NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2025-07-20 20:05 Összes olvasás: 89447| 460. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-03 13:50 | 2019. október 3.
Épületes
Nyugtalanító ez az égbe
törekvés,
ahogyan napról napra
éjszakáról éjszakára
felépül bennem a torony,
amelyben minden kő,
minden tégla
zuhanni vissza
a földre vágyik.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 458. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-02 12:53 | 2019. október 2.
Veszélyben voltunk álmomban, én és a családom. Valami gonosz kis öregember csónakban akart leereszteni bennünket egy sziklás hegyoldalon. Vigyázzatok a nyakatokra, tartsátok egyenesen, neki fogunk ütődni a sziklafalnak, kiáltottam a többieknek, mert már indultunk is le a mélybe egy keskeny vájatban. Előttünk egy kő ide-oda verődve mutatta az utat, és a sorsot, ami ránk várt. Ám ekkor felülről kezdtem látni a csónakot, amiben én is ott ültem a gyerekeimmel és a férjemmel, de az akkor már olyan volt, mint egy hatalmas kagylóhéj gyöngyházfényű, fehér belsővel. És mintha többen ültünk volna benne. És nem csúszott, hanem lebegett, mint egy égen úszó léghajó. Megnyugodtam: ránk, úgy létszik, más sors vár, mint a hegyoldalon legördülő, ide-odacsapódó kövekre.
| |
| 457. | [tulajdonos]: ... | 2019-10-01 15:16 | Az utolsó pillanatban írtam a Hetedíziglen-be egy rémes rímes vers helyett, amiről hosszas töprengés után lemondtam. (Nem a rímek miatt.)
Őszülő játszóterek.
Elgurult labdák.
Pöttyek.
Vagy pöttyök?
Mindegy. A lényeg
mindig mindenütt
ugyanaz: az elveszés.
Abban, ami talán csak
bújócskának indult.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 456. | vajdics: ama-napon | [tulajdonos]: ... | 2019-09-30 00:01 | Azon a napon, amikor nem találkoztunk Harrison Forddal, a húgom és én, a születésnapomat ünnepeltük. Az ötvenkettediket.
| |
| 455. | [tulajdonos]: ... | 2019-09-29 22:44 | 2019. szeptember 29.
Azon a napon, amikor nem találkoztunk Harrison Forddal, a húgom és én biciklit béreltünk egy óbudai kerékpár-kölcsönzőben. A Szent Lélek téri esernyős szobrok mellett előnyös és előnytelen fotókat készítettünk egymásról, aztán áthajtottunk Szentendrére. Már ahol a sétálóktól hajtani lehetett. Egyszer megálltunk pisilni a Duna parton. Szentendrén lángost ettünk, aztán sütit. Kávét is ittunk. Beszélgettünk is, de nem sokat. Elég volt aznapra a szél, a víz, a napsütés, a sok ember, a kevés ember. Visszafelé a Római parton meggysört ittunk a Fellini-söröző homokján. Nyugágyban feküdtünk, mellettünk egy-egy kis asztalon a szívószálas sörös korsó. Jólesett a pihenés, mert addigra már szétültük a fenekünket a biciklin. Jólesett a sör, mert addigra már nagyon szomjasak voltunk. Csajos buli volt. Nem hiányoztak a pasik. Még Harrison Ford sem.
2019. szeptember 28.
Kb. tizenegy kivetítőt számoltam össze. A Kodály köröndtől a Hősök teréig legalább ötöt, a színpad két oldalán hármat-hármat. A színpad mögötti kivetítőről nem is beszélve. Tudom, hogy a kampány része ez: az ingyen mulatság, a rengeteg ember, a méregdrága látvány, a profi háttérmunka. Itt vagyok mégis. A fiaimtól tudom, hogy van ez a program, a Skandináv Lottó születésnapja, amelyen Bryan Adams fellép. A férjem keresztfia, Noel hívta el WhatsAppon a srácokat, akik végül mind otthon maradnak, én viszont eljöttem, pedig nem is engem hívott Noel, de pont úgy alakult, hogy a koncert előtt próbáltam az új playback–társulatommal, az Ultraviolával a Viola utcában. Hatkor végeztünk, fél hétig beszélgettünk, hétre épp odaérek, gondoltam. És ideértem. A dobok már az Andrássy elején is hallatszanak. De ez még nem a Bryan Adams-koncert, ez még csak az előzenekar, a Wellhello. Elég falsul énekelnek, a rádióban jobbaknak tűnnek. Mert a stúdióban kijavítják a hangjukat autotune-nal, mondja itthon a fiam, de az majd később lesz. Gyalog megyek az Oktogontól a térig, mások is jönnek velem kiscsoportokban, lehet, hogy nem is jár a kisföldalatti. Már a Köröndön is sokan állnak, aztán egyre sűrűbb a tömeg. Mintha fordítva ömlene bele egy tölcsérbe az emberáradat, hogy a koncert végén visszacsoroghassanak a városba. Nem elégszem meg a kivetítőkkel, közel akarok menni. Ha nem érzem a mellkasomon a hangszórók dübörgését, nem hiszem el, hogy koncerten vagyok. Egy lámpaoszlop mellett telepszem le, annak neki tudok támaszkodni, ha elfárad a lábam. Elfárad. Egy óra is eltelik, mire a Wellhello után átszerelnek a másik együttesre. A visszereimnek és a hátamnak: annyi. De látni akarom. Tudni akarom, ki az a Bryan Adams, akiért érdemes ingyen cirkuszt rendezni a népnek. Amíg várakozom, a körülöttem lévő embereket figyelem. Mindenki csoportban vagy legalább párban van. A világ egyetlen különálló emberének érzem magam. Tőlem balra egy külföldi társaság fényképeszkedik különféle pózokban. Öt fiú, egy lány. Mintha testvérek lennének. Nem tudom eldönteni, melyik arab nyelvű országból származnak, lehetnek irániak, irakiak, egyiptomiak, szírek. A lány odaadja a mobilját a legidősebbnek látszó fiúnak, hogy fényképezze le a tömeggel és a színpaddal a háttérben. A kisebb fiúk közül hol az egyik, hol a másik tolja oda vigyorogva a fejét a lány arcához. A lány bosszankodik, a gesztusaiból kiderül, hogy ő egyedül szeretne a képen lenni. Ami ekkora tömegben eleve lehetetlen. Az átszerelés alatt lottóreklámok mennek a képernyőkön. Én majd összeesem már az oszlop mellett. A próba után bort is ittunk, jó erős vöröset, B. hozta Dél-Afrikából. Mindjárt elalszom. Jobb, ha leguggolok amíg az első szám elkezdődik. Épp hogy lehunyom a szemem, amikor feldübörög a basszusgitár hangja. A tömeg ujjong: kezdődik végre. Egy-két szám után rájövök, hogy tudom, mindig is tudtam, ki az a Bryan Adams. Nem fiatal már, de a hangja ott van, nem fals, a többiek is vérprofik. Az arab fiúk hol összefogózkodva táncolnak, hol a telefonjukat lengetik. A lányt nem látom, eltűnt közben valahova. You know it's true, everything I do, I do it for you, énekli Bryan Adams. A fiúk átszellemült arccal hallgatják. Látni rajtuk, hogy elhiszik: minden értük történik.
2019. szeptember 26.
Egy jól ápolt hipszter sörénye
gondozottabb, mint a
Buckingham-palota sövénye.
| |
| 454. | [tulajdonos]: ... | 2019-09-27 20:35 | Mint aki víz alá...
Hűvös volt aznap.
A ribizlibokor leveleit
össze-vissza lengette a szél.
Te kendert irtottál. Én ott
ácsorogtam melletted.
El akartam mesélni,
hogy a kórházból jövök,
elvégeztem az összes
a tesztet, de a hangom hirtelen
olyan lett, mint aki víz alá
merült, és ez neked valószínűleg
nem tetszett, mert csak annyit
mondtál, egy férfi nem sír, és
tovább gyomláltad a kertet . | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 453. | vajdics: recept | [tulajdonos]: NPU | 2019-09-24 13:02 | Rájöttem, mi az üzenet: ha bármi eszembe jut, pihentessem hűtőben, mielőtt kisütöm. Az mindig jót tesz a még nyers gondolatoknak.
| |
| 452. | [tulajdonos]: NPU | 2019-09-24 12:43 | 2019. szeptember 24.
Gyerekkoromban az egyik kedvenc sütim a napraszúrt volt: omlós vajassütemény két oldalt tojáshabbal bevonva, középen baracklekvárral összeragasztva. Olyan volt, mint egy hóval behintett napocska, közepén izzó maggal – nem is értettem, miért nem napraszórt a neve. Felnőtt koromban tudtam meg Horváth Ilona szakácskönyvéből, hogy a sütemény eredeti neve Non Plus Ultra, ami szó szerint azt jelenti: „ne tovább”.
Kicsit utána jártam a kifejezésnek, és megtudtam, hogy Jób könyvéből ment át a közbeszédbe. Az Úr a világ teremtéséről szólva mondja ezt Jóbnak: „Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor felszökellt az anyaölből, s ruhául megalkottam neki a felhőket, és bepólyáztam a felhők homályába, amikor meghúztam a határvonalat számára, és gátat építettem, meg kettős kapukat? Mondtam neki: „Eddig jöhetsz, de tovább nem! Ezen a helyen törjön meg hullámaid gőgje!” Adtál életedben parancsot reggelnek? Jelölted már ki hajnalpírnak helyét, hogy zárja le szegélyként a földnek szélét, s a gonosztevőket kergesse el róla? Olyan lesz, mint az agyag a pecsét alatt, s úgy elszíneződik, mint egy ruhadarab. A gonosztevőktől megtagadják fényét, a már fölemelt kar két darabra törik. El tudnál jutni a tenger forrásához, sétáltál-e már a tenger fenekén?”
Nem tudom, honnan másznak elő, és miért, bizonyos szavak, amikor álmodom. Ma ez a „napraszúrt” ébresztett. Talán Isten üzen általa, hogy „ne tovább”. Ha igen, miben sértettem már megint határt? Vagy inkább azt üzeni, hogy jussak el végre a tenger forrásáig, sétáljak bátran a tengerfenéken? De az is lehet, hogy a csak gyomrom akart figyelmeztetni, hogy lement a vércukrom, be kell vinnem egy kis szénhidrátot, különben megfájdul a fejem.
| |
| 451. | [tulajdonos]: javítva | 2019-09-23 23:43 | Emlékvonat (vázlat)
Az első kocsiban egy parasztgazda ül. Földjei vannak, lovai, cselédei. Kitagadja az egyik lányát, mert az mást szeret, mint akihez feleségül akarja adni. Halála előtt két évvel stroke-t kap, amit akkor még szélütésnek neveznek. Ő az üknagyapám, Balogh István, a dinnyés. Szekérszámra hordják az árusok a dinnyéit a városokba. Ő terjesztette el a Körösök vidékén a sárga bélű, bolgárdinnyét. Annak a magjából (és még jó pár másfahta dinnye magjából is) több generáción keresztül vettek mintát az utódok. Én is őrzök egy maréknyi sárgadinnyemagot egy szalalkális dobozban, amit a nagymamám bízott rám a halála előtt pár héttel.
A második kocsiban egy termetes asszonyság ül egy katonaruhába öltözött, sovány, kis emberke mellett. Az asszony, mint a Száz év magány Ursulája: a világ legtalpraesettebb amazonja, mindenhez ért. Fiatal lány korában, amikor még Balogh Erzsébetnek hívták csipkét vert, zongorázni tanult, volt egy hatalmas ládája tele hímzett kelengyével. Még tartott a második világháború, amikor beleszeretetett egy szegény, hadirokkant fiatalemberbe. Az apja másnak szánta, ő nem tágított, inkább vállalta a cselédsorsot, minthogy a szerelmet az örökség oltárán feláldozza. Kitagadják. Romantikus lelkű lány volt a dédanyám, imádta az indiánregényeket. A háború után elszedték volna mindenét, amit örökölt volna, de ezt akkor még nem tudta. A semmiből épített a férjével házat; kecskét, tehenet, lovat tartott. A hímzéseiért és a horgolt terítőiért távoli falvakból érkeztek a szépre éhes asszonyok. Két férje volt, az első, a dédnagyapám, akit Krucsó Ferencnek hívtak, hamar meghalt. A háborúban szerzett hasi sérülése miatt rossz volt az étvágya, nem mintha lett volna mit enniük akkoriban. A második férj sem élt sokáig, ő is fele akkorának látszik a fényképeken, mint a dédnagymamám. Kubik István volt a neve, így lett a dédnagymamám Kubikné. De mi csak Tubi mamának hívtuk.
A harmadik kocsiban egy tizenhét éves lány ül: Krucsó Zsuzsánna. Hajszálon múlt, hogy erre a vonatra szállt, és nem arra, amire 1944-ben egy szép tavaszi napon a nagyváradi zsidók nagy részét felpakolták. A ház alatt, ahol a nagymamám szolgált a testvérével, volt egy vas-és festékkereskedés. A bolt kuncsaftjai közé tartozott egy sarkadi zsidó ember, akinek a feleségével és a két lányával együtt be kellett vonulnia a váradi gettóba. Megrakott szekérrel érkeztek, mégsem maradt semmijük. A vaskereskedő Zsuzsánnát, a cselédlányt küldte be hetente egyszer egy kosár élelemmel a gettóba. A legkedvesebb üzletfelei voltak, nem ártottak neki soha. Az egyik héten nagymosás volt a háznál. Zsuzsánna nem ért rá élelmet vinni a gettóba a két vele egykorú lánynak és a szüleinek. Később tudta meg, hogy a gettó lakóit, amíg ő a ruhákat mosta, vonatra pakolták, és elvitték valahova messze, ahol bizonyára meghaltak, mert a háború után hiába tudakozódott utánuk, nem akadt nyomukra. Sokszor emlegette, hogy ha aznap nincs nagymosás, őt is elviszik. Pár nappal a nagymosás után az oroszok bombázni kezdik Váradot. Zsuzsánna gyalog indul haza a Komádi melletti kis faluba, Újirázra. Egy fiatal katonának, Hegedűs Istvánnak, akivel Zsuzsánna pár héttel a bombázás előtt ismerkedett meg, elege lesz a háborúból, ott hagy csapot-papot-csapatot, és a lány után indul. Útközben majdnem lelövik a románok, de szerencsére tud románul, ki tudja magyarázni magát. Mehet tovább. Biztos ami biztos, belebújik egy halott német katona ruhájába, amiben hemzsegnek a tetvek. Újiráz határában elfogják az oroszok, kis híján agyonlövik, de kézzel-lábbal valahogyan ezúttal is kimagyarázza magát. Első napja Zsuzsánnáéknál tetűirtással telik.
A negyedik kocsiban Anyu és Apu ül a lakodalmuk másnapján, a nászéjszakájukat követően. Kilenc hónap múlva születek meg Budapesten, így kerülök az ötödik kocsiba. A hatodikban ülnek a gyerekeim. A hetedik kocsit még csak ezután fogják a szerelvényhez csatolni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
