NAPLÓK: Cetlik, fecnik, félcédulák... Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 09:59 Összes olvasás: 12332| 2. | [tulajdonos]: t | 2018-01-05 09:22 | Próbálkozás figyelni. Kísérlet.
„A tisztaság fél egészség.”
Jó tudni. Fontos! A másik felet, hagyjuk! Szög, kalapács (készség). Így, elsősorban.
Hátha valaki… Biztos, ami biztos.
Ez most nem próza, nem vers, nem dal. Még csak az sem… Mindössze egymást követő
betűk, szavak, mondatok. Sorban, egymás alatt. Áradó, őszinte szöveg. Ahogy felszínre
tör, kibuggyan: a la nature. Csurran, csordul, csordogál… vagy éppen; szakad, ömlik,
zuhog… mikor hogy. Szív, ernyő kinyitva. Nem fáj. Vagy, mégis. De, hagy folyjon!
Gumiból kalpagja, fejébe húzva. Hason a sötétben, egyre mélyebbre csúszva bujkál, mint vakond; magából ki, magába vissza.
Oly távol van tőle, ott az orra előtt. Mint az a bizonyos fa, meg az erdő. De nem teszi meg,
hogy észre sem veszi; hiszen ő, nem erdőkerülő.
Étkezés és írás előtt, mindig mossunk kezet! Utána sem árt. Mi bajunk lehet?
Ez otthonról, az a bizonyos pakk, amit anyuka csomagolt anno. Feltéve, ha megvan még a cuccos és nem veszett el útközben, valamelyik kanyarban. Mert szó se róla, emberes egy motyó: kisvödör, kislapát, szita, különböző formák, tükör, fésű, fogkefe, satöbbi-miegymás…
Nem mindenki cűgöli, bírja.
Van, aki úgy véli, hogy terhétől megszabadulva gyorsabban halad majd és messzebbre juthat.
Később, aztán ráébred. Megtudja…
Mert, mindennek ideje van és az idő, megbízható. Az olyan. Eljön. Aztán, csak néz ő.
Mondja kinek.
Magának.
Megszokásból. Így tuti, hogy a kérdéseire választ is kap.
Szóval, jól elvan magával. Ahogy az illik és kellemes.
Demon Hill meg…
Tiszta sor: kommunikáció nélkül az élet olyan, mint a gammasugarak hatása a százszor- szépekre.
Most éppen nyugodtság, csend uralja a terepet. Meglepő és hihetetlen, de semmi turbó.
Az ablaknál áll. Bámul ki. Kifelé a szabadba.
A csintalan szellő, egyik fától a másikig szökkelve, játszi könnyedén suhan át a téren.
A válaszokat illetően, ő az egyetlen kompetens létező!
Gátlástalan kíváncsisággal túr, lombok közé a levelekbe. Lázasan kutat, keres.
Mindhiába. A válaszok nyomtalanul eltűntek!
A párkányon, hátán fekete pöttyökkel spurizik valami piros. Egy méretes bodobács, kopog a bádogon. A kívül rekedt. Észre sem veszi. Láthatóan nem bánja. Kaptafa nélkül, gondtalanul dönget. Egyszerűen boldog.
A lemezjátszón, kopott bakelit forog. Kicsit sistereg, kattog néha. Nem mai darab, de saját
tulajdon. És jó a zene, jó a szöveg. Megunhatatlan.
Csapongó asszociációk lüktetése. Ha nem érzel pulzálást, földet rá! Halott a dolog.
Béka a létrán. Ismét, esni fog. Vissza.
„Anya, mi lesz a vacsi ma?”
-A lehető legegyszerűbb menü: leves-bevert tojással, húsgombóc-kaporszósz.
Desszertnek: alma.
Fontos, hogy tele a has!
A fürdőszobában, miután fertőtlenítőtartalmú folyékony-szappannal alaposan kezet mosott,
a törülközővel gondosan szárazra törülte kezét, majd a nedves törülközőt a törülközőtartóra visszaakasztotta. Automatikusan a mosdó feletti tükörbe pillantott. Az ismerős arc, szemével rákacsintott. Mosolyogva hagyta el a fürdőszobát.
Asztalhoz ült.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
