ellensége leszek a Dokknak" és benne a Hármaknak, FT-nek, PA-nak és BT-nek.
Megígérhetem, hogy míg ők politizálnak és mindenkit szapulnak, nem fogom be pörös számat, és visszaválaszolok mindenért.
FT azt mondja, Gyurcsi és Karaffa tonmbol és rombol, és nem hagyja abba... ezzel szemben ők tombolnak és rombolnak, és mindenbe belekeverik a politikát, mert nekik bezzegh szabad! Nekünk, proliknak, proletároknak nem. Ha ilyenek a polgárok mint ők, bátran és büszkén vállalom a proletár és akár a proli megszólítást is. Márai forog a sírjában, hogy egy ilyen társaság veszi a szájára. | |
617. | [tulajdonos]: Márai 2023 | 2023-10-25 09:24 | Köszönöm a Bátai Tibor napló vezetőjének, hogy Márai Sándor versét eredeti formában közölte. Ugyanis a 2023-as politikai "múltújraírás" hevében manapság sokan szeretnék, ha így lenne írva:
MENNYBŐL AZ ANGYAL — MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol a szovjet tankok Között hallgatnak a harangok.
Idézőjelet azért nem használok fentebb, mert Márai ezt írta:
"MENNYBŐL AZ ANGYAL — MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok."
Érdekes.... hmmmm.... nagyon érdekes, még egy Márai is oroszokat írt s nem szovjeteket... érdekes.... hmmmm.... nagyon érdekes... pedig ő aztán tényleg egy etalon, még nekem is!!!! | |
616. | [tulajdonos]: 1956 | 2023-10-24 12:06 | 1956 Fütyültek a lövedékek a Naphegy fölött; apám kenyérért ment át Pestre, mikor megjött, nem volt hajlandó beszélni arról, mit látott odaát; Anyám a nagy hasát fogva csak a gyerekre tudott gondolni: mi lesz VELE, mert hogy velük mi lesz, az egyre egyértelműbb volt. Túlélték a lövedékeket, túl a spicli szomszédot, aki csak a lakásukat szerette volna megszerezni, elkerülték a bitót, vagy a falhoz állítást, és ők sem lőttek le, nem akasztottak fel senkit! Nem voltak forradalmárok. Saját forradalmuk azt jelentette nekik, TÚLÉLNI, mert jön a gyerek! Sokat küzdöttek azért, hogy a fogantatás után ki is tudja hordani "terhét" anyám, s most a célegyenes előtt a nagypolitika teszi tönkre tervüket? A november végi zűrzavarban kórházat kellett keresni: kórházat és orvost, aki itthon maradt. "Ha összeszednek 14 ezret, élve veszem ki a gyereket a hasából, ellenkező esetben darabokban" -mondta az egyetlen orvos, aki szóba állt velük. Összeszedték, odaadták -hogy honnan, az máig rejtély- és 1956 karácsonyi ajándékaként a szennyben, a zajban, a romok között december elején megkapták a REMÉNYT, a GYERMEKET, a kis Jézus leány változatát, nővéremet! "Drága kislányom!" -szólította apám őt, míg csak élt, s ebben az esetben ezt szó szerint kellett érteni! | |
615. | [tulajdonos]: Jelzőkönyv... | 2023-10-24 09:27 | Csak a jelzőkönyv mián jegyzem meg körmönfont szavaimmal, hogy:
1, Aktuálpilitikai megjegyzésekkel volt tele a miniszterelnök beszéde. Szinte semmi egyéb nem volt benne Brusznyai Árpád méltatásán kívül polgárilag, pártsemlegesen elfogadható mondandó. A baloldal és Brüsszel fikázásán kívül még a jövőre esedékes önkormányzati választás is meg lett említve általa, ami egy kampánygyűléssé tette az állítólagos "központi megemlékezést".
2, Nem okádtam gyalázatos módon senkire semmit!! Főleg nem a "mai nap emlékezetét". Ebben az országban az ünnepek szentségét már mások leokádták azzal, hogy végzetesen kettészakították a népet, jobbra és balra, mintha nem lenne a kettő között egy felezővonal, s mintha a jobb nem tükrözné a balt, s fordítva! Alig eltéréses (a két oldalfélen) szimmetrikus emberek vagyunk, csúnya is lenne a kép rólunk, ha teljesen szimmetrikusak lennénk!
3, Ebben az országban az ünnepeket annyira leamortizálták a politikai indulatok, hogy az emelkedettséget halvány nyomokban sem tartalmazza már. Szinte az egész országban már pénteken (!!) "megemlékeztek" az 56-os hősökről, akik 1956 október 20-án még nem is sejtették, hogy három nap múlva forradalom lesz s abban részt vesznek. Hogy lehet egy nemzet ennyire érzéketlen? Hogy lehet pusztán kényelmi okok miatt nem az adott napon és nem KÖZÖSEN ünnepelni??? (Volt már olyan errefelé és máshol is, amikor október 6-án tartották a szüreti bált, mert arra a napra esett szombat. Nemzeti gyásznapon szüreti bál... Maaaargit, nooormális?)
4, Nincs epeömlésem és nem is volt, ellenben a jelzőkönyv írójával, mert az bizony bizony, annak minősíthető. És nemtelennek, mert nem okol, hanem kijelent és bírál. És hamisan uszít az ellen, aki kimondta a véleményét.
5, "Soraimmal nem kívánom megszólítani az érintettet" - írja. Na erről van szó. Beszélni, beszélgetni nem óhajt az "érintettel", de azt lealázni óhajtja a kedves "triplanullás" (mint egy jó liszt) úr.
6, Verset írtam... jót rosszat, a minőségéről itt a Dokkon lehet és kellene vitatkozni. A tartalmáról is lehetne beszélgetni, mert az abban leírtak TÉNYEK, amik ugye makacs dolgok. Saját kútfőből, saját verssel. Egy irodalmi oldalon. Aktuálpolitikai csak annyi van benne, mint egy bolti bevásárlásban...
7, A jelzőkönyv vezetésével megbízom a következő, rám mértéktelen módon jelzőket dobáló kedves Dokk-társamat! | |
614. | [tulajdonos]: 67 év kell... | 2023-10-23 16:36 | Hatvanhét év kellett hozzá csupán, s ruszkikból mára szovjetek lettek. Az érdek hozta így, a propán a bután, a metán, az olaj, az erőművi szettek,
s ami eddig rossz volt, vagy erőszakos, az szelíd lett a nemzet emlékezetében. Elfelejtett anyák, elfelejtett fiak; áhítatos szavak a zsarnok utódja előtt, és a vérben
ázó zászlókra most az tapos, aki azt már felemelte. Vagy legalább is úgy tett, mintha... Nem miniszterelnök, csak egy szimpla kalmár az, aki harminc ezüstért az országát kiárusítja,
és gazsulál azok előtt, akik már foguk fehérjét többször is kimutatták, s velük ránk vicsorogtak. Lám önként és dalolva gyalázza meg emlékét a Pesti Srácoknak, kik szabadságról álmodoztak.
Beszédet mond, megírták neki kényre-kedvre, előadja harsogva, és nincs tőle berekedve, a sok hazugság nem sérti fel a nyelvét-torkát. Ránk okádja zavaros elméje minden mocskát.
Nemzeti ünnep? A Szabadság Napja? Ez lett belőle, épp csak 67 év kellett. Elhalkult teljesen az értelemnek hangja, az októberi napfényt eltakarta a felleg!
(A vers apropója, a miniszterelnök "ünnepi" beszédében egyszer sem mondta ki a ruszkik szót, helyette többször és mindig a szovjetek szót használta, ezzel Putyin elnök politikai folytonosságát kicsinyítette. A magyar nép nem felejt és nem hülye (ezt is ő mondta, persze nem így, de ugyanezt fejezve ki), épp ezért e mellé a vers mellé dukál ez a fotó.)
| |
613. | [tulajdonos]: Idézet... okt. 23-ra | 2023-10-22 09:26 | Ezek ugyanazok...
"amikor már lehetett minden kockázat nélkül akkor a szabadság bajnokaiként oly harsányan kiabáltak" Nagy Gáspár: Előkészület az imához
Ruszkik pasli damoj Tavarissi konyec Ruszkik igyi szudá
2023.10.22.
| |
612. | [tulajdonos]: MŰPA | 2023-10-21 10:20 | Tegnap este a budapesti MŰPA-ban voltunk feleségemmel, aki a nemrég volt születésnapjára kapta a páros koncertbelépőt. Egy fergeteges hangulatú esten vagyunk túl, kicsit késve kezdődött a koncert, de két órát "egyhuzamban" játszottak a zenészek, táncoltak a táncosok. A MŰPA csodálatos hely. Ahogy a roma zenészek betöltötték hanggal, tánchangokkal, csapások hangjaival, zenével, klasszikus romazenekari és a Parno Grasztos stílussal, az csodálatos volt. Erre "fejelt" rá Boban Markovic és most mindössze nyolc emberből álló fúvószenekara - amikor rázendítettek, szétrobbant a csarnok és a közönség jókedve is. Bár ahogy mondták, egy lakodalomban ennyi ülő embert még nem láttak, a lába és a keze mindenkinek "táncolt".
(Csak egy érdekesség: lehet, hogy az ára miatt, de a közönségben 90 %-ban 50plusszos korosztály foglalt helyet. Meglepő, mert a fiatalok zenei ízléséről meg mi, idősebbek nem nagyon tudunk szinte semmit.)
Közreműködött: Lakatos Mónika – ének, Rostás Mihály „Mazsi” – ének, gitár, Boban Marković Orkestar, Parno Graszt, Romafest Gypsy Dance Theatre
Dramaturg: Berecz István
A cigány tánc- és zenekultúra ikonikus előadóművészei és együttesei, a Boban Marković Orkestar, a Parno Graszt, Lakatos Mónika, valamint a Romafest Gypsy Dance Theatre lép együtt színpadra a Liszt Ünnepen, hogy – egy szcenírozott koncert keretében – egy fergeteges roma lakodalom világát idézzék meg.
Egy cigány esküvői ünnepnél kevés hangosabb és színesebb dolog létezik, Krúdy Gyula a Szindbád egyik elbeszélésében pedig megjegyzi, hogy „nem is igazi cigány lakodalom az, amely ne tartana legalább két nap, két éjszaka”. A koncert ugyan nem lesz ennyire kimerítő, de az előadók igyekeznek majd legalább annyi érzéki élményt sűríteni az estbe, mint amennyi egy napokig tartó vigadalomban jön elő. A színek kavalkádjára és hangerőre biztosan nem lesz panasz, garancia rá maga a roma folklór, mely a különböző régiók kultúráját oly magától értődő természetességgel olvasztotta magába. A fergeteges este távoli világokba sodor magával Paszabtól Marosvásárhelyen át egészen a szerbiai Vladičin Hanig.
Hogy volt! | |
611. | [tulajdonos]: Karantének | 2023-10-20 14:12 | Nekem azt mondták, senki sem jöhet be hozzám,
mert „helyzet van”. Bezárkóztam a műhely magányába.
Utolértem magam. Tartozásaim elfogytak végre,
megcsináltam mindenkinek, amit kért, vagy amit várt.
Hersegett a bőr, cikkant a penge az üveglapon,
amikor szent akarattal belevágtam a táblába bőszen,
vadul, s téptem-szabdaltam képzeletem szerint darabokra;
Odabenn már láttam a megrendelő vállán a kész táskát.
Szeretem ezt a munkát, és… szeretem a karantént is.
Gőzölgő teáscsészémből a pára lecsapódott a fényes bőrre,
még most is érzem orromban e kellemes élményt.
Megtanítja gondolkodni a kéz mozgása a lelket.
Szól a zene. Töprengtem, ZEN-e az üzenete, de
csak az ősi ösztöntől dobbant a lábam a padlón néha.
Pedig táncolni szerettem volna, ha… Öncenzúra.
Ilyen vagyok. Sohasem tudtam teljesen elengedni magam.
Csöngettek. Alig hallom. Öregszem, csak ez az oka.
Totyogó bácsika állt a kapualjban, kezében slusszkulcs.
A szomszéd faluból jött, hallotta, hogy élek s dolgozom.
Nyolcvanöt éves, a cipője is öregecske, oldalt elfeslett,
s vírus ide, vírus oda, üdvözlésre nyújtotta remegő kezét.
Ösztönösen megragadtam, a ráncos ujjak belesimultak
még életerős markom melegébe. Betakaróztatta szépen.
Jöjjön be, de előbb a kutyákat kikötöm. Nem fél, mondta.
A műhelyben sokéves sámlimra ültettem, eléje sokéves
szőnyeget terítettem, zoknis lába meg ne fázzon itt nékem.
Cipői szólni nem tudtak, de életéről azért mesélni kezdtek.
A magafajták nem tudják csak úgy kidobni, amit megszerettek.
Várhat a táska, várhatnak a bőrök, „munka van, gyerekek”!
A felfoszlott részeket visszaragasztottam helyükre,
s az öreg, karos Adleremmel megstoppoltam a cipőket,
majd újra letérdelve lábára adtam. Szolgálnak még néhány évet.
Aztán jött a mese. Aki nyolcvanöt éves, és sokat látott,
az vagy hallgat, vagy fecseg, fecseg, míg van ideje rá.
Így tett ő is, de nem untatott. Hagytam. Sodródtam
a története hőseivel, átérezve kínjukat, vagy örömüket.
Kiballagott végül az öreg az útra, Yugójába beülve elpöfögött.
Zsebemben a tőle kapott ezressel még sokáig gondolkodtam:
Nem kértem tőle semmit a munkáért, mégis sokat adott.
Hát így, kedveseim! Így szól ez a modern karantének.
https://helyorseg.ma/rovat/vers/karaffa-gyula-karantenekh | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|