NAPLÓK: Cetlik, fecnik, félcédulák...
Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 03:01 Összes olvasás: 1230826. | [tulajdonos]: t | 2018-03-07 10:18 |
Parancs János - A nyelv dicsérete
Elbeszélgethetünk akármiről, ha egyszer mégis megérkezel. Nincsenek gyakorlati céljaim. Nincsenek barátaim. Önmagammal vitázom csak olykor, hogy elüssem az időt. S ugyanezért játszom: sakkozom vagy kockázom, anagrammákat rakosgatok. Mikor hogyan. Régóta úgy érzem, alkalmatlan vagyok a normális, emberi kapcsolatokra, alkalmatlan a köznapi beszélgetésre. Többnyire nincs mit mondanom; azazhogy nem akarok meggyőzni senkit, nem akarok lehurrogni senkit; mindenki olyan, amilyen. (Én ilyen nem-társalkodó alkat vagyok.) Amiről érdemes volna, arról úgysem lehet beszélni. Legfeljebb tanúk nélkül, kivételes pillanatokban. A többi szócséplés: áltudományos vita, vádaskodás, dicsekvés, véget-nem-érő panasz. A nyelv valami más; a szavak titokzatos rendje lélegző, eleven tenyészet, ahonnan óvatos, tapintatos segédlettel tüzes nyíl röppen fel az égre. Cikázva átsuhan a csontmezők fölött, bevilágítva egy pillanatra nyomorúságos gubancainkat. Ahogyan a gyapjas ködben forgolódunk kiáltozva, egymás felé tapogatózva. Látszólagos találkozásaink ellenére árván, a szégyentől fuldokolva. Egyetlen esélyünk ez a nyelv: a gondolatok folyamatos cseréje. Hiába próbálkozunk ezzel-azzal, rákényszerülünk előbb-utóbb mindannyian. Hiszen egymás nélkül semmit sem ér a nyelv, egymás nélkül semmit sem ér a szó.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!