NAPLÓK: Cetlik, fecnik, félcédulák... Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 04:50 Összes olvasás: 12322| 15. | [tulajdonos]: t | 2018-02-09 12:50 | Bárányok gombok konga
Kiengedve a gőzt csak egy pillanatra
akarni a befékezést a megtorpanást
talán ideje eljátszani a gondolattal
mert hátha mégis lehetséges az sőt
nem reménytelenül kilátástalan hogy
Ugyanis a kimondatlan olyan hangtalan
tud lenni mint a meglepődés amikor
az ember teljesen váratlanul hasraesik
vagy a megszólítás varázsa ahogy egy
halk válaszról ábrándozva reménykedik
Ezen agyalt Ilyesmik jártak a fejében
miközben szapora öltésekkel gombokat
varrt a feje fölött szüntelenül vonuló
gomolyfelhőkre és megnyugtatta a tudat
hogy tudja őket hiába is kérdezné mert a –
| |
| 14. | [tulajdonos]: t | 2018-02-08 12:46 | Éber álom Vagy nem
Még jó hogy ész
leled mert abba belegondolni is mi lenne ha nem
amint észvesztő sebességgel száguldva megállít
hatatlanul közeledik feléd és te gyökeret eresztve
csak állsz ott tehetetlenül reszkető lábbal szeder
jes szájszéllel tudatod összes valóját mozdulatod
ba merevítve ahogy ernyedt egészed átadod bele
törődsz a kész ám mégis abszurd helyzetbe hogy
akkor most jöjjön az aminek jönnie kell s átgázol
rajtad kíméletet nem ismerve majd megállás nél
kül folytatja gátlástalan vesszőfutását a teljesen
értelmetlen fölösleges –
| |
| 13. | [tulajdonos]: t | 2018-02-04 19:03 | "– Mennyire fontos, hogy megjelenjen az a vers, amit a költő ír?
– Szerintem a költő több embernek ír. Ha csak ő maga látja a verseit, akkor azok csak egy magányos ember feljegyzései, még akkor is, ha történetesen a legnagyobb remekművek. Szóval kell a nyilvánosság. Ma ez nem probléma, mert bárki kitesz egy verset a netre, egyszerűen lehetetlen, hogy ne olvassák el.
Mert a költészetben szerintem az a legjobb dolog, hogy mindenről szólhat. A világon mindenről! Ezért ő a költészet, és pont azért van költészet a Földön, mert kell valami az embereknek, ami mindenről szól.
Egy igazi versben bármi megtörténhet. Szembejöhet sírás, nevetés, tragédia, giccs. A költészet szabadságélményben részesíti az embert. Kevés dolog tud úgy felbosszantani, mint az, ha valakik, akár bölcsészek, akár politikusok, akár kritikusok, akár papok, akár filozófusok, megmondják, hogy mit lehet, és mit nem lehet beleírni egy versbe 1982-ben és ’98-ban és 2007 ben és ’17-ben.
…azért az irodalom bizony szakma is. És nem minden mű egyenértékű. Ahogy az olvasói vélemények se egyenértékűek egymással. Fontos a többség ízlése, de vannak silány, rossz, kamu versek is, és igen¬is meg lehet tanulni jó arányban felismerni ezeket.
– Megmondanád, hogy kell verset írni? De komolyan.
– Úgy, hogy kell írni egy verset, és másnap reggel el kell olvasni. Ha nem jó, akkor ki kell javítani. Ha nem sikerül, akkor harmadnap reggel tovább kell javítani. És így tovább, amíg jó nem lesz. Közben ki is lehet dobni, vagy meg lehet mutatni valakinek, akiben bízunk, hogy hátha csak mi nem látjuk, mi a probléma. Ha ez se segít, akkor valószínűleg rossz a vers. Ha eleve rossz verset akartunk írni, akkor mindez fölösleges, kivéve a legelejét, hogy kell írni egy verset. De azt, hogy azt a verset hogyan kell megírni, komolyan nem tudom."
Károlyi Csaba
„Nem biztos, hogy no future”
Beszélgetés Kemény Istvánnal
INTERJÚ - LXI. évfolyam, 51-52. szám, 2017. december 20.
http://www.es.hu/cikk/2017-12-20/karolyi-csaba/nem-biztos-hogy-no-future.html
| |
| 12. | [tulajdonos]: t | 2018-02-02 19:22 | M.P. Reflex
Tekintetében veretes aranymetszés Néha félrenéz Olyankor elcsúszik
a rész az arány Fókuszált pillanat villan s huny is ki azon nyomban Vala
mi rozsdállik Úgy pereg száll alá Le a sárga földig Szűkül a látószög Túl
sok a felszín Beláthatatlan távolság lengedez Nyájaskodó felhők mögött
tűnődő narancs Az idő mint megfázott orrból a takony Olvad a máz Méz
emléke csordul Nyúlik a nyál Gátlástalanul rakódik a tájra Magasodik az
álság barikádja Égig ér a makacs tény Szűkül a torok Csillagok csillagok
Ragyog a sötétség
Mintha csak moziban Cola popkorn Celluloid álom
illuminált ébrenlét Egy egészen más tészta Vastagon rétegelt Bunuel-süti
Kinyújtva szakad lyukad A szövetértelmezés metaforája Asszociációs két
ség Léket kapott gyúródeszka Alatta Dali és Miro szűr reált Lautréamont
föltámad nyelvével jóízűen csettint Boncasztalon újfent a nagyszerű felis
merés Reklámszünet nélkül nincstelenszavak közt szimultán hídverés Fél
szem és hangyák Borotvaélen szteppel a kín Kopik a memória-kártya Uni
kum szűz ánizsillat A szomszédban mindig zöldebbek a szanzavérák Lóg
az eső lába Vörös az ég alja Ma sem kell locsolni Már senki nem szomjas –
| |
| 11. | [tulajdonos]: t | 2018-01-31 20:58 | „Gnóthi szeauton! Ahogy a delphoi jósdára volt írva, ismerd meg önmagadat!
Aki tudja, hogy mit jelent megérteni saját daimónunkat, ezt a Szókratész által
elsőként felfedezett, vagy inkább megfogalmazott, ám az egész emberiséget,
egyenként és külön-külön a kezdetektől kísérő belső hangot, az pontosan tudja,
hogy ez nem csekélység.
Mit meg nem tesznek az emberek, hogy daimónjukat, vagy ha úgy tetszik lelki-
ismeretüket elhallgattassák!
Elsősorban folyamatosan, állandóan, szüntelenül, megállás nélkül fecsegnek.
Fecsegnek mindenről, ami nem lényeges, képtelenek csöndben maradni
és megfigyelni a természetet úgy ahogy az van. Megfigyelni, akár csak saját
lélegzetvételüket, majd pedig gondolatikat, tetteiket tudatosan, úgy ahogy azok
vannak.
Saját daimónunk megértése azt jelenti, hogy megértjük saját magunkat.
Miért vagyunk azok, akik vagyunk?
Kik vagyunk mi?
Mit kell és mit nem kell tennünk?
Törekedni kell a belső és külső harmonizálására, vagyis, hogy gondolat és tett
egy legyen. Ha megértjük, hogy képesek vagyunk gondolatunkkal és tettünkkel
ártani és használni másoknak és önmagunknak, ha megértjük, hogy ez az ártás
mennyire éppen az ellentettje annak, amit daimónunk sugall, akkor nem csak el-
sajátítjuk az ahímsza, avagy a nem ártás elvét is, hanem csakhamar magunkévá
is tesszük azt. Részünk lesz, hogy nem ártunk, hanem hasznára leszünk elsősor-
ban magunknak, majd másoknak és végső soron a közösségnek, amiben élünk és
a világnak.
Daimónunk ellenére cselekedni örökös konfliktust eredményez nem csak a világgal,
hanem ami súlyosabb: konfliktust teremt magunkkal és a bennünk rejtező teremtő
erővel. Éppen ezért nem érdemes mindenféle pótcselekvésekkel és zajokkal elfedni
lelkiismeretünk halk suttogását, sokkal jobb e suttogásra odafülelni.
Nincs jobb tanácsadónk, mint saját lelkiismeretünk.
Ahhoz azonban, hogy meghalljuk mit suttog a belső hang, meg kell ismernünk
önmagunkat, hogy ne keverjük össze az egó és vágyaink kiabálását a daimón
suttogásával.”
(Hamvas Béla - Magyar Hüperión)
| |
| 10. | [tulajdonos]: t | 2018-01-29 21:28 | Szepesi Attilla (1942–2017): Napló
„ÖSZTÖN ÉS TUDÁS.
Az igaz, hogy minden élőlény „az őssejtig viselős” ,
de „emberi formánkban” fiatalabbak vagyunk a
többieknél; a csigáknál és páfrányoknál, füveknél és
pillangóknál. Amiben különbözünk tőlük, az a sokat
harsogott tudás. A világ érzékelésének legfiatalabbik
módja, s épp ezért legkétesebbje. Kiforratlan és min-
den ellenkező híreszteléssel szemben, naiv. Csupa té-
tovaság, bizonytalanság.
Az ösztön, amely szintén sokat emlegetett s nem egé-
szen pontosan ismert fogalom, ősibb és bizonyosabb.
Élőlénytársaink egyetlen és ritkán tévedő mérőműsze-
re. Bennünk viszont, mivel összekeveredik a tudással,
egyre hibásabban működik.
ŐSMARADVÁNYOK.
A bojtosúszós halról meg a kínai mammutfenyőről
azt hitték, hogy sok millió éve kihaltak, és csak ős-
maradványaikat ismeri a tudomány.
Azután századunk közepe táján mindkettőnek eleven
példányaira bukkantak. Dél-Afrika partjai közelében
vígan lubickolnak a habokban az őshalak. Kelet-Kína
hegyei közt pedig hatalmas erdőket alkotnak a mam-
mutfenyők. Mi minden rejtőzhet még a tengerek és a
hegyek mélyén az őskorból, amiképpen a történelem
meg az emberi lélek homályos bugyraiban?”
| |
| 9. | [tulajdonos]: t | 2018-01-28 19:19 | Szlembe Por Szem
Szóval van ez
a száj Hagyomány meg őrzés Hét évszázad mi egy más
s a többi csak úgy zúdul árad slambe feléd
Tanácstalanul
az egyszerűség sem határtalan Benned van a lehetőség
Élsz is vele Lábad elé nézve rendíthetetlen öntudattal
hátrálsz
Mechanikus terv ez és Nobel-díj Mindenáron
kerülni akarod a találkozást Köszönöd szépen pedikűrt
nem kérsz
Ráérősen araszolva a tondach gerinctörés
mentén elérkezel ahhoz a ponthoz ahonnan már nincs
tovább Ahol a szünetelés folyamatosan üzemel Zárva
a hajvágó szalon is Elmarad a fazonigazítás
Fölötted magas
feszültség Olykor kisül Sistergő matéria körülötted Le
bámulsz a mélybe Baumgartnerre gondolsz Az ugrásra
Elképzeled a becsapódás pillanatát ahogy 39 000 m-ről
szkafander zuhan egy épp arra bóklászó óriási szarvas
hibára
Ez nyomós érv Megdörzsölöd a szemed Élsz
a benned lévő lehetőséggel Rendíthetetlen öntudattal
elindulsz visszafelé és
már vénülő szemeddel látod a
bokrot a rászálló madárkát érzed a reszketést és
tudod
hogy soha többé nem mondod el senkinek sem azt amit
elmondtak már mindenkinek és
égve hagyod –
| |
| 8. | [tulajdonos]: t | 2018-01-25 10:03 | Valami tartás Vagy mi
Minden(ki)ből az
ami benne van
A semmi is fel
színre tör
csak az ész
lelhetetlen –
*
Amikor a nyikorgó kék ég
a rózsaszín tócsákban összegyűlt nappal oldódik
mély-lila illat dobban és a fák földön lapító árnyai
lassan elosonnak Olyankor az utcán ha megyek
bandukolok úgy érzem magam hogy ott az éppen
nem én vagyok Lépteim közt a szünettel lépek s ha
elvétem is azt néha-néha visznek a lábaim haladok
szépen Csak a fejem A fejem az valahogy függetlenül
tőlem üresen kóvályog valahol egy egész más térben –
*
Olyankor
segít a képzelet
és akkor már
nem is olyan nehéz
Megtartani azt
ami nincs –
| |
| 7. | [tulajdonos]: t | 2018-01-22 19:39 | Jut eszembe…nem csak, úgy.
(Antonioni. Idegen tollak. Ambivalencia.)
Az ember ráérő idejében bóklászik. Kiválaszt, egy
számára szimpatikusnak tűnő területet és mivel
alapból érdeklődő típus, hogy kíváncsiságát kielégítse,
figyelmesen olvasgatva A-tól, Z-ig bejárja azt. Olykor
látja is, amit néz; asszociál, értelmez. Nagy ritkán
endorfin túltengést érez. Ám többször van úgy, hogy
a szemét eltakarná legszívesebben.
Jártában-keltében, ellentétes érzések közt dilemmázik:
bánkódjon, vagy örüljön, amiért nem mókusnak született –
Veress Miklós : Ü zzenetek (Tiltott füzeteimből)
1.
Ez a vers is van,
azoknak, akik gyilkolják,
ez a vers is lesz,
azoknak,
akik öngyilkolják,
mert a gyilkosság bocsánatos bűn,
a vers viszont csak
viszontgyilkolható.
Ez a költő is azért van:
azoknak van, akik gyilkolják:
verssé vércsuszamlódik
a piszkos mancsokban:
a mancsa is van,
hogy meggátoljon egy tiltott lapozást
valamiféle könyvben,
hiszen a könyv azért van,
hogy volna a levélbombának is helye
a Kultúrában.
Hova-tovább:
se vers,
se költő.
Utóbb-előbb:
a mancsok is fölrobbannak,
mert belelapoznak egy Dzsúliába.
Maradnak a sarkok meg a pókok
más otthonában az első éjszakára:
kár hogy
pókhálóval nem lehet
amőbát fogni.
Temesi Ferenc: Babonáskönyv
mókus
Bár a mókust manapság mint kártevőt tartják számon
sok helyütt, még mindig él egész Európában az a babona, hogy
ha az ember lelő egy mókust, balszerencsés lesz, és elveszti
vadásztudományát. A babona feltehetően abból a legendából
származik, hogy a mókus látta Ádámot és Évát a tiltott fáról
enni az Édenkertben. Hogy az Úr törvényeivel szembeszegült
az emberpár annyira elrémisztette a mókust, hogy a szemét
– akkor még kicsiny és vékony – farkával takarta el. Jutalomból
kapta a ma is látható bozontos farkát.
| |
| 6. | [tulajdonos]: t | 2018-01-19 13:21 | rozoga lábakon
leterítve
kis asztal a sarokban
rajta sárgálló krigli
keserű lőrével
színültig
üvegfalán a fáradt
lassan csorgó sörhab
belülről üresen
lecsúszva
csak szétfolyt sötét
folt marad –
*
vérre megy itt a hely
foglalt már
minden zsöllye
kék édenkígyók gyülekeznek
éhesen
egy sötétben zöld
harapástól fogyatékos alma
körül és
nincs más élő
csak ők –
*
végtelen kihalt táj
lángoló ég
hideg van
már nem
mindig
fáj
sz
Glória –
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
