NAPLÓK: Cetlik, fecnik, félcédulák... Legutóbbi olvasó: 2024-04-24 19:00 Összes olvasás: 12326| 22. | [tulajdonos]: t | 2018-02-25 16:23 | Gondolat Jel nélkül
kifacsart szavak
fásult mondatok között
megválaszolhatatlan kérdések
csigolyasikolya
Fogcsikorgató düh
túlsúlyos hiányt őröl
*
Nehéz a feje
Húzza
hát megy utána
Nagy úr a kényszer
Kopogtatás nélkül
benyit hová
belépnie nem szabadna
soha
Kemény
tekintete a küszöb előtt
megtorpan
Átnéz fölötte Nézi
a teljes valójában elé táruló
belső teret
Belátja tévedését
Senki nem lehet több
önmagánál
*
Az egész
csak nézőpont kérdése
Minden mérték
betelik egyszer Dekára-centire
ki van találva
az ártatlan játék
Következmény nélkül az
utolsó halálig –
| |
| 21. | [tulajdonos]: t | 2018-02-25 11:43 |
Igen – Ámde
– Cogito ergo sum
Dubito ergo sum –
„Itt kezdődik az ember, mert nem elég ha gondol-
kozik, de kételkedik.
Van egy pont, ameddig el lehet jutni kételkedéssel,
azon túl csak hinni lehet.”
(Márai S.)
*
Szürke állományt szappanoperál
Arcán a bőr vastagszik
Fátyolos lé csorog utána
Fejéből könnyedén nem lát ki
A pokol tüzétől jó távol
a mennybevezető út felénél
szeretne örökös tagságot és
letelepedési engedélyt szerezni
Könny nem marad szárazon
Nem úgy a torok
Angyalok röpítik magasba
háta mögött röhög az ördög
Ő csak egy egyszerű ember
nincs benne semmi különleges
Tőle csodákat hiába vártok
a celeb nem az akinek hiszitek –
| |
| 20. | [tulajdonos]: t | 2018-02-23 11:29 | Zuhany Rózsa alatt (Tus)
Ha IQ hiány
Szemébe nézve
tisztán átlátni fején
Kilátástalan –
*
Leplezetlenül
A küszöbön át
lépni nem mert Esztelen
muszájból csupán
nem mozdult Veszteg maradt
ott belül hogy bántódás
ne érje Soha
Térdét felhúzva
a sarokban kuporgott
egész testében
reszketett Félelmeit
próbálta leplezni de
A szag terjengett –
*
Ötvenegy metszés Pont
Két villanás közt Egy
röpke pillanatra Talán
vagy Mintha valami
édes rózsaszínű illat
íz és a hideg él
Vér
Ostyamagány
Olvadó vegyes fagyi
eper és zsilett –
*
Japánbirs Bonsai
beáll
a sorba
benne van tolong
ha kell
levegőt harap
próbálkozás az élet
megrontója vagy
majdnem ám az is
lehet hogy semmi
kép(p)en minden
esetre nem több
mint annyit meg ér
egy szempillantás
mozdulata hirtelen
gyors mihez képest
a gondolata hamu
basült mesebeli táj
hol volt hol nem volt
tikkadt nyelv alatt súly
talanul zötyörgő kavics
hiába leplezett csikorgó
szájzaj muszáj cipelni míg
elhagyja magát
hét mérföld
bor és szóda nélkül
étlen szótlan
egy igazi hosszúlé
pés kényszer szülte
klasszikus üres
járat last minute
indulat nélkül
belép
Nem nézi hova
közömbös a hely
számára
csak egy dolog
fontos minden
áron bent lenni
valahol
szoba
tárt ablak
bambusz-szőnyegen fecnik
nyílik az
ajtó –
*
Eszmélés
Szemembe nézett
s én nem láttam szép szemét
Illanó álom
Hűvös idegen
citrommal jégkockával
Martini reggel
Végül döbbent csend
Pusztából kifacsart szók
Aszályáradás –
| |
| 19. | [tulajdonos]: t | 2018-02-21 11:54 | Kóbor ló Gondolat ok
Gond nélkül eljátszható minden történet, ha már egyszer ki lett találva.
Még akkor is, ha az ember zsebe üres és egy árva műanyag-zsetonja sincs.
Csupán szenvedély s gyurma kérdése az egész.
Keserű a csokoládé, áfonyadzsem, bodzaszörp, lépes méz.
Egy szippantás a citromlébe… és orcája máris felragyog, szeme csillogni
kezd. Kimondja is, amit gondol, érez: „Ez döfi, édeském! Szép vagyok.
Szebb, a szépnél. Majdhogynem gyönyörű. Ecet, nincs?”
És hinta lendül, száll magasba; röppen fel az égig. Szembe fény, porárnyék.
Fonákja színje is. Tök sárga. Árnyéka, mindig követi. Örökké mögötte kul-
log, véletlenül sem kerül elébe. A mázlista, ezt is megússza; önmagára, soha
nem taposhat! Kétségtelenül száguld. Három számmal nagyobb lábbeliben,
hogy mindene beleférjen. Azt hiszi, halad. Hat, amikor megszólal: „Bocs,
hogy csak most! Nem volt eddig érkezésem. Időszakos kiállításon vagyok túl.
Lazán, gödörbe léptem. Mélynek bizonyult. Nagyon vártam már, a szabadu-
lást. Képletesen, magamtól.”
Ez, olyannyira meghat ó tud lenni. Húr pattan, izom ernyed, ellazulnak az
idegek. A fény csarnokában, egybegyűl az összes víz. (Minden víz, összefut.
A természet, örök. Megállíthatatlan körforg.) Megtelik a száraz dokk és vala-
mi túlcsordul. Nem nagyon. Éppen csak. De, emberi. Őszinte. Mint az álmok.
Azok soha, nem hazudnak. Álmairól azonban, hallgat. Pedig; beszélni bírni…
már a bölcsőben az volt, vágyai netovábbja. Azóta is. Évről, évre… Szállnak
a darvak. Talán elfelejtette, a Szárny Tanítását: Ha valaki beszélni kezd,
sokan megismétlik szavait. Ha leég a gyertya, elmész. De ez valami külön-
leges sztearin, amilyet csak itt lehet kapni, ezen a helyen.
Gondolkozom. Tehát rágyújtok, mert szomjas vagyok. És, ha itt… akkor
sehol, máshol. Mert, nincs már hely; nincs, amit kocsmának mondhatok.
Államat az öklömmel támasztva, füstölgök. Pihen a komp. Markomban,
egy semmitmondó műanyag-zseton. De, hová tűntek a kártevő-mentesítők?
| |
| 18. | [tulajdonos]: t | 2018-02-17 14:05 | Etad vai tat (Ez nem más, mint az).
A szövegértelmezhetőség nulla fokán
ebben a fülsiketítő elcsendesülésben
egy nem csak látszólag fölöslegesnek
tűnő költői kérdés: „Némaság a hang
helyett, de a némaság mi helyett?”
| |
| 17. | [tulajdonos]: t | 2018-02-16 10:24 | Van úgy hogy
nincsen sehogy
Többnyire így van
Telnek-múlnak a napok
s ki tudja miért de
maradok
Jó ily csendben
mozdulatlanul Csak
észre ne vegyenek
Még elbőgném magam
és akkor minden hiába volt
Mehetnék
Mennem kéne mert
itt csak érzelem nélkül lehet
megmaradni
Ez a törvény
A négy deszka törvénye –
| |
| 16. | [tulajdonos]: t | 2018-02-13 12:20 | Olykor néha
feltör az emberből
valami fura izé
Nem tudja hogy mi az
gőze nincs róla de
érzi szájában ahogy
gyűlik egyre csak
gyűlik az a
keserű furcsa íz és
Utána lehiggad
Megnyugszik
amíg –
| |
| 15. | [tulajdonos]: t | 2018-02-09 12:50 | Bárányok gombok konga
Kiengedve a gőzt csak egy pillanatra
akarni a befékezést a megtorpanást
talán ideje eljátszani a gondolattal
mert hátha mégis lehetséges az sőt
nem reménytelenül kilátástalan hogy
Ugyanis a kimondatlan olyan hangtalan
tud lenni mint a meglepődés amikor
az ember teljesen váratlanul hasraesik
vagy a megszólítás varázsa ahogy egy
halk válaszról ábrándozva reménykedik
Ezen agyalt Ilyesmik jártak a fejében
miközben szapora öltésekkel gombokat
varrt a feje fölött szüntelenül vonuló
gomolyfelhőkre és megnyugtatta a tudat
hogy tudja őket hiába is kérdezné mert a –
| |
| 14. | [tulajdonos]: t | 2018-02-08 12:46 | Éber álom Vagy nem
Még jó hogy ész
leled mert abba belegondolni is mi lenne ha nem
amint észvesztő sebességgel száguldva megállít
hatatlanul közeledik feléd és te gyökeret eresztve
csak állsz ott tehetetlenül reszkető lábbal szeder
jes szájszéllel tudatod összes valóját mozdulatod
ba merevítve ahogy ernyedt egészed átadod bele
törődsz a kész ám mégis abszurd helyzetbe hogy
akkor most jöjjön az aminek jönnie kell s átgázol
rajtad kíméletet nem ismerve majd megállás nél
kül folytatja gátlástalan vesszőfutását a teljesen
értelmetlen fölösleges –
| |
| 13. | [tulajdonos]: t | 2018-02-04 19:03 | "– Mennyire fontos, hogy megjelenjen az a vers, amit a költő ír?
– Szerintem a költő több embernek ír. Ha csak ő maga látja a verseit, akkor azok csak egy magányos ember feljegyzései, még akkor is, ha történetesen a legnagyobb remekművek. Szóval kell a nyilvánosság. Ma ez nem probléma, mert bárki kitesz egy verset a netre, egyszerűen lehetetlen, hogy ne olvassák el.
Mert a költészetben szerintem az a legjobb dolog, hogy mindenről szólhat. A világon mindenről! Ezért ő a költészet, és pont azért van költészet a Földön, mert kell valami az embereknek, ami mindenről szól.
Egy igazi versben bármi megtörténhet. Szembejöhet sírás, nevetés, tragédia, giccs. A költészet szabadságélményben részesíti az embert. Kevés dolog tud úgy felbosszantani, mint az, ha valakik, akár bölcsészek, akár politikusok, akár kritikusok, akár papok, akár filozófusok, megmondják, hogy mit lehet, és mit nem lehet beleírni egy versbe 1982-ben és ’98-ban és 2007 ben és ’17-ben.
…azért az irodalom bizony szakma is. És nem minden mű egyenértékű. Ahogy az olvasói vélemények se egyenértékűek egymással. Fontos a többség ízlése, de vannak silány, rossz, kamu versek is, és igen¬is meg lehet tanulni jó arányban felismerni ezeket.
– Megmondanád, hogy kell verset írni? De komolyan.
– Úgy, hogy kell írni egy verset, és másnap reggel el kell olvasni. Ha nem jó, akkor ki kell javítani. Ha nem sikerül, akkor harmadnap reggel tovább kell javítani. És így tovább, amíg jó nem lesz. Közben ki is lehet dobni, vagy meg lehet mutatni valakinek, akiben bízunk, hogy hátha csak mi nem látjuk, mi a probléma. Ha ez se segít, akkor valószínűleg rossz a vers. Ha eleve rossz verset akartunk írni, akkor mindez fölösleges, kivéve a legelejét, hogy kell írni egy verset. De azt, hogy azt a verset hogyan kell megírni, komolyan nem tudom."
Károlyi Csaba
„Nem biztos, hogy no future”
Beszélgetés Kemény Istvánnal
INTERJÚ - LXI. évfolyam, 51-52. szám, 2017. december 20.
http://www.es.hu/cikk/2017-12-20/karolyi-csaba/nem-biztos-hogy-no-future.html
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
