NAPLÓK: Celeb Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 19:56 Összes olvasás: 16812Olvasói hozzászólások nélkül| 4. | Baltazár: Jó naplót kívánok! | 2011-03-06 22:56 | | Éppen a Celebeszről jövök, kicsit fáradtan, hosszú volt a hajóút, és csak most... Az első sokk után visszanyert tudat, mint egy nagy rendező pályaudvar, újrarendezi ezt a só, mi e fekt ügyet. Olvasom, próbálom érteni. Jaj a tényeknek. De inkább verset írok. Majd megmutatom, játékos lesz. Jó pofa. | |
| 3. | [tulajdonos]: experimentum | 2011-03-06 19:13 | Heller Ágnes Elmélkedések a hiszékenységről c. írásából néhány idézet:
1. „vajon létezik-e egyáltalán áltudomány, és ha igen, mi különbözteti meg a tudománytól, s hogy vajon a nem tudományos tudás okvetlenül valamiféle sarlatánság-e?” [...]
2. „ miért népszerűek az úgynevezett áltudományok, miféle szükségleteket elégítenek ki, és végül, hogy hogyan értelmezhetjük az emberek hajlamát a hiszékenységre?”
Az okfejtésből:
„Hadd alkalmazzam itt Wittgenstein formuláját: a tudományos egy nyelvjáték a sok közül, megvannak a szabályai, mint minden nyelvjátéknak. Aki ezeket a szabályokat figyelembe véve játszik, az tudományosan gondolkozik és érvel.” [...]
„abból, hogy valaki nem a tudomány intézményének szabályai szerint szerzi és gyakorolja tudását, még nem következik, hogy semmit sem tud és hogy csaló. Lehet, hogy igen lényeges dolgokat tud. Az is lehet, hogy a tudományok ebből az ő nem tudományos tudásából a jövőben még profitálni fognak. Mikor csaló tehát? Mindenekelőtt akkor, ha tudását tudományos tudásként reklámozza. A tapasztalati tudás játékszabályait játszva azt állítja, hogy a tudomány játékszabályait játssza, mondjuk dámát játszik, de azt mondja, hogy sakkozik.” [...]
„Mert tudni akarunk, az igazat akarjuk tudni. Nem akármit fogadunk el tudásnak.” [...]
„Miután a tudomány a mai kor uralkodó világmagyarázata, nem kell azon csodálkoznunk, hogy mindenfajta tudás vagy akár nem tudás, mint tudomány legitimálja magát. /.../ Akármi is a véleményünk az áltudományokról, ha léteznek, azért léteznek, mert tudomány létezik. Más köntösben tudást ma aligha fogadunk el. Így minden tudás és nem tudás úgy teszi szalonképessé magát, hogy tudományként lép fel.” [...]
„A domináns világmagyarázatoknak megvannak a maguk intézmény-rendszerei. Vagy, hogy Foucault nyelvét beszéljem, az uralkodó világmagyarázatok stabilizálnak egyfajta diskurzust, ami az igazságot termeli. Ez annyit jelent, hogy a dolgok igazsága körül folyó vita, amennyiben lehetséges egyáltalán ilyen vita, az uralkodó diskurzusban való részvételhez kötődik. Aki ezt a diskurzust nem fogadja el, az kívül helyezi magát azoknak a körén, akik az igazságra vonatkozóan legitim kijelentéseket tehetnek.” [...]
„Ahogyan elkerülhetetlen, hogy a domináns világmagyarázattal - a mi esetünkben a tudománnyal - legitimáljanak minden tudást, gondolatot, a tudatlanságot is, úgy elkerülhetetlen az is, hogy a tudomány intézményeinek kapuját szűkre szabják, úgy hogy sok minden egy bizonyos időre, néha véglegesen is, a domináns világmagyarázat intézményein kívül fog rekedni.
A konfliktus a befelé törekvők és a kirekesztők között normális, mert ha nem lenne kirekesztés, akkor tudomány sem lenne, de ha minden kapun kívüli tudást örökre kirekesztenének, a tudományok egy része bizonyosan stagnálni kezdene.” [...]
„Beszéljünk kicsit a kirekesztettekről. Az ideiglenes kirekesztettekről nem beszélek, hiszen őket a paradigmák változásakor, de néha még enélkül is, többnyire befogadják a tudományok. Az örök kirekesztettek között találjuk a dilettánst. Dilettánsnak lenni nem okvetlenül valami negatív dolog. Az úri muzsikus például a XVIII. században büszkén vallotta magát dilettánsnak, hiszen nem a zenélésből élt. Tudományról szólva, nem az a baj, hogy valaki dilettáns, hanem, hogy nem tekinti magát annak, vagy hogy mások nem annak tekintik.” [...]
„Nem az az áltudós vagy dilettáns, aki olyasmit tud vagy állít, hogy tud, amit a tudomány most nem fogad el, vagy nem ért. Hanem az, aki nem tudja ugyanakkor azt, amit a tudomány ma elfogad és ért. Ha szakmailag pontosan tudom, hogy a tudományos diskurzus ma hogyan áll, és kompetens vagyok a ma érvényes diskurzusban, de ugyanakkor olyasmit állítok, amit a diskurzus nem fogad el, vagy akár abszurdnak tart, nem vagyok áltudós. Lehet, hogy tévedek, hogy hülyeségeket fecsegek, de az is, hogy igazam van. A kérdés nyitva marad. De ha valamit állítok és fogalmam sincs, hogy erről a tudományok ma mit mondanak, ha tudom utánacsinálni a kísérleteket, melyeket elutasítok, akkor áltudós vagyok abban az értelemben, hogy egyáltalán nem vagyok tudós, csak hamis igénnyel lépek fel. /.../ Ők eleve kirekesztik magukat abból a - tudománynál tágasabb - birodalomból, amit tudásnak neveznek. Ettôl még lehetnek olyan képességeik, melyekre magyarázatot nem találunk.” [...]
És végül:
„Mi szokta hatályon kívül helyezni már a legegyszerűbb helyzetben is ítélőképességünket? Vagy erős vágyaink és szükségleteink, vagy pedig tömegneurózis és tömeghisztéria. Az első esetben azért hiszünk, mert vágyunk és akarunk hinni, holott minden okunk megvan arra, hogy kételkedjünk (abban, amit hiszünk), a második esetben azért hiszünk, mert félünk kételkedni. Nem azt a régi közhelyet akarom megismételni, hogy a szenvedély vakká tesz, mert hiszen látóvá is tehet. Az ítélőképesség nem mond okvetlenül állít a szenvedélynek, de módot ad nekem arra, hogy felismerjem, ha ez a vágy, ez a szenvedély nem tett látóvá. Az ítélőképességet nem az rontja meg, hogy mással szemben nincsen distanciánk, hanem hogy önmagunkkal szemben veszítjük azt el.”
(A teljes írás: http://www.kfki.hu/chemonet/hun/teazo/hisz/heller.html)
Feladat: a fenti mondatokban a tudomány szót behelyettesíteni a költészettel: Bevégezetlen ragozás (Örkény).
| |
| 2. | [tulajdonos]: olvadó biztosíték | 2011-03-05 12:44 | Amiről lehet hallgatni, arról beszélni is lehet, nem tudom, persze, „kell”-e, mint ahogy azt is csak sejtem, mekkora csendbe fullad végül, ha fullad a beszéd. A „filozófus ügy” szóvá tétele, ill. az erre való (ilyen-olyan) reakciók Baltazárnál kiverték a biztosítékot. Nem tudom, értette-e, hogyan értette, mi (volt) a tétje ennek a beszédnek, mert ugyan, ki vitatná el, hogy lopni, csalni, hazudni nemcsak a politikusoknak, hanem a filozófusoknak, füstfaragóknak etc. sem szabad, de ha már megtették, számon lehet kérni rajtuk, más kérdés, hogy ki ebben az illetékes. Inszinuálni, a törvényes vizsgálatot megelőzően szelektíven csoportosított (hm) tények és nyilvánvalónak tűnő pártérdekek alapján prejudikálni, a társadalmat kvázi önbíráskodásra (értsd: köpködésre) felszólítani szabad? Mindemellett az a pálinkás becsületességgel megfogalmazott (átvett) kijelentés, hogy a filozófusok tevékenysége társadalmi szempontból haszontalan, „nyelvi zsonglőrködés”, súlytalannak tűnik. Pedig nem az. Az (egyébként többször megfogalmazott) üzenet a következő: ezek az emberek egy petákot sem érdemelnek a gondolkodásra immár egyre kevésbé hajlandó (és képes), e munkás világba vetett kétlábú, tollatlan lényektől. Ki a faszt érdekel Platón, pályázattól függetlenül is? Enni kell, bonyek (Boniek), nincs mese. Nincs és ne is legyen, ne írjon nekünk mesét itt többet senki, a filozófusokkal együtt száműzzük életünkből a szerelmet, ha nem hajt hasznot (szül gyereket) az államnak, a közéletből a költőket, írókat is, a nyelvi zsonglőrködés nagyszabású bohócait, na, ők aztán tényleg dögöljenek éhen, nincs szükség rájuk, főleg azokra nem, akik a gazda jótékony kezébe harapnak. Legyen ennek tehát vége: égbe a népet, és pokolba a demokráciát! Legyen joga, sőt, kötelessége ezentúl (is) mindenkinek félni, legyen bátorsága maga köré rajzolni a börtön koncentrikus köreit. Mert akkor rend lesz. A demokrácia ugyanis elsősorban nem politikai berendezkedés, hanem emberi magatartásmód, gondolkodási forma, utóbbi alapozza (alapozhatná) meg a látszólagos elsőt. Magyarországon e tekintetben még mindig nincs demokrácia (vagyis a többségre nem jellemző a demokratikus, azaz nyílt, önmagával szemben is kritikus, mást meggyőzni akaró, de magát is meggyőzni hagyó - gondolkodás), és egyre inkább úgy tűnik, nem is lesz.
Baltazár „a filozófus ügy” dokkon való megjelenése kapcsán bezárta sokak által olvasott és kedvelt naplóját, bátorságra intve minden itt maradót. Nem volt kedve a „demokráciához”, vagy csak eleve reménytelennek látta, nem tudom. Visszatérése, gondoltam, talán azt jelenti, ha jelent egyáltalán ilyesmit, hogy a Dokkon – egyébként általa meg nem nevezett – „történtek” után sem teljesen reménytelen nyílt felületen maradni, naplót írni, kitenni magát (magunkat) másnak, azzal is számolva (mint ahogy én is számolok vele), hogy a naplót nem csak olvasni fogják, de hozzá is tudnak szólni.
Baltazár a naplójának 876. bejegyzésében arról ír, hogy Tarr Béla (nem nevezi néven) „emberként megbukott” előtte, rendezőként már nem érdekli. A felajánlott DVD története azt bizonyítja, hogy ezzel nincs egyedül, s ha pimasz lennék, és az vagyok, Baltazár szövegének konnotációja és konatív funkciója (szándékosan nagyképűsködöm most) mintha az lenne, hogy rendes ember (Baltazár és barátai) nem néz és olvas olyan embertől művet, aki erkölcsi (attól tartok egyébként, hogy ez egyre inkább politikai kategóriának számít, de sajnos nem a klasszikus értelemben) szempontból nem „feddhetetlen”. Világos, tiszta beszéd. Az erkölcsi szempont magasabb rendű az esztétikainál (aztán persze jöhet majd a következő halálugrás), annak ellenére, hogy „nem nagyon lehet követni, hogy pontosan mi a helyzet”.
A 888. bejegyzés Heller Ágnest (megnevezése nélkül) tiporja sárba. Igen, én is megdöbbentem azon, hogy Heller fikciónak nevezte a „tényeket”, amit mi legalábbis tényeknek tudunk. Elképesztőnek tartom ezt én is. Ugyanakkor legalább annyira penetránsnak tartom Baltazár módszerét, mint amilyennek ő tekinti (hallja) Heller angolságát. Például arról is beszélt Heller, hogy a médiatörvény veszélyezteti a demokráciát. Ez pedig olyan tény (lásd legalább: médiatanács), amit mások mondanak fikciónak. Bárcsak ne is lenne belőle valóság.
Minden tiszteletem Baltazárnak, aki nem szédül le arról az erkölcsi magaslatról, ahonnan nézi a világot, és ahonnan leginkább kinyilatkoztatni, mint beszélgetni van kedve. Pedig – s most ismét Baltazárt idézem – „A jelenségek nem olyan egyszínűek, amilyennek a világ felkent megmagyarázói szeretnék velünk elhitetni.” Kik ozuk? Miü vogymuk. Hugy es tiü látjátuk szümtükhel...
| |
| 1. | [tulajdonos]: maholnap | 2011-03-04 00:28 | Megrendülni már azért nem tudok, mert régen meg-, ill. beleroggyantam már a csalás nélküli szétnézésbe. Persze, nem könnyedén, és folyton beverem a fejem én is.
Azt nem nagyon értem, mire utalgatsz alannyal, állítmánnyal, határozószóval, vagyis értem, csak mégsem. Hagymahéj szindrómám van, szétrepült nekem a lelkem már százezerfelé. Vagyis lehet, hogy nincs is. Mondjuk tényleg szar így élni, kihúzni a végéig valahogy. Persze, van amikor engem is elfog valami oktalan bizakodás, de ez valószínűleg csak kötelességérzetből fakad. Sok alvással készülök a halálra, nehogy aztán meglepődjem, hogy nem tudom felnyitni a szemem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
